2012. december 29., szombat

facebook marhulás

Elég gáz. Épp most nézegettem négy lány képét, és idéztem fel, ami köztünk volt, átgondoltam, hogy érzek irántuk.
Kíváncsi voltam, melyik tetszik a legjobban, és arra jutottam, hogy nem a legszebb. Igazából a legszebb tetszik a legkevésbé.

Nincs olyan, hogy szerelem első látásra? Esetleg van, csak elmúlik? Vagy csak én vagyok ennyire érzéketlen? Vagy rossz helyen keresem a választ?

Annyira átverés, csak mert az történt, ami történt, már simán elhúz az egyik. Nem számít, hogy néz ki, vagy hogy mennyire tudok vele beszélgetni...


2012. december 27., csütörtök

nice guy

Mindenki akiben az a tévhit alakult volna ki, hogy én egy kedves srác vagyok, nagyon téved...

Csak gondoltam ezt jobb, ha tisztázom.

2012. december 26., szerda

Starcraft

Igazából az ünnepi családlátogatásról nem fogok írni, nem is vagyok még túl rajta egészen.

Annyira fiatalok problémái terhelnek most, hogy már szinte szégyenlem leírni is. Apámmal sokat beszélgettem mostanában, mert az ünnepek "a családról szólnak" (nekem nincs senkim, akivel átvészelhetném). Tudom, én is éltem úgy, hogy azt gondoltam, én mondom meg az igazat, és csak az a nézet létezik, ami az enyém. Szerintem mára már annyit változtam, hogy senkinek nem mondom meg, hogy mit tegyen, vagy hogy mit kell tenni az életben. Ugyanakkor el is várom, hogy nekem se mondja meg senki.
Ha én valami hülyeséggel szeretek foglalkozni, amiből jelen állás szerint  nem lehet megélni, akkor is azt fogom tenni, és azok az emberek lesznek szimpatikusak, akik hasonlóan gondolkoznak.
Egy kicsit elkanyarodtam a témától, és nem is tudok úgy beszélni róla, hogy nem írok konkrétumokat.

A bejegyzés címe azért ez, mert előkotortam a játékot, és játszottam vele mostanában egy keveset. Igazából nem illik a poszthoz, de nem is szoktak a címeim.
A másik, hogy néha leírok valamit, és így visszaolvasva eléggé nyakatekertnek találom a megfogalmazást. Talán furcsa a gondolkodásmódom. Sokszor gondolom, hogy valaki fordítva gondolkodik, de lehet, hogy én gondolom fordítva a dolgokat.

Próbálnék valami "kézzelfoghatót" is írni, de most nem megy.


2012. december 24., hétfő

Boldog karácsonyt!

Nem nagyon érek most rá blogot írni, de szeretnék mindenkinek kellemes ünnepeket kívánni.
Gondolkoztam, milyen dalt linkeljek ide, de azután simán ez lett:
http://www.youtube.com/watch?v=J-8VCL4uSUc

2012. december 23., vasárnap

Neked mi a boldogság?

Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!

Sajnos nem tudok olyan audiovizuális élményt nyújtani, mint szeretnék. Igazán kéne valamit csinálnom a blog olvasóinak. Még gondolkozom ezen.

Számomra Gödöllő az a hely, amit a világon a legjobban szeretek. Nem sokat éltem ott, de azt az időszakot nagyon intenzíven éltem meg. Rengeteg szép lány, szép helyek, egyedi levegő (hiszem azt, ha összekötöznének, bekötnék a szemem, és elcibálnának oda, csak a levegő illatából tudnám, hogy ott vagyok). Emlékszem, amikor először lépkedtem ott. Néztem a füvet, és a fűbe valami fekete növény keveredett. A mai napig nem tudom mi volt, de megjegyeztem, hogy itt még a fű is szebb, mint máshol. Az albérletemet mentem lerendezni. Találkoztam a srácokkal, akikkel utána majd egy évig éltem. Emlékszem vettem egy tejfölt, de nem volt nálam semmi, amibe beletegyem, így otthagytam, hogy majd megeszem, ha ideköltözök. A srácoknak szimpatikus voltam, mondták, hogy valószínűleg engem választanak a jelentkezők közül.
Pár nap múlva elkezdtem felfedezni a várost, és vele együtt saját magam, a legbelső vágyaimat, érzéseimet, olyanokat, amiket eddig nem ismertem, és amiket az emberek többsége talán sosem ismer meg.

2012. december 19., szerda

applestuff

Valaki olvasta a blogot iPhoneról, őt üdvözlöm :"

edit: Ez nem tesz ki egy egész bejegyzést, de azt álmodtam, hogy egyik haverom is ír blogot, és azt olvasgattam, azután beszélgettem vele, megmondtam, hogy az enyém jobb. :)

ez van velem

Nem írtam egy pár napja, ezért elnézést kérek.

Kaptam egy német nyelvű Shades of Gray-t amit köszönök szépen, már elolvastam 100 oldalt, és nem hittem volna, de így is élvezetes. Azon is gondolkoztam, hogy németül fogok olvasni, de azért nem tennék ilyen elhamarkodott döntést, mert szeretem teljesen érteni, amit olvasok, és bár 1 nap alatt 100 oldal elég jó, pláne, hogy nem olvastam csak pár órát, de azért magyarul jobban haladok egy könyvvel.

Igazából hála az égnek, nem sok szabadidőm van. Vizsgázgatok, korizgatok, tervezgetem, hogy ismét sportolok majd... (pláne, hogy a valaki, akit már sikeresen elfelejtettem most tett ki magáról egy képet, amin tetszik) ... meglátjuk.

Voltam futni, konditeremben is voltam, és akartam még valamit de most olvastam vissza, amit eddíg írtam, és nem tudom, mit...

Tetszik egy szám az új Kowáról:
http://www.youtube.com/watch?v=m8_ByqMM7VM

Írtam hozzá egy kommentet is, de nem nagyon kaptam rá választ, lehet egyedül vagyok ezzel. Aki olvas híreket, az amúgy is rengeteg információt hall a dologgal kapcsolatban, de ez nem blogtéma.

2012. december 14., péntek

visszaolvastam, elég melankólikus

Annyival könnyebb volt minden régen.

Ittam aznap (egy nyári este) nem is keveset, akivel a legjobban gyűlöltük egymást, azzal buliztam, és mivel azelőtt barátok voltunk, tudtuk, hogy jól elleszünk. Mindenkivel összevesztem, akit barátomnak tartottam, még azzal is, aki nem is volt ott. (Akkor még voltak barátaim.)
Őszintén jól esett, amikor bevertem a hirdetőtáblát. Tudtam, hogy fájni fog, hogy szétvágja a kezem, de nem érdekelt. Fiatalon magadnak találsz ki nehézségeket, mert az élet még nem görget eléd eleget.

Lassan itt a karácsony. Az Alfie című filmben van egy ötlet arra, hogy vészeljük át az ünnepeket. 

Én már annak is örülnék, ha lenne egy barátom, aki nem ismer olyan régóta, de hogy tudja, hogy cserbenhagyom, de ismer annyira, hogy tudja, hogy alapvetően mennyire szükségem van ilyenkor rá.

2012. december 13., csütörtök

téli tábor, avagy mennyire szép is volt

Néztem a marossydojo honlapját, és reklámozták, hogy lesz téli edzőtábor.
És a kép, ami fel van töltve, az nagyon régi. Emlékszem arra a táborra, lehetett vagy 5 éve.

Valamiért nem tudok sulis gépről ide a szerkesztőn keresztül képet feltenni, a kódban pedig most nincs kedvem megkeresni, hogy hova kell, szóval töltök fel linket.

http://kepfeltoltes.hu/121213/2018463612_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Én vagyok a barna hajú srác az első sorban (második).
Isznyat szolibarna  voltam, mert nyáron sokat napoztam, és nem akartam, hogy megint kifakuljak télre, úgyhogy sokat jártam szoliba. Most olyan fehér lehetek, mint a mögöttem álló sárga öves srác.

kicsik

Felmegyek facere, lesek egy blogtémát.

Nah ami így egyből szembetűnő volt, az az, hogy nem nem ismerem fel a kicsiket a volt csapatomban.
Régen azért amikor  nem is nagyon jártam edzeni, akkor is tudtam névről elég sokat, de most feltettek egy képet, amin csupa ismeretlen arc.
Mondjuk ez nem olyan izgalmas, nem tesz ki egy egész bejegyzést...

2012. december 12., szerda

I ♥ OE

Van már egy hármasom, meg egy négyesem, annyira nem is rossz, de a neheze még hátra van.
Jövőhéten egy aláíráspótló, meg vizsgaidőszak.

Ma meg tegnap hallgatói összefogás részeként tüntettünk a felsőoktatási törvény módosítása ellen, az államilag finanszírozott férőhelyek drasztikus csökkenése ellen. (Ez ráadásul nem is minket érint, hanem a jövő generációt.)
Én úgy gondolom, hogy a kormány ezen a terven már semmiképp sem fog változtatni. Tényleg felidegesít a helyzet, annyira tehetetlenek vagyunk diákok ezügyben, hogy az kimondhatatlan.
Ami viszont jobban aggaszt, az a kiszivárgott további tervek a felsőoktatás átalakításával kapcsolatban. A kormány szerint túl sok az egyetem, és összevonna intézményeket. Az Óbudai Egyetem nem is létezik olyan hosszú ideje, úgyhogy még annyi esélye sincs mint a Corvinusnak. Nagyon nem szeretném, ha megszűnne az iskolám. Már annyi mindent kaptam az intézménytől, hogy az szinte leírhatatlan. Tényleg nem is akarom sorolni.
Az itteni karok jóban vannak egymással. Elég csak megnézni, hogy ez egyes karok rendezvényein mennyire vegyes a társaság, hogy azok mennyire összetartanak...

Nem akarok politikai témában ide írogatni, nyilván van egy saját véleményem a mostani kormányról, egy saját meglátásom, hogy mit miért tesz. Ez nyilván bizonyos pontokban téves...

Tényleg csak, annyi, hogy veszek egy  ♥ OE mintájú pulcsit és mostantól rengeteget lesz rajtam, ez a legkevesebb, amivel tartozom az intézménynek.

2012. december 11., kedd

helyzet, semmi más

A mai napom elég laza, egy pótlásom van már csak, de készülnöm kéne a jövőheti aláíráspótlóra. Nagyon elkönnyelműsködöm a szabadidőmet éppen.
Jó érzés viszont a suliban, a rendes netet nyomkodni. Az otthoni mobilnet mellett elszoktam attól, hogy ha megnyomok valamit, egyből bejön az oldal. Ennyiben jobb volt, amíg tesómnál laktam. Mondjuk  most ott is mobilinternet van, mivel sokat utazik a munkája miatt, ezért vett egyet, két netet meg nem akart feleslegesen fizetni.
Mostanában sok volt a nyálas poszt, ezért elnézést kérek, nem tudom, mi ütött belém, majd a jövőben redukálom ezek számát.

Egy tanár épp előttem javítgat dolgozatokat. Az előbb kiment telefonálni, és itthagyta őket. Hiba. Az egyetemista trükkös egy jószág.

2012. december 10., hétfő

Hilary Duff

Firkáltam ma egy Hilary Duffot.
Mindenkinek van egy híresség, akibe bele volt esve, nekem ő jutott. Emlékszem, hogy tervezgettem, hogy mit mondok neki, ha egyszer véletlen találkozok vele. Az a típusú srác vagyok, aki szeret képzelegni, szóval elképzeltem, milyen lenne, ha Amerikában élnék, és mondjuk valami buliban összefutnék vele...

Mindegy, a lány szerintem szép volt akkoriban. Ha jól tudom, már gyereke van, szóval kicsit fura is így áradozni róla, inkább linkelek egy videót, nézzétek HDban!

find gf

Az utolsó barátnőm, azóta nem volt senkim.
Csak szembejött velem a folyosón, én széttártam a karomat, és átöleltem.
Vannak azok a napok, amikor minden rosszra fordul, tudod, hogy életed egyik legnehezebb beszélgetésére készülsz, és szeretnél inkább megsemmisülni, vagy csak elbújni minden elől. Ezek az érzések kavarogtak bennem. Ő ott volt, pont akkor, amikor a leginkább szükségem volt rá, és későn ahhoz, hogy már helyrehozzuk a dolgot, de nem is lényeg. 
Nagyon jól esett (lehetett talán öt másodperc), úgy gondoltam, talán segít majd ez az ölelés túltenni magam rajta, de ehelyett csak még jobban fájt utána, hogy vége van. Nem voltunk együtt sokáig, de eléggé megbocsáthatatlan dolgok történtek,  kidobott a lány, akit szerettem, de sose mondtam neki.
-Köszönöm. -mondtam.
-Szívesen, csak nem tudtam, mit akarsz.

(Még hallom a hangját, ahogy válaszol, és most, ahogy visszaemlékszem, még érzem a vaníliaillatot.)

Az aznapi gondok hirtelen elkezdtek megoldódni, eléggé felszabadult lettem, és sikerült mindenből jól kijönnöm.

Nincs tanulsága a történetnek, de nem is akartam egy nyálas storyt írni, egyszerűen csak ez jutott eszembe. Remélem azzal, hogy leírtam nem képzeltem túl a dolgokat, és nem változott meg az eredeti emlék.

2012. december 9., vasárnap

múltam

Rózsaszirmokat gyűjtöttem. Nem azért, mert olyan romantikus lenne, a lánynak csincsillája volt, ami szereti a szárított rózsaszirmot.
Sétáltam a lánnyal, aki teljesen odavolt még értem. Megálltunk egy kert mellett. Megcsókoltam, és abban a pillanatban feltámadt a szél. Elengedtem a rózsaszirmokat, beléjükkapott a szél, és elragadta őket.
Az én fiatalságom, az én romantikus pillanataim.

Egy kicsit sem szerettem őt.

2012. december 5., szerda

trustmeornot

Meg kell csinálni a leadandóimat, nem kezdtem el edzeni, kockulok mostanában megint.
Nagyon nem jó ez így.

Elolvasom most az első bejegyzésem.

2012. december 3., hétfő

firka

Ma láttam egy nagyon szép lányt. Ez a jó Magyarországban,  hogy az embert meglepi néha egy-egy ilyen.
Aranyos volt, és sokáig a szemembe nézett, szóval kicsit össze is zavart. Nem nagyon tanultam, pedig leültem, de inkább rajzolgattam... Nem is lett csunya, de nem töltöm fel ide, mert ilyen firkákat nem szoktam, meg amúgy is merül a telefonom.

Nem szoktam postot törölni, de lehet, hogy az előzőt leszedem, mert nem érdekes, nagyképű is, és próbálok nem kockulni.

2012. december 1., szombat

no drink

El vagyok hívva bulizni, jajnee, ezt akartam elkerülni! Jövőhéti pótzéhák, pótlások, áááá...
De csinálok egy gyors közvéleményt.
Aki azt szeretné, hogy 'falsuljak', az  szimplán intsen egyet a monitornak.
De aki azt szeretné, hogy menjek, az bátran ölelje meg a számítógépét, adjon neki egy büszke puszit, majd kiáltsa, hogy szeretlek ismeretlen srác! (ugye pláne, ha fiú vagy)

De ti akartátok!

xaHJ

Akartam még írni egy lányról, meg egy estéről, de ezt most elhalasztom, inkább emlékeztetőnek hagyom itt ezt a cikket, majd törlöm, ha megírom, mi történt.

edit:
2013 január 9. visszaolvastam a blogomban, és rátaláltam erre. Nagyon rossz kedvem van, úgyhogy nem fogom leírni az estét, de sose felejtem azt a zöld szempárt, azt a tekintetet.


rajzom

Lefotozom az egyik rajzom, amit még tavasszal csináltam. Nem igazán tartom késznek, de már így van jópár hónapja, szóval valamikor nekiállok, és javítgatom majd, én tudom, hol nem tetszik még.
(igen hiányzik a notim nyílbillentyűje, ha érdekel, miért, olvass vissza)



2012. november 30., péntek

vonatosdi

Az ágyamban olvastam telefonon a cikket a srácról, aki lefejelte a vonatot, majd felszállt a sajátjára.



Anno 15 évesen leestem egy Szegedre tartó vonatról, még aznap találkoztam a lánnyal, akihez igyekeztem, igaz, késtem egy kicsit.
Ő volt az első lány, akivel lefeküdtem (bár erről a mai napig nem tud). 

Eléggé fájdalmas volt, de megúsztam pár apróbb sebbel.

2012. november 29., csütörtök

de megint?

Előre szólok, hogy nyavajgás az egész poszt, és most nagyon nem vagyok büszke arra, amit ma itt művelek (először azt kezdtem írni, h műbelek)

Mosnom kell, majd befejezem :"

Nem fejezem be, mert elmúlt, helyette itt van zene:
http://www.youtube.com/watch?v=6pXQD4nix-w

különös érzés

Laborról akartam írni, de félek, hogy ez senkit sem érdekelne, szóval ez a bejegyzés ennyi.

2012. november 28., szerda

fame

Énekeltem egy rockbandában egyszer, a csapat csupa tehetségből állt, csak én voltam béna szerintem. Nem tudom, mi lehet most velük, csak a basszusgitárost szerettem meg nagyon. Igazából nem a hírnévért csináltam, hanem mert úgy éreztem, hogy ez is az önkifejezésemhez, a fejlődésemhez kell.
Életem egyik legjobb versenye teljesen rendhagyó volt, utánpótlás, és felnőtt verseny volt egyben, és utána tulajdonképpen egy kisebb buli volt, mindenki fotózkodott mindenkivel, autogramot kezdtünk osztogatni, mert a kicsik emlékeztek a meccseinkre, és tetszett nekik, vagy ilyesmi, az lett a vége, rengeteg autogram, közös fénykép után egy kicsit megtapasztaltam a "hírnév" jó oldalát. :)
Így el lehet viselni.

titkos

Annyira hiányoznak dolgok, hogy az kimondhatatlan. Illatok, érzések, gondtalan órák, volt, hogy megpróbáltam visszacsinálni mindent a régire, mert nem akkor minden jobb volt. Nem is ment olyan rosszul, de azután rosszra fordult minden. Most csak annyit kérek, hogy valami kössön le annyira, hogy ne legyen időm, ne kelljen visszaemlékeznem...


Remélem annyi azért tiszta, hogy ez nem egy hülye szerelmi csalódás, vagy ilyesmi.

azaciki

Ma három zéhát írtam volna, abból kettőre tanultam is, egyet reménylennek tituáltam, persze kettő elmarad, és az lesz biztosan megtartva, ami most jön, és null a tudásom.
Valószínűleg be se megyek, de helyette akkor labort kéne pótolnom, ami meg ugye azért problémás, mert arra sem készültem, viszont lassan évvége, és ha nincs meg az összes mérésem, akkor buktam a tárgyat mindenestül.
Gondolom, mindenki hasonló gondokkal küzd, de talán én vagyok az egyetlen, aki inkább meghátrál, és hazamegy, vagy intéz valami mást...
Nagyon nem jó ez így.

2012. november 27., kedd

á faló juh

Emberek, 1 óra múlva zéhát írok, amire semmit se tanultam, úgyhogy sürgősen nekiesek, hogy összeírjak egy kettes szintet egy puskára. Nagyon azt sem tudom,  hogy milyen képleteket kellene tudnom, szóval táska lesz, hogy az általános iskolás tesitanáromat idézzem.
Közben telóról fellépve neptunra rájöttem, hogy csak a kezem tudja a neptunba a belépőjelszavam, ugyanis, én meghagytam azt, amit anno alapból kaptam, mert az elején lusta voltam lecserélni, azután meg ezt jegyeztem meg. De mivel tudok vakon gépelni, ezért már csak reflexből begépelem a betűket, nem is gondolkozva azon, hogy most ez kicsi, vagy nagy... Telefonról viszont más a dolog, és gondolkoztam azon, hogy melyik betűnél nyomom le a kisujjam a shiften.

Hosszú, lesz, már is csak 50 percem van kb.

edit:
a címhez magyarázat (még mindig nem tudok semmit)
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=297530363692130&set=a.117600765018425.18706.115089668602868&type=1&relevant_count=1

edit: Mivel ez a legnépszerűbb bejegyzésem, ideírom, hogy a Márton Gergő fiktív név. Megnéztem egy közösségi oldalon, mit dob ki... Semmi közöm az úrhoz, aki majmokkal ücsörög a korláton. A képe viszont nagyon jó.

2012. november 26., hétfő

blolond

Igazából, ha valaki kandós, a címet elolvasva tudja, hogy kiről is van szó.
Van ugyebár egy gondnokunk, olyan mindenes, vagy ilyesmi. Reggel gyakorlatom után felmentem a 2.ra, és néztem az ablakon át, mit csinál az udvaron.
Kivonszolta a kukát maga után azzal a rá jellemző vontatott mozgással. Komolyan vagy 1 percig húzta azon a négy méteren.Kinyitotta a fedelét, majd megállt. Ott állt több percig mozdulatlanul, csak nézett ki a fejéből. Szemből láttam azt az üres tekintetet. Valaki kinyitotta mögötte a C épület ajtaját. A zajra összerezzent, végre nekiállt valamit csinálni. Babrált a kukával kicsit, majd elkezdett szedegetni hibás gyeptégladarabokat. Talán a rossz idő miatt kerültek ilyen állapotba. Bár ugyanonnan szedegetett, mégis többször áthúzta a kukát máshova, egyszer a padot is megkerülte vele. Az is túlzás, hogy szedegetett, ugyanis két hibás gyeptéglát szedett össze, de közben többször megállt, mintha lefagyott volna. Amit csinált munkát olyan 15-20 perc alatt, azt igazából egy perc alatt kényelmesen el lehetett végezni. Teljesen lenyűgözve néztem... Kicsit a Donnie Darkoból az öreg lányra emlékeztetett. Észre se vettem, hogy egy ismerős jön oda hozzám. Köszöntünk egymásnak, azután elment órára. Én néztem még pár percig a mindenesünket. Ezalatt annyi történt, hogy a kukának lecsukta a tetejét, és benne a sérült két gyeptéglával elhúzta valahova.
Viszonylag fiatal emberről van szó, de szegényen sokan röhögnek, mert magában beszél, és ha észreveszi, hogy valaki észrevette, akkor zavarában még hangosabban folytatja.
Egyik évfolyamtársam mondta, hogy egyszer vagy egy óráig figyelte, ahogy az üres kerekeskocsit tologatja az épületek között.
Én egyszer beszéltem vele, meg a tesitanárral hármasban. A focipályát takarította a tesitanár a gondnokkal. Valamit segítettem nekik, és a munka után a sportokról beszélgettünk. Gondnokunk, mint igazi kívülálló szólt a témához, egyszerű sablonokat mondott, azokat is helytelenül.

Nem is tudom, hogy miért írtam ezt meg, talán, hogy magamat emlékeztessem, hogy nem  is sokban különbözök ettől az embertől, én is képes vagyok elszakadni a külvilágtól, nagyon belemerülni a gondolataimba, talán egy baleset következtében, vagy valahogy én is válhatok ilyen zombivá...

2012. november 25., vasárnap

wow story

Akit nem érdekel a wow, attól elnézést kérek.

Régen volt, még a legismertebb magyar törtszerveren level 70 volt. A realm pvpszerverén sámánozgattam, és láttam channelen, hogy írja a gyerek, hogy skilles retripala arénatársat keres, ts-ed legyen. Mosolyogtam egyet magamban, tudtam, mennyire skilles az a retripala (Pythagoras volt a neve).
Pár perc múlva találkoztam is vele skirmen. Talált maga mellé egy másik retrit, és úgy alakult, hogy a társam nem jött be, így 2v1ben kellett megvívnom a skillesekkel. Ami igaz, hogy a meccs után nagyon vert a szívem. Gondoltam is, hogy ez biztos nem tett jót az egészségemnek, de tény, meghallgattam volna azt a tsbeszélgetést, hogy magyarázzák meg, hogy lehozta őket egy sami 2v1ben. :)

2012. november 24., szombat

az angyallány megint

Visszaolvastam a visszaemlékezős posztomat :)

A baj az, hogy miközben írtam, átgondoltam azt az estét, akaratlanul is képeket gyártottam, amik most keverednek az eredetiekkel. Tisztán van előttem egy kép a fiatalkori lányról úgy, hogy a falak rózsaszínek, ami lehetetlen, ugyanis később lettek átfestve. Régen sárga volt. Ha ezzel jár az, hogy megírom a régi dolgokat, -hogy közben megváltoznak,- akkor inkább nem akarom őket "papírra vetni'. Eredetiben sokkal jobbak, és úgy akarok rájuk emlékezni.
Pár napja egy oldalt sem írtam a könyvembe. Terveztem, hogy kerül bele olyasmi, ami tényleg megtörtént velem, lényegében már írtam is bele ilyet, de mostantól szerintem a fantáziám szüleménye lesz a többi.

(1)

Komolyan azért frissítgetem a papírcsónak youtubeoldalát, hogy lássam a feltöltött klipet végre. Ugyanézért nézegetek fel a facebook oldalukra is néha.
A bandában az Óbudai Egyetem hallgatói zenélnek, és már írtam korábban róluk, én szeretem a zenéjüket. Az egyik sráccal eléggé jóban is voltam valamikor, de mondjuk több hete nem beszéltem vele. Így már azt sem jelenteném ki bátran, hogy a barátom.

Volt ma PlayIT, terveztem is, hogy kimegyek, végül is közel áll a kockulás a szívemhez. A szokásos trióval mentünk volna, de közbejött egy-két dolog, úgyhogy nem lett belőle semmi. Legalább is a részemről semmi. Annáék elmentek wellneszezni.

Csütörtökön lementem edzésre a volt senseiemhez. Vele csak az elején találkoztam, két szót ha váltottunk, mert mennie kellett. Az edzést Dóri tartotta, akit régen nem szerettem, de most határozottan rendes volt. Jó volt végre azt csinálni, amiben nagyon jó vagyok.
Az állóképességem nem volt jó, de mindig szívesen keresgélem a határaimat, úgyhogy nem látszott meg annyira. Egyik feladatnál, amit megmutattam, mondta az edző, hogy nagyot rúgok, én meg mondtam, hogy ez nagyobb volt (tényleg sokkal nagyobbat rúgtam tavaly télen). Nagyon jól éreztem magam, úgyhogy igyekszem majd minél többet edzeni.
Persze megint előjött a versenyláz... Aki élsportolt, az tudja.
Volt lenn egy lány, fekete hajú, akkora, mint én, jó alakja van, látszólag le is nyűgöztem, de nem lesz semmi, mert nekem nem tetszik.
Azért az is igaz, hogy hogy olyan helyre mentem edzeni, ahova nem járnak sokan, és nincsenek nagy versenyzők. Ha igazán komolyan akarnám csinálni, akkor másik dojo, válogatott táborok, ilyesmi.

Februárban még heti 3-4 edzésre jártam le, heti 3 konditerem, minden este futottam 5km-t, és minden nap zsákoltam, javítgattam a dolgokat, videókat nézegettem, készültem kifejezetten emberekre.

Úgy ültem le, hogy írok pár sort, azután ez sikerült...

2012. november 21., szerda

otthon

A szüleim úgy tűnik, el akarják adni a házat, és mivel most én is itt lakok velük, így engem is érint. Fel kell tennem netre hirdetéseket, szóval nem most fogok tanulni a jövőheti villany zéhámra.
Nem tudom megmondani, hogy hiányzik-e majd nekem a hely. Nem szerettem itt kezdetben, hiszen itt kezdett el elromlani minden, és minden vágyam volt, hogy itthagyjam ezt a helyet. Érdet viszont kicsit megszerettem. Mégiscsak szerelmek, meg csatangolások kötnek engem ide. Valamiért sokszor az a kép ugrik be, amikor már az utolsó heteimet töltöttem itt, 17 éves voltam. Egyik versenyről jöttem haza, tesóm hozott minket autóval. Boldog voltam, hiszen nyertem. A hátsó bejáratot használtuk akkoriban, de nem tudtunk bejutni valamiért. Kinn leültünk, beszélgettem a testvéreimmel, és nagyon jól éreztük magunkat. Sosem tartottunk kertipartit, de ez kicsit olyasmi lett.

Felteszem a hirdetéseket.

2012. november 19., hétfő

21

Álmokat dédelgetni jó dolog, hiszem embervoltunkat bizonyítja. De aki álmai részleteibe merengve tölti napjait úgy, hogy a valóság már szürrealista érzést kelt benne. Menekül minden evilági elől, hogy csalóka vágyát kielégíthesse, az a merengő ember rossz úton jár. Tudni kell megállni, elképzelni, átérezni, de nem szabad nagyon elszakadni az evilágitól. Inkább vesd időd abba, hogy a vágyad tárgyáért ténylegesen cselekszel, és ha egyszer a tied lesz, meglátod, hogy nem csak az odáig vezető út volt gyöngyökkel rakva, de a tényleges érzés is más, valami sokkal több lesz.

Mennyire könnyű ilyesmit írni, de annyira idegen tőlem, hogy nagyon. Ha ennyire könnyű okoskodni, akkor minek másolgatunk ilyeneket facere?

Tudom, régen írtam, de most ennyi.

2012. november 16., péntek

angel

Toronyban vagyunk. Edzés után elég kócos voltam. Még nem akartam hazamenni. Pénteken ilyenkor kocsmázni jártam.
Egy fekete hajú alacsony kislányt fűzögettem, látszólag tetszettem, neki, de nem adta magát könnyen. Egyszer csak egy papírt tett le elém egy vékony, nagyon szép arcú lány. Nálam fiatalabb volt, de nem tudtam megmondani, mennyi lehet. A papíron egy rajz volt. Én voltam lefirkantva. A hajam kockákból állt, és a rajzon kócosabb volt, mint eredetileg. Fölé volt írva, hogy Mr. Salátafej. alá meg, hogy "türümmmmmtürümmm". A lány mosolygott azzal a lágy, titokzatos mosolyával. Látszott a tekintetén, hogy intelligens, és tényleg vonzóan intelligens. Nem volt szüksége arra, hogy jól táncoljon, hogy nagy mellei legyenek, vagy hasonló pasifogó dolgokra. Ez a tekintet elég volt. Vékony volt nagyon, de úgy volt felöltözve, hogy semmiképp sem illett a romkocsma átlagos emberei közé. Mondjuk péntek este fiatalokkal volt tele a hely. Ő mégis sokkal szebben ragyogott, mint ott bárki más. Akárhogy igyekszem, nem tudom, miről beszélgettünk, de tudom, hogy megbántottam azzal, hogy a fekete hajú lányról kérdeztem. Van az Alpokban egy ritka vanília illatú virág. Olyan volt őt megbántani, mintha egy olyanra taposnék rá.

A torony előtt vagyunk, a fekete hajú lány után rohanok, és ez nem esik jól az angyali tekintetnek. Megállok, mondtam neki valamit, és egy lágy csókot adtam neki. Ez volt az első csókunk. Ha van pillantás, ami azt mondja, maradj még, vegyél észre! Akkor ez egyértelműen az volt, értettem is, de továbbmentem.

A rajzot a pénztárcámban őriztem. A hátuljára rá volt írva a lány neve. Két év múlva, amikor ellopták a táskám, akkor vesztettem el. Az akkori barátnőm nagyon féltékenykedős volt, valószínűleg, ha megtalálja, kidobta volna. Annyira elővenném most,  gyűrögetném annak a törékeny lánynak a rajzát. Egy picit most beleszerettem, és lehet, hogy ez csak nosztalgia, de nagyon hasonló érzés. Ami érdekes, hogy most érzek a lány iránt a legerősebben... Ezt a szívem nagyon rosszul ütemezte. Nem írhatom le a nevét, de a lány mindig így, angyalként marad meg az emlékezetemben.

2012. november 15., csütörtök

y

Nagyon régen nem hallgattam 30y-t pedig anno szerettem. Ha így hívják, ha minden számukat tudom fejből, és havonta egyszer elmegyek koncertre, akkor igen, szerettem a bandát. Mostanában nem hallgatok alternatív rockot, és valahogy így őket is elfelejtettem. De most néztem youtube felvételeket idénről. Ha ő még mindig tudja csinálni, akkor én is tudom folytatni, amit akkor csináltam. Lehet, hogy ez a sorsa, hogy a színpadon zenéljen, hogy akik elmennek átérezzék, amit csak egy ipszilon koncert adhat, aztán elfelejtsék. Lehet, hogy az a sorsom, hogy szétverjenek hétvégente, hogy senki se emlékezzen az eredményeimre, és a többiek csak néznek majd, hogy ez ennyi idősen még mindig ezt csinálja, van emellett ideje másra? Van már valamije az életben? Persze a választ tudják, és valahol belül lenézhetnek ezért, tudják, hogy egyszer lesérül, vagy csak abbahagyja, és akkor rájön, hogy sehol sem tart az életében. És persze élvezik azt, amit egy verseny élőben nyújt. Csak egy ember voltam, aki szórakoztatta, ráadásul nem is a legjobban, mert egy akármilyen koncerten tegnap jobban érezte magát, találkozott egy lánnyal...

Emlékszem, amikor még csak páran énekeltük az Azt hittem érdemest koncerten. Tizennyolc voltam még csak. Gödöllőn laktam albérletben. Az a város a szívem, a mindenem, ahol életemben a legboldogabb voltam. Szerettem a barátaim, rengeteget beszélgettem velük, sportoltam, bmxeztem, csajoztam, tanultam gitározni, szabadidőmben tanulgattam, de az egyetemen passzív féléven voltam (még GTKra jártam). Első felnőtt versenyeimet vívtam nagyon lefogyva, mert pénzem az kevés volt, de olyan szívből, hogy azt nem  lehetett nem tisztelni, hoztam is érmeket, akkor nyertem első felnőtt versenyem. 

A szám azóta lemezre is felkerült, és már nem csak néhány srác üvölti telitorokból:

időgép kéne

Digit laborom van tizenegy negyventől, de annyi de fél háromra át kéne érnem a másik épületbe pótzh-t írni.

2012. november 14., szerda

telefon, hogy induljak versenyen

Ma hívott egyik volt edzőtársam, hogy lesz egy verseny decemberben. Olyan, mint egy rendes verseny, de a csapat összeredménye számít. Szoktak ilyet rendezni, én még nem indultam ilyenen. Kell nekik egy 70 kilós induló, és rám gondoltak. A gond csak az, hogy a 80-as sráccal rosszban vagyok, ez személyes ügy, és nem fog megoldódni, ráadásul a srác mostanában 1 meccsig jut versenyeken. A többi tag nagyon jó, a lányunk EB 2. helyezett. Mondjuk engem sose a kupa vagy az érem érdekelt. Ha valaki olvasta a korábbi bejegyzésemet, írtam, hogy hagytam szanaszét albérleteimben kupákat, mert már a dekoráció része volt, vagy hogy emlékeztessen valami rám.
Sosem ezekért csináltam. Így annyira nem is zavarna, hogy mondjuk megnyerem a súlycsoportomat, de nem nyerünk végül semmit csapatban.
A gond inkább az, hogy nem szeretek nem maximumot nyújtani, és nagyon komolyan fel kell építenem a felkészülésem addig. Én már tudom, hogy mit fogok csinálni, de alszom rá azért egyet.

sporttéma

Könyvtárból írok, úgyhogy nem nagyon lesz hosszú. Azt gondolom tudtátok, hogy nem lesz az előző az utolsó bejegyzés.
Nem hoztam magammal edzőcuccot, szóval ma még biztosan nem kezdem el az edzést.
Ráadásul rájöttem, hogy jó rám az a gífelső, amit anno már kiizmosodtam. Erre sose jó rádöbbenni. Annyiban viszont tetszik a dolog, hogy az jól néz ki, mivel a másiknak lenyestem a karját kicsit, mert féltem, hogy openen rámszólnak, ha felhajtom. Nem zavart versenyen, viszont nem néz ki így jól, szóval rendelhetnék másik felsőt, vagy hordhatom a régit. Jó lesz a régi egyelőre, úgy döntöttem.
Az hogy hol edzek megint nem tiszta, mert visszamehetnék a régi klubomhoz, ami messze van, és így sok időkiesés. De ami talán jobban zavar, hogy ott nagyon jó versenyzők edzenek, akikkel jóban vagyok, és eléggé szar érzés lenne, hogy megvernek, amíg bele nem rázódom. A belerázódom meg ugye megint érdekes, mert sokat gyengültem, tehát kondiznom kéne sokat. Én meg most pont nem akarok túl sok időt erre fordítani.
14:25kor zéházok, úgyhogy keresek egy félreeső helyet, és tanulok rá.

2012. november 12., hétfő

utolsó bejegyzés :"

Változtatok a blogolási szokásaimon. Nem is nagyon alakultak még ki ilyenek... Nah kikapcsolom a videót a háttérben, mert zavar.
Szóval eddíg figyeltem arra, hogy tényleg olyasmit írjak, ami érdekelhet másokat, hátha akkor xy majd úgy érzi, hogy megéri olvasni ezt a dolgot, de most oda jutottam, hogy talán kicsit túlzás, hogy azért iszom le magam nagyon, mert abból tökjó sztori lesz majd blogra, vagy megpróbálok olyan címet, vagy témát választani, ami sokakat érdekelhet.
Mostantól csak tényleg akkor írok majd, ha nagyon úgy érzem, hogy valamit el kell mondanom valakinek, de mivel olyan (csúnya szó) magányos vagyok, senkinek se tudom elmondani.
Ha nagyobb olvasottságot akarnék, amúgy is szét kéne reklámoztatnom, minél több bannert helyezni el megfelelő oldalakon, meg ilyesmi. Ha meg profin felfuttatnám, lenne likegomb, meg facebook oldal, meg minden, akkor többen olvasnák, és végeredményben akkor is végül oda jutnék, hogy arról írok, amiről szeretnék, nem pedig arról, amiről a többség szeretne olvasni.
De talán a legfontosabb, amiért most ezt írom, hogy visszamegyek edzeni. Nem tudom még, hogy versenyszinten fogom-e csinálni, de olyan emberhez megyek, aki tudom, hogy ki akarja hozni belőlem a maximumot, és tutira elkezdi majd tervezgetni, milyen kisebb versennyel kezdjek, aztán hogyan tovább.
Nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy nem lesz időm egy napi 10-15 fős olvasottságú bloggal komolyan foglalkozni, mert gyakorlatilag ennyien olvassák mostanában amiket írok. Sokkal jobban érzem magam, ha edzhetek, nekem hihetetlenül kitágul a világ olyankor. Sokkal több lehetek, mint most vagyok.

Megpróbálom összefoglalni, mit is akartam, bár ez összetettebb... Mostantól megint fontos része lesz az életemnek a sport, a régi barátok, a sulit is komolyabban veszem, írni is fogok, de nem annyira blogot, hanem írogatom a kisregényem -azt hiszem, ez a műfaja- igyekszem átgondoltan, szépen szerkeszteni, ha elkap egy hangulat, ami illik a cselekményhez, akkor először megpróbálom a könyvbe belementeni, mielőtt elmúlik...

edit: Maradt a rajz, de az nálam annyira az önkifejezés csúcsa, hogy tényleg csak akkor csinálom, ha valami nagyon erős érzés kerít hatalmába. Sosem tanultam igazán, hogyan kell, és nagyon nem szeretnék arra rádöbbenni, hogy valami gagyit alkottam. Jelenleg, vicces leírni, de félek rajzolni.

Körülbelül ennyit akartam.

Nnnno!

Mostanában kicsit ellaposodott szerintem a blogom, aminek nem örülök, nincsenek pucér lányok, semmi izgalmas csínytevés, vagy tanárszívatás. Ennek az lehet az oka, hogy nagyrészt a tanárok szívatnak engem, én meg igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Azt meg ugye nehezebb megírni, hogy mennyit tanultam ma, meg ilyesmi.
Mindenesetre annyit mondjuk csináltam, hogy a reggeli zh-m után feszültséglevezetésként, az egyik "Vécékefe használata kötelező" kiírás alá odaírtam,  hogy kézmosás helyett ( ugyanis nem volt víz). Mondjuk utólag a "de fogkrémet hozzon magával" jobban tetszik, ugyanis mindenhol a mosdó mellé van kiírva.
ma még sokáig bent leszek, de annyiban örülök neki, hogy nem kell tesóm volt barátnőjénél üveget cserélnem az ajtóban, amire meg lettem kérve.
A dologhoz pont annyi közöm van, hogy voltam ott pénteken. Az üveget nem én vertem ki, hanem a saját tulajdonosa, ugyanis nem tudott bejutni, mert a vendégei annyira készen voltak, hogy nem keltek fel a kopogásra, a kulcs meg a zárban maradt, ha jól tudom.
Tökre tetszik viszont ahogy a lány mellettem tolja, a tanulmányi osztályos nagy gépen nézegeti a feltett jegyzeteket, miközben a netbookján facen beszélget, meg néha lecsekkolja, hogy az a jegyzet megvan-e már neki.

2012. november 11., vasárnap

immortal

Még nincs is este, de máris kicsit érzelgősebb kedvemben vagyok. Ugye, jó annak, akinek van ideje érzelegni.
A Rasmus Immortal c. számának néztem a klipjét, és van benne egy lány, olyan 1:07-nél, az az a rész, ami miatt 18 éves korom óta minden évben egyszer tutira meghallgatom ezt a számot. Ha kéne most kedvenc öt másodpercet mondanom az összes klipből, amit életemben láttam, akkor ez lenne az.
Nem tudok most többet írni róla, nézzétek meg, a szám amúgy nagyon szép.

http://www.youtube.com/watch?v=UKpGxXrym44

2012. november 10., szombat

Doboz, csajok, avagy 2 gils 1 box reloaded

Nagyon nulla a blogom olvasottsága, mindjárt vlogot kezdek helyette, az népszerűbb mostanában.
Nah megpróbálom megírni, mi volt velem tegnap. Nagyon berúgtam, és ma nem mentem be suliba, lesz  ebből még bajom, tudom én.
Az estét a Rózsában kezdtük, és azt kell, hogy mondjam, ha szekszi tizenéves lányokat akarsz összeszedni, nincs jobb hely. Több lány volt, mint fiú, és tényleg nagyon szépek voltak. Én persze nem csajoztam. Ennek főleg Attila barátnője volt az oka. Ha csajokat akarsz összeszedni, vigyél magaddal egy barátot, aki kicsit kevésbé vonzó, mint te, de nem hozhatja a barátnőjét. Szóval ittunk kint, ittunk benn, aztán amikor pont ellőttem egy pénz és shárm dumát, nagyon nevettek a szomszéd asztalnál figyelő lányok. Anna meg is jegyezte, hogy simán összeszedhetném őket. (pénz és shárm egyenlő barátok közt hülyülés)
Itt van ugye a gond, mert én nem fogok egyedül odamenni, az elég nehéz. Ilyenkor jön jól a szárnysegéd. Nagy igazság ez a How I Met Your Motherből.
Jó tudom, egyedül is lehet, higgyétek el, régen nem izgatott, ha egyedül maradtam is valahol, becsajoztam, és kész. Magamban hülyéztem azokat, akik korán hazamentek.
Nah de most foglalkoznom kellett azokkal, akik velem voltak, meg azért a 3 csajból 3 volt rehabos, tehát így ennyi, ez szerintem mindent megmagyaráz. Mindegy is, átmentünk Íjászba, csocsóztunk úgy, hogy beállt egy profi versenyző is. Általában az a csapat nyert, ahol ő játszott. Kint ittunk még előtte, meg utána is. Azután visszamentünk Rózsába. Addigra nagyon berúgtunk mindhárman. Addigra megittunk egy Captian Morgant, rengeteg sört, egy üveg pezsgőt, egy fél üveg bort, meg még több sört. Általában ha beültünk valahova, sört ittunk. Kajáltunk a nyugati aluljárós Burgerben is, azt elfelejtettem, ezzel a csapattal nagyon rombolunk Burgerben, amikor először buliztunk hármasban, a biztonságiak tessékeltek ki minket, miután a lányvécében pisiltünk mind :"). Most sem voltunk egyszerűek, a takarítós mosolyogva tartotta az ajtót, amikor kimentünk. Majd nem mosolyog, ha meglátja, mit hagytunk neki, gondoltam magamban.
Szóval Rózsában felhívtam bályámat, aki harmadik napja minden éjjel bulizott, mondta, h Zsuzsi lakásán van, és hogy ez céges buli, úgyhogy nem kéne mennem. Mondtam, hogy megyek, azt mondta, jó. Annáék hazamentek, mert már nagyon szerelmesre itták magukat.
Átbattyogtam a Rákóczi térre, vettem egy üveg bort egy éjjelnappaliban. Ahhoz képest, hogy  este 11 után nem lehet alkoholt értékesíteni sok kerületben, sehol se szóltak érte, vagy néztek csúnyán. Akkor se, ha egyértelműen oda volt írva az ajtóra, hogy 11 után nem adnak ki szeszes italt. Mentem valami mellékutcában, amikor jött egy rendőrautó. Próbáltam letenni az üvegeket, de az lett belőle, hogy kicsúszott a kezemből az egyik üveg (egy kézzel fogtam 2 üveget, meg a sapkámat), és eltört. Kirúgtam az út közepére a cserepeket, és végre felvette tesóm a telefont. Beszéltem vele, pont jó helyen voltam, végignéztük, ahogy a rendőrök eltakarítják a szilánkokat, hogy ne szúrja ki az autó kerekét, azután lejött értem a kapuhoz, és beengedett.
Rövidre kéne fognom. Szóval ott voltunk egy darabig, aztán hárman elindultunk Dobozba.
Emberek, ha kevésbé ismert, jó szórakozóhelyet kerestek 20-28 év körüli emberekkel tele, akkor jó választás a Doboz. Tesóm Zsuzsizott, én dumálgattam lányokkal, meg elvoltam, ittam két sört. Volt egy nagyon szép csaj, akit Zitának hívtak, és nem igazán tudtam összeszedni, sokat bénáztam egy kozmetikus lánnyal, akitől örülök, hogy elrángattak, mert buta volt nagyon szegényke. Viszonylag táncoltam is, mert mégis buliról van szó.
Ha valakinek tetszik a kajálós résznél dolgozó lány, tudok mondani egy dumát, amit nagyon kajált.
Odamentem, hogy inni akarok, de magamtól is rájöttem, hogy itt nem tudok. Nem tudom pontosan mit mondtam, talán kértem egy retroburgert, és mondtam, hogy van smart kártyám. Láttam, hogy világos szeme van, úgyhogy a pultra támaszkodva közelebb hajoltam úgy, hogy a lábam elemelkedett, de hülyén éreztem magam, úgyhogy mondtam, hogy nem azért, hogy magasabbnak látszódjak, mert gecialacsony vagyok (174cm), de minden közeledés nélkül, nagyon szép szemed van. Körülbelül ennyi, nagyon tetszett neki.
Lényeg, hogy a pultosokkal nem szabad kikezdeni alapon nem eröltettem semmit, igazából ezért mondtam, hogy minden közeledés nélkül.
Valamit még mondtam, és elmentem venni piát.
Egyszer csak tesóm elkapott, h Zsuzsi menni akar, és menjünk. Kifele elkapott a bizti őr, hogy alkohollal nem mehetek ki (erről jut eszembe ez már a második volt, egyszer azért kapott el valamelyik, mert bent dohányoztam, aminek az lett a következménye, hogy körülöttem mindenki kért belőle  xD, persze, hogy akkor megy arra, amikor én szívom), úgyhogy lehúztam négy deci sört. Egyrészt, mert az vagány, másrészt, meg mert rég kerültem ilyen tipikus gólyatáboros kihívás elé.
Elköszöntem mindenkitől, az este nagyon bejövős volt. Tény, hogy nem lett csajozós a buli, de nem is nagyon kerestem a lányokat. Magamhoz képest keveset dohányoztam, és ahhoz képest, mennyit ittam, semmi bajom. A Zsuzsiékról annyit, hogy meglátszik rajtuk az a cégükre jellemző leszarom, van pénzem, azt csinálok, amit akarok, ki vagy te, hogy beleszólj dolog, amit büszkén vállalnak. Én is öntörvényű vagyok, és szabálytalankodok, de nem nagy pofával, és tényleg csak azért teszem, hogy jobban érezzem magam.

Végezetül bocsánat a hosszú posztért, remélem tetszett.

2012. november 9., péntek

gykét dolog

Egy lánynak, aki régen tetszett van barátja megint :"(
Annyira nem nagy baj, amúgy is messze lakik, de azért kicsit szíven talált, úgyhogy megpróbálom túlélni.
Vettem végre jó számológépet, Casio fx 570 ES asszem a típusa, és eddig tetszik, először fogalmam sem volt, hogy kell megcsinálni, hogy ne a gyök alá írja a következő számot, de felütöttem a használati utasítást, és voala, meglett. Vettem egy szürke pulcsit, ami szerintem kicsi, szóval remélem be tudom cserélni egy nagyobbra, ha nem, akkor kidobtam az ablakon az árát. Ma este iszogatok, de még nem tudom, hol... Szerintem az lesz, hogy beülök egy kocsmába Attilával, aztán ha nem tetszik, továbbmegyünk, aztán majd közben kialakul, hogy ki merre, és attól függ, hogy otthon x-boxozással, vagy valami fergeteges házibulival fejelem meg a péntekem :").
Jah szétment a telómon a képernyőzár gomb, ami annyira nem baj, mert Cyanogen moddal tudom helyettesíteni másik gombbal, csak fura, hogy nem nyomódik be véletlen, meg ki kell vennem teljesen a zsebemből, hogy megnézzem, mennyi az idő. Az viszon tetszik, hogy mivel én a hangerő fel gomb hosszannyomásával szoktam számot váltani, sokszor előfordult, hogy véletlen megnyomódott a képernyőzár gomb, és olyankor adtam a dobhártyámnak, meg a Candy fülesemnek is egyet, mert csutkahangerőig felnyomtam számváltás helyett. Mármint, hogy nem ez tetszik, hanem az, hogy ez megszűnt ezzel, hogy a gomb tönkrement. Kéne másik telefon, de inkább csak a gond lenne vele, mert nem vennék olcsót, viszont félnék, hogy elhagyom. Kötöttem is magammal egy alkut, hogy ha veszek egy S3-mat, azt nem fogom rootolni, nem rakok rá Cyanogen mod-ot, nem főzök hozzá saját romot, de félek, hogy ezt kábé egy hónapig tartanám be, azután nekiállnék buherálgatni, ami ugye könnyen szervízzel végződhet (bár nekem még nem sikerült elrontani).

2012. november 8., csütörtök

forever and a day

Lényeg a lényeg, nem wowozok, nem is nagyon tudnék, mert nincs rá időm, de sokszor azon kapom magam, ha hallgatok egy zenét, és arra gondolok, hogy erre milyen jó pvpvideót tudnék csinálni.
A videóról jutott eszembe, megnézem a bónusz brigádos jelentkezővidiket.
Most így ennyi, majd írok, ha eszembe jut valami halaszthatatlan.

2012. november 7., szerda

elfogyott

Nagyon nem tudom mirő írhatnék. Vissza kéne mennem villany gyakorlatra, mert ha így folytatom, el kell kapnom Szini tanárnőt, hogy meglegyen ez a tárgy. Lehet, hogy nem nézne furán levágnék neki egy ilyesmit.
-Már az első pillanatban feltűnt nekem a tanárnő. Emlékszem szívem vad kergetőzésbe kezdett, szinte a torkomban éreztem a végén. Először azt gondoltam, a tanárnő zsenialitása az oka, amikor felrajzol egy kapcsolást, és -elnézést a kifejezésért- a szart is kianalizálja egy pillantással belőle, de később rádöbbentem, hogy hasonló dolog zajlik le bennem, amikor szembejön velem a folyosón, nem is beszélve azokról a percekről, amikor kettesben maradtunk a liftben.
:"D
Valahogy így kezdenék hozzá az aláíráspótláshoz Villany 2ből :")

2012. november 6., kedd

Hiányzol

Megint esteledik, még be kell mennem a városba a számológépért, amit ma vettem, a régi srác felszívódott.
A levegő az illatok, a zene, amit épp hallgatok, minden eszembejuttatta, mennyire régen korcsolyáztam. Legutoljára tavaly decemberben voltam az öcsémmel, azóta nyilván elkerült ez a mozgás, de voltak olyan teleim, amiket szinte végigsiklottam. Nem tudom, hogy nyitnak a pályák, de ha kedvetek van, sokkal jobb időtöltés, mint otthon X-Faktort nézni, vagy ilyesmi.
A cím nem csak a korizásnak szól, de azt most hagy tartsam meg magamnak, ki hiányzik :"

Éneklő lovak?

http://www.dennyweb.com/singing_horses.htm

álommeló

Nem tudtam egy ideig bejelentkezni a google fiókomba, mert a megadott név nem tetszett a google-nek, nem is volt mondjuk valós. Mondjuk a mostani sem az, de meg lehet valahogy adni azt hiszem fedőnevet, vagy ilyesmi. Talán megnézem majd, hogyan kell, de egyelőre most ennyi.
Nem tetszik továbbra sem a fekete alapon fehér szöveg, mert nehezen olvasható, még ha kicsit szép is, egy idő után fárasztja a szemet. Nagyon találó például a hagyományosnak mondható, de mégis zseniális fehér alapon fekete betűk használata, erre fogok áttérni.
Biztos hallottatok a bónusz brigád álommelós ajánlatáról, ha nem, akkor csináltam nekik egy kis ingyenreklámot. Elolvastam, miről szól, és fontolóra vettem a dolgot, de nem hiszem, hogy emiatt vállalnék 2 passzív félévet. Ettől függetlenül lehet, csinálok rá videót. Van azért érdekes feltétele már a jelentkezésnek is szóval óvatosan. Mivel a vállalat rendelkezik az általad elkészített vidikkel, mint szellemi tulajdonnal, így kellő partner kiválasztásával, és mivel ez egy reklámokból élő cég, nyilván összehozzák, kellő nézettséggel már vissza is nyerték a neked felajánlott 400ezres fizut, így nekik nincs más dolguk, mint félmillió forint értékű kupont biztosítani, ami ugye, mivel ezzel foglalkoznak, megint csak nem probléma.
Én például nem hiszem, hogy egy szétreklámozott blogra feltett videóimmal nem csinálnék párezres nézettséget videónként. Mivel heti 3 kötelező, ezért havi 12 videónak, ha mindet csak háromezren nézik meg, akkor is 36ezres nézettség. Nem tudom, pl. a Machinima, mint egyik ismert partnercég mennyit fizet, de ha kellően sokan kattintanak a reklámokra, akkor már visszakapta a bónusz brigád a rád költött pénzét. Erre rájön még a kötelező blogon elhelyezett reklámok bevétele is.
Itt réjöhet az ember, hogy cég igazából egy arcot keres magának, akit megismernek, megszeretnek az emberek, akivel később reklámozhatnak is majd.
Ez az, ami sokakat biztosan vonz, de engem egyáltalán nem.
Sokkal büszkébb leszek magamra, ha mint elismert mérnök dolgozhatok majd olyan területen, ami érdekel, vagy később érdekelni fog.
Írogatok egy  könyvet is, de elég lassan haladok vele, ráadásul folyamatosan formálom, átgondolom, tehát valahogy úgy készül, mint a La Sagrada Familia templom, és az is tudjuk, mennyire készült el végül.

Még annyi, hogy elnézést, hogy ilyen hosszú lett a bejegyzés, eléggé szerkesztetlen is, mivel csak gépeltem, ami eszembe jutott, azért remélem tetszett.

2012. november 2., péntek

ráfüggés megint

Nagyon durván végigwowoztam a napot. Beloggoltam a volt karimra (a legismertebb magyar törtszerón). És így "ahh"... Nagyon jól esett, hiányzott már. A gearje elég gagyinak számít már, és még a gamer egeremen sem megy rendesen a görgő, mert mert anno eltört, és nem javítható, és így spamolom, és csak néha érzékeli. Felvettek egy pvpguildbe, és ma már 3v3 eventen nyomultam alacsony gearscore-al, meg nem beállított interface-el.
Nagyon jól esett, megmozgattam az agyamnak egy olyan területét, amit már régen. A pro gamerek tudják, hogy milyen ez. Próbálok most leállni. Kinyomtam, elraktam a winyót, de nagyon feldobott a dolog, kedvem van tanulni, edzeni, meg mindenhez. Amúgy valószínűleg egész nap csak tengődnék, mint általában ha szünetem van.
Szóval lényegében jó hatással volt rám. Hihetetlen, azt hittem, hogy nincs szükségem társaságra, hogy magamnak való vagyok. De a legjobban az esett, hogy beszélgettem ts-en.

2012. október 31., szerda

Dishonored

Már anno, amikor megnéztem először a trailert, beleszerettem a zenéjébe, úgyhogy most le kellett szednem. Sose szedek youtuberól, de ezért most megérte leszednem downloadert, ami mp4ben le tudja szedni a zenét. Így tűnt a legegyszerűbbnek jó minőségben ben megszerezni ezt:
http://www.youtube.com/watch?v=S7YY4una0YA

(Dishonored Trailer Soundtrack Drunken Whaler + Download)

Közben majdnem kiakasztott a Windows, mert backspacere az előző oldalt töltötte be, nem pedig törölt, ahogy azt szerettem volna. Na ilyen Linux alatt nincs.

Csupa roszz hír

Nah mondom kitisztítom magamnak a billentyűzetet, mert volt már benne dzsuva bőven.
Neki is estem, de az eredmény eléggé elszomorító. A balra billentyű rosszul jött ki, és letörtem a vasat.
Reggel a srác nem jött el, és nem is vette fel a telefont, szóval nincs számológépem.
Tanulság, hogy szervízben tisztíttasd a billentyűzetet, vagy ha túleröltetés miatt elhajlik valami, akkor ne próbáld meg visszahajlítani.
Egyelőre ennyi, mára sztem ennyi baj bőven sok is volt egyszerre.

love it

Mekiben csücsülök, van nálam noti, mert ma szükségem lesz rá. Várom a srácot, akitől vettem vaterán a számológépet. Tegnap végre visszahívott, azt mondta, ma reggel találkozzunk, de már 15 perce késik, és nem veszi fel a telefont. Már a hangja sem volt tegnap szimpatikus a srácnak. Nah mindegy, ha nem jön össze, veszek másikat.

2012. október 30., kedd

stat

A gtk-sok statisztikábó írnak. Ezt onnan tudod egyértelműen, hogy zöld példatárak vannak mindenhol, és normális kinézetű srácok összeülve tanulgatnak az aulában.
Nekem is tanulnom kéne, ha már itt vagyok, de inkább húzom az időt. Megvettem újra az egyik útmutatót, amit elhagytam, szóval ennyivel lazább az élet. A vaterán vett számológépem viszont még mindig nem válaszolt az smsemre, felhívom gyorsan. Nah mindegy, majd visszahív. Nem olyan szép, azt hiszem Casio fx 85. Az enyém szebb volt, tennék fel képet, de szerintem az külső hdd-n van meg nekem csak.
Az enyém az egyik legszebb régi típusú Casió számológép, amit valaha láttam, és tudom, vannak, amikbe képleteket lehet beletenni, és puskának használható, de meg kéne értenem a használatukat, szóval maradok a kétsoros sima réginél, és puskán viszek magammal képleteket.
Egyelőre ennyi, majd még írok, ha történt valami

2012. október 29., hétfő

semmi hó

Minden tele van az idei első hóval. facebookon is csak ezt látom, és még youtubeon is a legnépszerűbb videók közt nézhezjük, ahogy esik. Ez nálam annyiban merült ki, hogy hajnalban rácsodálkoztam, milyen lassan esik ma az eső, majd rájöttem a kabimra nézve, hogy ez bizony havaseső. Nem örültem, mert mire kisétáltam a vonatig tiszta hideg hólé volt a nadrágom, meg a pulcsim nyaka, és nagyon fáztam.
Talán ezért volt ma az első, hogy vettem egy sapit az előző helyett, ami a táskámban volt. Kéne egy másik kabi is, mert a mostani rövid, meg nem túl elegáns, meg tavaly is két pulcsival hordtam, hogy ne fázzak.
Kb ennyi, ha lenne egy hdvideo rögzítésére képes telóm, akkor se jutott volna eszembe, hogy reggel a havasesőt videózzam, és ezt feltéve többtízezres nézettsége legyen a csatornámnak.

Mondjuk, ha valami ilyesmivel futok szembe, azt azért lefotóztam volna:
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10151214362343050&set=a.424936223049.199366.265798023049&type=1&relevant_count=1&ref=nf

nem tudom

Valamikor amúgy mindenre ezt mondtam, mármint hogy nem tudom. Hihetetlen kényelmes a sulis billentyűzeten gépelni, így befele görbül, é s tudod, hogy hol áll az ujjad az adott billentyűn, kár, hogy annyit ittam szombaton, hogy elfelejtettem, mi merre van. Szóval momentán mivel minőségi posztot nem tudok produkálni, rámegyek a mennyiségre, az is valami.
Az elveszett cuccaimat részben pótoltam, viszont lógtam egy gyakorlatot ezzel, ami azzal is jár,  hogy kihagytam egy zh-t amire nem készültem, meg kihagytam valamit, ami vizsgaidőszakban biztosan hiányozni fog majd.
Szakmai nyelv zh-mra nem tanultam, de szerencsére beszélek németül, ha most megnézném a Hangyák a gatyábant eredeti nyelven német felirattal, egy kis odafigyeléssel simán megírnám a zh-t négyesre. Az esti labor aggaszt, elhagytam a jegyzőkönyvet villanylaborra, ami ciki, mert az kitöltve fontos. Elhagytam a digit laborosat is, illetve a feszoptikás kidolgozott jegyzőkönyvem, persze rengeteg jegyzettel. Számológépet még nem sikerült újat vennem, mert Casiót akarok, a Sharpok nem tetszenek, nem értek hozzá. Ami tudott komplex számmal számolni Casio a Media Marktban 9800 HUF. Aha, akkor megpróbálok másikat.
Pláne, hogy az előzőt 1000 Ft-ért vettem használtan egy sráctól.
Rengeteg dolgom van, rengeteg dologgal foglalkozok is, szóval a blog külseje egyelőre marad.
Nagyon sok pótolnivalót szedtem most össze.

youtube

Csináltam egy channelt, dnb, meg dubstep lesz felpakolászva, azok, amik tetszenek, meg szívesen hallgatom, ha érdekel, csekkold le!

http://www.youtube.com/channel/UCI7PHVwcuiwiSDj5XgbSm_A?feature=mhee

2 girls 1 vécékefetartó

Fogalmam nem volt, hova megyek tegnap bulizni, úgyhogy egy kicsit túlültözöttnek érezhettem magam a lyukban, na de ne rohanjunk ennyire előre. A papok és prostik a legfurább buli, amiben életemben voltam, nem is mondhatnám, hogy nagyon élveztem volna, mondjuk voltak vicces dolgok, és rendesen annyit ittam, hogy ne menjen ma a gépelés.
A buli nekem egy light-os lépcsőházas piálással kezdődött, ott volt tesóm, barátnője, Eszti, meg egy Viktor nevű srác, aki gyorsba ki lett festve vámpírnak. Vettem magamnak piát, és gondoskodtam róla, hogy rendbe legyek egy darabig. A bejutás nem volt gáz, de persze volt velünk kiskorú, szóval aggódhattunk is, de a lányka itt nőtt fel, szóval jóformán mindenki ismerte. A zene változatos volt az fix, és megint rájöttem, hogy kamurokker vagyok. Nem szeretek erre rádöbbenni, de egyszerűen alap már kultúrszámnak számító metal alkotásokkal nem vagyok tisztában, szóval ez az én hibám, túl hosszúra nyúlt a diszkós korszakom, vagy kevés volt az a jópár ismerős, aki elhalmozott hallgatnivalóval a rock világában. Szerintem inkább a kocsmaszintre elég volt ennyi, és ennyi.
Az este hihetetlen dogokkal lett feldobva, az alap, hogy olyannal, mint az én 20 rongyos elegáns pulcsim, nem találkoztam. Tehát így a bőrszerkó, szegecselt övek közt kitűnhettem, de a bejáratnál elgondolkoztak, hogy én ezt poénból vettem fel ide, és jelmeznek számít. (szegecselt övem mondjuk nekem is volt régen, de bőrcuccig nem jutottam)
Nah de a teljesség igénye nélkül az este láttam pucér csajt (ingyen belépésért) rengeteg pucér srácot. Éjfélkor volt vetkőzés is a színpadon, amiről lemaradtam, de nem is baj annyira. A vécé tele volt hányva, de legalább elég hányásos vécépapír borította a földet. Egyszer a vége felé bementünk tesómmal az egymás melletti mellékhelyiségbe, és így mondtam, hogy ennél undoríróbbat úgysem láthatsz. Tévedtem, nála vécécsészébe volt belerakva a kefetartó és csurig volt rakva. (Ez így szerintem elég érthető.)
Beszéltem  még hozzá fél percig mire rájöttem, hogy nincs mellettem, mert majdnem behányt a látványtól, és kifordult inkább. Nem éreztem magam rosszul, tesómmal nyertünk egy csocsómeccset, ami nagy szám, mert elég jók ellen toltuk. Innen üzenem a csocsónál sokat játszó fekete hajú lánynak, hogy szeretem.
De a legjobb a buli utáni dolog volt, egyik tag nagyszüleinél aludtam (álmomban segítettem programozni valakinek). Ébredés után vicces kedvemben voltam, úgyhogy szórakoztattam az asztaltársaságot. A nagyi mondta, hogy bármikor szívesen lát, ha erre járok, megköszöntem mindent, és hazajöttem.
Lényegében ennyi, volt egy 17 éves lány, aki jól nézett ki, meg ugye a csocsós lány.
Ha összefüggéstelen, amit írtam, vagy kicsit szétszórt, az azért van, mert még eléggé kivagyok, remélem kialszom holnapra.

2012. október 27., szombat

röviden

Ellopták a táskám, benne rengeteg jegyzőkönyvvel, jegyzetekkel. Úgy döntöttem, nem megyek bulizni.

2012. október 26., péntek

régi game

Annyira furcsa, hogy akárhány régi számítógépes játék kerül szóba, én szinte valamennyivel játszottam.
A dolognak erős köze van ahhoz, hogy PcGuru-előfizető voltam. És a félreértések elkerülése végett, akkoriban azért volt az a legjobb gamer magazin, mert egyszerűen nem volt még más. Mennyire rajongtam a levrovért. Akkoriban egy Brazil nevű fazon szerkesztette, és válaszolgatott nagyon leleményesen. Tizenéves fejjel a legmókásabb manusnak tartottam a világon. A "megkaphatja a neutronszakadék-bogár térde kalácsát", és ehhez hasonló dumáival eléggé belopta magát az olvasók szívébe. Ráadásul az volt neki a sör gumicukor, ami motkánynak a makk, szóval szerettem.
A Dumaraguban hangzik el a Lost Vikings nevű játék, és így, elgondolkoztam, hogy az az Lost Vikings, amire iszonyat rá voltam függve? Hát az. Mindenkinek ajánlom, szerintem a mai napig megállja a helyét.
De annyi ilyen játék van még, hogy felsorolni se nagyon tudnám. A teljesség igénye nélkül: Soul River, Abe, Oni, Resident Evil, Starcraft, úh nem is folytatom, mert rengeteg van.
Amennyit függtem gyerekkoromban a gépen, nem csoda, hogy felnőtt fejjel is csúnyán kockultam egy időben. A WoW-al nagyon sokat játszottam, amikor több, mint 100 nap played van egy kariban, akkor gondolhatjátok, hogy az rengeteg idő. És főleg PVP, szóval igen penge voltam Elemsamival a végén. Ráadásul lvl. 80-on toltam a legtöbbet, ahol igazán imba a kaszt. Ha valaki nem hiszi el, nézzen Dremlock videókat.

2012. október 25., csütörtök

Mit ígértem?

Szombatra el vagyok hívva papok, és prostik bulira, ha valaki akar találkozni velem :"
Ha láttok egy kirúzsozott leharcolt tranzvesztitát fehérben, kétvégű gumijátékkal a kezében, az én leszek.
Ha kedves kedvemben találsz, írhatsz cikket a telómról.
Igaz nem egyetemi buli, nem is sulis ismerősökkel, de azért mégis leírom, mert le akartam írni.
Ha jól sikerül, majd írok róla. Remélem a nap végére használva lesz a double dildo, és akkor izgi sztorit kerítek ide nektek :"D.

Mens Health

Öcsém újságát lehúztam ma. Úgy kezdődött, hogy reggel elkezdtem olvasni az egyik cikket, és megtetszett, úgyhogy velemjött a suliba. Utoljára talán tizenéves koromban olvastam életmódmagazint, a címben szereplő lapot sokszor megvettem. Nem állítom, hogy nem tanított meg dolgokra, de azért azt, hogy mit kell az ágyban csinálni, azt tényleg nem lehet így megtanulni. Mindenesetre ötleteket ad azért a lap, de ha az ember nem egy másik bolygón nőtt fel, akkor magától is rájön, mit szeret, és mivel okoz örömöt.
Van még benne testépítési tanácsadás, meg ötletek testmozgásra, kikapcsolódásra.
Említettem már, hogy több mint 10 évig versenyszerűen sportoltam? Volt saját edzéstervem.
Parfümből ugyanazt használom 14 éves korom óta, szóval már az egyéniségem részévé vált, nem cserélem le könnyen. Amiért igazán vettem a lapot, és amiért az emberek szerintem veszik, az az, hogy motivált abban, amit csináltam. Gyerekfejjel a karrierépítés nagyon felnőttes dolog, így ezeket a cikkeket is szívesen olvastam. Igaz még nem dolgozok, de úgy gondolom, hogy jól csinálom majd. Ez az utolsó mondat igazán naívan cseng így visszaolvasva...

2012. október 24., szerda

csak röviden

Az ubuntus cikkemtől kicsit több Linuxos olvasta most a blogot. Ennek örülök, hajrá szabad forráskód!
Ma csak előadásom volt, meg egy szakmai nyelvórám, amin nem brillíroztam. Keveseltem hogy csak egy sort kell fordítanom, úgyhogy kaptam pluszba egy három soros összetett mondatot tele idegen szóval. Azzal megszenvedtem.
Csalódás lehet, de ezt a cikket most Windowsról írom. Azt hittem, nem fogom használni, de torrentezek innen éppen, meg aztán sosem árt ismerkedni vele.
Csinálok egy youtube channelt, mert az annyira "mainstream" valószínűleg zenei tartalom kerül fel. Kevésbé ismert dolgok, amiket hallgatok, majd adok linket.
Szedtem egy agyonszidott videószerkesztőt. Nem egy Final Cut, de mondjuk azt nem is ismerem.
Kdenlive volt, amit Linux alatt használtam, és nem voltam vele teljesen megelégedve,  nem is használtam sokat. Windowson nem is mondom, melyiket ismerem, így is elég egyértelmű szerintem.
Hobbiszinten ez is jó, ha nagyon rákapok a dologra, lehet veszek egy komolyabb programot.
Egyenlőre ennyi, vissza kéne mennem edzeni, vagy többet mozognom, mert érzem, hogy nem vagyok a "régi".
Felhívott az egyis srác, akivel villanytant tanulok, hogy nem ér rá a hétvégén, ez így most történt, úgyhogy leírtam :')

2012. október 23., kedd

ubuntu

Eljött az ideje, hogy újrarakjam a gépem, került rá windows is, majd meglátom, mennyire használom.
Alapvetően a talán legnépszerűbb linux disztribúciót használtam, annak is egy régebbi verzióját. Most leszedtem a legújabb 12.10-et, és fel is tettem. Jelenleg is arról írok.
Sajnos nem marad meg, mert az Intel videókártyával nincs jóban, és a probléma 100%-osan csak kernelcserével oldható meg (és az sem biztos).
A 12.10 nagyon jó lett,  csak ajánlani tudom. Van egy kis kihívás abban, hogy a grafikus kezelőfelületen sok beállítást máshonnan lehet elérni, de aki erre eddig is a kedvenc programját használta, vagy terminálból mindent megoldott, annak nem lesz ezzel baja. A külső erősen hajaz a tabletes megoldásokra, ezt a fejlesztők sem tagadják. A világ erre halad, szóval ez érhető is. Erősen testreszabható, de ez eddig sem volt hátránya az Ubuntunak. Pár windowsos ismerősöd nagyot nézhet, ahogy gesztusokkal irányítod, hogy mi történjen (bár a win8 talán már ismeri ezt), de az ablakok, meg munkaterületek forgatása hihetetlenül jól tud kinézni.
Így sajnálom, hogy le lesz szedve, de majd ha veszek komolyabb notit, akkor tutira visszatérek ehhez.
Most vakarok egy Lucydot, és lecserélem, ami olyan érzés lesz, mintha feltennéd a win 2000-et a 7 után.
OS X oprendszerrel még nem volt dolgom, szóval nem tudom mennyire jó, meg élvezhető, de mindenesetre eddig az új ubuntu a kedvenc, és gyanítom,  hogy rengeteg funkciót még csak ki se próbáltam.
A telepítés nem volt egyszerű, mert ugye alapból 0 fényerővel ment a videókártya, amit már korábban is tapasztaltam, de telepítés után átírod az etc/rc.local fileban az alapértelmezett fényerőt, és nagyjából rendben is van. Lecsukás után megint sötét, de kis utánaolvasás, és ez is megoldható, de kijelentkezésnél, meg újraindításnál is hasonló fogad, ami már kicsit sok.
Lényeg, hogy újrarakom, most mennem kell :"

2012. október 20., szombat

mindenki

Szombat este van, és itthon koptatom a notim billentyűit. Hagy koptassam, úgyis tovább húzza, mint a monitor, vagy valami az kütyü az alaplapban. Amúgy sem szeretem ezt a gépet. Ma is megvolt amúgy a szokásos szombati érzelemadagom, erről majd talán máskor. Komolyan elegem van pár emberből. Ilyenkor akar az ember környezetváltozást.
Csak nézem a teám, forró még hogy belekortyoljak, gőzölög, és eszembe juttatja, amikor még füst szállt fel a pohár aljáról mellettem. Ugyanúgy gép előtt ültem, magányos voltam. Nem annyira, mint most, és nem is úgy, mint most. Miért nem dohányzok most is? Semmivel sem voltam butább, csak kevesebbet tudtam. Semmivel sem leszek okosabb, csak tájékozottabb. Belekortyolok végre a teámba.
Elveszi a füst ízét, amit érzek, pedig nem csináltam cigit. Most körbenézve nem érzem magam otthon itt. Ismerem ezt az érzést, nem egyszer kerített már hatalmába, és tudom, hogy mivel jár, és hogy mi szokott ez után jönni.
Nem éri meg velem hosszútávra tervezni, mert úgyis elhagylak.

Ray William Johnson

Lehet egyedül vagyok vele, de nagyon szeretem az új Ray videókat. Otthon veszi fel, nem egy stáb forgat, és lehet, hogy a minőség rossz, és hiányoznak belőle az effektek, a rárakott képek, szövegek, de sokkal személyesebb, egy kicsit nosztalgikus.
Nagyon jó, hogy láthatjuk benne a barátnőjét is.
Nem állítom, hogy az összes RWJ videót láttam, de nagyon régóta nézem, és tényleg sok vidám pillanatot köszönhetek neki. Plusz a Sunni D and Rum az egyik kedvencem. Fórumokon a profil képem, vagy az avatárom, ahogy szokták nevezni, mindig az volt egy időben.
az epizód:
http://www.youtube.com/watch?v=EBB7sYeCPoE

egyik új vidi:
http://www.youtube.com/watch?v=Rur_5gFq3bg&list=PL6A40AB04892E2A1F&index=2&feature=plcp

Kezdetben azt terveztem, hogy szakmai dolgokat fogok ide írogatni, de egyszerűen közbe rájöttem, hogy sokkal inkább járok fel kikapcsolódni bloggerre. Egy kicsit egyirányú beszélgetés ez, de nekem jól esik.
Az azért nem kizárt, hogy lesznek olyan posztok, ami nem mérnökiseknek, vagy műszakisoknak kicsit érthetetlen lesz.

2012. október 19., péntek

verseny

Holnap karateverseny. Ha edzenék még, úgy, mint tavasszal tettem, valószínűleg szoríthatnátok nekem, és valószínűleg hallhatnám, ahogy a helyszínen drukkolnak nekem. Azért utóbbi nem túl valószínű. Nem mintha nem drukkolnának, nagyon is hangosan üvöltenék, hogy "hajrá Gergő", de amikor ott vagy, akkor megszűnik a külvilág, minden, ami a négyzeteden kívül van értelmetlenné válik, csak az edződ hangját hallod meg néha, hogy mennyi van hátra, meg néhány tanács, amit nem fogadsz meg, mert túl nagy egyéniség vagy ahhoz, és jobban bízol a saját ösztönödben. Én rendszeresen úgy teszek, mintha nem hallottam volna. Ezért senkit nem lehet ott hibáztatni.
Volt egy lány, akiért odavoltam. Tehetséges versenyző volt, és nagyon szép. Egy alkalommal, amikor tudtam, hogy nézi a meccsem, meccs közben, ha volt időm, vele szemeztem. A mai napig emlékszem arra a pillantásra. Biztosan meglátszott a teljesítményemen, hogy nem figyelek annyira, de engem nagyon motivált az a sötét szempár. A meccset megnyertem.

2012. október 18., csütörtök

BME állásbörze

Ma elmentem a BME állásbörzére. Kicsit kevés időm volt, nehezen is kezdtem hozzá, de elég sok standnál beszélgettem a munkaadókkal. Tudom, hogy az ottani emberek alapján nem szabad ítélkezni, de volt ahol határozottan bunkók voltak. Meglepődtem viszont azon, mennyire tetszett nekik, hogy Kandóra járok. Komolyan, néhány standnál teljesen fellelkesedtek, mintha jobban nem is kezdhettem volna, pedig hát mégis csak BME állásbörzén vannak.
Volt, ahol töltöttem ki jelentkezést konkrét állásra, ami egyből azt  jelenti, hogy behívnak majd második körre. A legtöbb állásnál azért beletelik jópár hónapba, míg beletanul az ember, én meg nem szándékozom most még lekötni magam, tehát inkább csak tapasztalatszerzésre lesz jó a néhány állásinterjú.
Különösebben elegánsan nem is voltam felöltözve, hiszen sulinapom volt, és onnan mentem egyből, de sokan mászkálnak sulitáskában a börzén, úgyhogy igazán nem számított, a munkaadók sem néztek neheztelőn, hogy nem öltöny nyakkendőben jelentem meg. Amúgy is visszafogottan elegáns pulcsiban, sötét nadrágban mentem.
Mindenkinek ajánlani tudom, az ilyen börzéket, mert ingyen kaja van, intelligens segítőkész emberek vesznek körül. Az állások tekintetében nem ért meglepetés, rengeteg szoftverfejlesztőt keresnek itthon is, és külföldön is. Ha nem találsz állást igazából, egész jó  2 éves képzések vannak hasonló területen, és tényleg elhelyezkedni nagyon egyszerű, úgyhogy csak ajánlani tudom mindenkinek. Amúgy is a jövőben úgy gondolom, hogy a programozás népszerűbb lesz. Ez kicsit szabad-forráskódos gondolkozás, de hiszek benne, hogy a jövő embere nem esik kétségbe, ha valamilyen feladatra magának akar írni munkaeszközt gépen, vagy a meglévőt módosítgatja majd.
Nem sokan olvassák ezt a blogot, de súgok nekik egy titkot. 
Ha gazdag akarsz lenni, akkor ne órabérben dolgozz valahol, hanem áldozd arra az időd, hogy passzív bevételi forrásokhoz juss. Kezdetben persze mindenhez pénz kell, de ha arra ügyelsz, hogy az időd nagyobb részét ilyen források kiépítésére fordítod, az mindenképp jó választás.
Ha pedig szeretsz valamit csinálni, csináld azt pénzért, pláne, ha jó is vagy benne.
Továbbá pénzből könnyű pénzt csinálni, tehát ha egyszer már elég pénzed van, hogy biztonságos befektetések kamataiból megélj, onnantól már igazából csak neked kell eldöntened, milyen nagy lábon akarsz élni.

Én hiszem azt, hogy azzal, hogy sulizok sokkal inkább a szívemet követem, mert szeretem megérteni a világot, és jelenleg nem is szándékozom ezt abbahagyni. Néha nehéz, de azért sok szabadsággal is jár, rajtam áll, hogy hasznosan éljek ezzel.

2012. október 17., szerda

csak helyzet

Ma vettem pár dolgot, a könyvet még mindig nem vettem meg. Mellesleg A szürke ötven árnyalata trilógia, és tartok attól, hogy nem lesz elég elolvasni az elsőt.
Nah de vettem viszont másik félcipőt, mert az előző törte a lábam. Vettem még egy elegáns pulcsit, pólókat, meg másik inget. Akartam nézni jó oldaltáskát, de így is sokat költöttem, szóval azt már inkább hagytam.
Fordítok, meg laborra tanulok, meg jegyzőkönyvet írok, próbálom nem elvonni a saját figyelmem.
Kicsit rákaptam a "youtubeozgatásra", mármint azon kívül is, ami eddig ment, hogy kedvenc csatornáimon hallgatgatok zenéket.
Szóval most lecsuknám, és tanulok inkább.

2012. október 16., kedd

tényleg csak ennyi sikerült

Miért este szárnyal annyira a lelkünk? Kiülünk, nézzük az eget, ezt most nem tudom folytatni...

fizika

Holnap fizikából írunk ZH-t. Mivel nekünk már nincs gyakorlat, ezért előző előadáson oldottunk meg feladatokat. Arra nem mentem be, de a másik csoport előadására igen, szóval úgy vagyok, hogy a gyakorlat, az megy, az elméletben vannak hiányosságaim. Tiszta jó, hogy vannak feltöltve megoldott feladatsorok, szóval nagyjából csak be kell tanulnom a válaszokat, meg olvasgatnom a füzetem, és annyi. Szerintem kettesre már most meg tudnám csinálni.

2012. október 15., hétfő

crush 2.0

Írtam a crush című bejegyzésemben egy edzőtáboros lányról, aki nemrég szakított a barátjával. Az a nemrég, az van már vagy másfél hónapja, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy összejött egy klubtársával.
A srácot nem ismerem, de azért a dolgon meglepődtem.
Azt hittem, én vagyok titkon a mindene, hogy csak napok kérdése, és felhív telefonon, hogy milyen jól esne neki beszélni velem, vagy nem tudom. Igazából nem tenne ilyet, ráadásul pont én voltam, aki közölte vele, hogy nem lesz köztünk semmi, szóval igazán még csak nem is neheztelhetnék. Mondjuk nem is teszem.
Azért így eljátszottam a gondolattal, hogy "nagy csalódásomban" visszaadom a lányoknak, amit kaptam, és összeszedem a legártalmatlanabb lányokat, és kihasználom őket, és pucér képeket rakok fel róluk.

Utoljára ilyet 16 évesen csináltam, és őszintén megvallva a lány nem is haragudott annyira, mondjuk nem is volt ártatlan...
Infó órán honlapszerkesztést gyakoroltunk, én meg unalmamban feltettem egy képét, ahogy az ágyban hasal pucéran (a kép a telefonomon volt), és fölé is írtam valami olyasmit, hogy Gyere (saját nevem), csináljuk mocskosan!
A linket elküldtem neki, és aranyos volt, de nem kérte, hogy szedjem le. Igazából nem tudom a linket, nem is kizárt, hogy él még. Meg kéne néznem, azt hiszem atw-s link, és azt hiszem, tudom is.: )
Végül amit be kellett adni honlapot jegyre az teljesen más lett, másik url-re is mentettem.
Nagyon nem volt jellemző rám, hogy lefotózgattam, vagy levideózgattam a barátnőim, a mostani notimon egy ilyen sincs, de azért tudom, hova rakosgattam fel ezeket.
Ma már ugye mindenki dropboxot használ (nem is tudok ismertebb "felhő" szolgáltatást), én annyira nem szeretem, mert elég sok jogsértő dolgot nem merek felrakni ennyire egyértelmű helyre. Régen is megvoltak az online tárhelyeket biztosító szolgáltatások, és valahogy régen is vonzott, hogy van egy szerveren valamid, amit a világon bárhonnan elérhetsz, és az csak a tied.

Amúgy új a hök-ös csaj. A régi vöri volt, és aranyos is, az új nem tetszik annak ellenére, hogy fekete haja van (ha egy lánynak fekete haja van, zöld, vagy kék szeme, aranyos arca és hófehér bőre, akkor szeretem).
Ez így onnan jutott eszembe, hogy épp onnan írok.

ambíció

Egy ideje keresem a személyes ambíciókat, hogy csináljam az itteni dolgaim, de inkább csak halogattam, a mai laborra sincs meg a jegyzőkönyvem, és a holnapira se nagyon készültem.
De ma reggel megjött a kedvem, még csak fél 11, de máris túlvagyok egy jól sikerült zh-n, és elintéztem egy rakat halogatott dolgot.
Nem tudom, mást lehangol ez a párás idő, nekem az egyik kedvencem.
Az oka, hogy nem szeretek könyvtárból blogot írni, hogy megint ideült mellém valaki, és elűzte a gongolataim.
Mozduljatok ki, ilyen időben a legjobb futni, vagy csak sétálni vagy akár csak leugrani a boltba.
Nah már addig jutottam, hogy az előző mondat írása közben a mellettemülő bringás videóját néztem. :")

2012. október 14., vasárnap

formai1

Nem jellemző, hogy aktuális hírekkel kapcsolatban írok, de azt vettem észre, hogy eléggé "forma1függő" lettem. Szabadidőmben f1.inews.hu-t olvasgatok telefononom, ami a kedvenc a témával kapcsolatos hírportálom. Ma reggel megnéztem a futamot. Vettel nyerte a kóreai nagydíjat, második Webber, harmadik Alonso. Ez azért érdekes, mert Vettel átvette összetettben a vezetést, és 6 ponttal megy Alonso előtt. Alapvetően nem szerettem a spanyol versenyzőt, de mindig a gyengébbnek drukkolok, és bár tudom, hogy Alonso gyakorlatilag az utóbbi versenyeken történtek miatt elvesztette az esélyét, hogy a jóval gyorsabb Red Bull Autóval versenyző Vetteltől elcsenje a VBcímet, de mégis a spanyol versenyzőnek drukkolok, mivel ha valaki régebb óta követi a királykategória történéseit, tudja, hogy a Ferrari versenyzője gyakorlatilag pályafutása során sosem versenyzett a legerősebb autóval, mégis nyert 2 világbajnokságot. Továbbá azt is tudja, hogy 2010-ben az utolsó versenyen vesztette el a vezetését, és segítette bajnoki címhez az azóta szárnyaló Sebastian Vettelt.
A másik kedvencem Kimi Räikönnen, aki emberileg szimpatikus, és mindemellett iszonyatosan gyors.

Kóreai nagydíj befutó:

1. Sebastian Vettel
2. Mark Webber
3. Fernando Alonso
4. Felipe Massa
5. Kimi Räikkönen
6. Nico Hülkenberg
7. Romain Grosjean
8. Jean-Eric Vergne
9. Daniel Ricciardo
10. Lewis Hamilton
11. Sergio Pérez
12. Paul di Resta
13. Michael Schumacher
14. Pastor Maldonado
15. Bruno Senna
16. Vitalij Petrov
17. Heikki Kovalainen
18. Timo Glock
19. Charles Pic
20. Narain Karthikeyan

2012. október 13., szombat

exponenciális a

A mai napom elég hosszadalmas, minden volt, családi dolgok, veszekedés, minden.
Szóval erős fájdalomcsillapító, pálinka kell!

2012. október 12., péntek

crush

Huh beleszerettem egy lányba álmomban. A lány él, és messze lakik, és nem nagyon volt köztünk semmi. Úgy értem, edzőtáborban egy éjszaka, de ennyi.
Azt a dalt hallgatom, ami rá emlékeztet, meg arra az estére...
Amúgy nem rég szakított a barátjával, de tutira nem írok rá.

Régen amúgy eléggé sokat csajoztam így belegondolva. Bátyám akkori barátnőjének egyik legjobb barátnőjével is összejöttem (aki kijelentette, hogy nem vagyok olyan, mint a bátyám, és ez nem jó, ugyanis ő meg belé volt zúgva). De hugi barátnői sem voltak tabuk számomra.

story:
Elmentem hugi ballagás  utáni bulijába, mert hugom mondta, hogy oda tart, és találkozik a pasijával, de addig kísérjem el. Összebarátkoztam egy Tomi nevű sráccal, aki nagyon nagy arc volt. Egyszer egy csoport lány odajött, és megkérdezte az egyik:
-Te nem az XY bátyja vagy?
-De.
-Régen jobb pasi voltál.
Kértek még rágót, meg még beszélgettem velük, de nem emlékszem, miről.
A buli nagyon jó volt, a végén a sráccal szűrő nélkül szívtuk a ciginket :"D a megállóban.
Elváltunk, mondtam neki, hogy valószínűleg soha többet nem látjuk egymást.
És tényleg azóta nem találkoztam vele.

Kicsit elkalandoztam. Ha van valaki, akit szeretsz, és szeretnél vele lenni, kápráztasd el, vagy csak csinálj valamit!
Semmiképp se fojtsd magadba, akkor olyan szánalmas leszel, mint én most vagyok.

2012. október 11., csütörtök

Darko

Most beöltözök csontváznyúlnak, és lelövök valakit.
Ez kicsit paradoxon, mint mikor Pinokkió azt mondja, hogy nőni fog az orra.
(Gondolom ismeritek sokan.)

Tutira nem

Ma telón olvastam index blogos részét. Talán még fent van a történet. Egy srácról szól, aki leutazott vidékre egy csajért, akit neten szedett össze, és eléggé jól alakult az estéjük.
Na ilyen posztok most nálam egy darabig nem lesznek sajnos. A fodrász szalonban, ahova beugrottam napközben nagyon bénán vágták le a hajam. Normál esetben a saját fodrászomhoz ragaszkodok, de ő egy ideje Németországban van a barátjával (valószínűleg kint is marad). Így bementem egy eléggé szétreklámozott helyre, ahol egy ismeretlen csaj vágta a hajam. Nem kellett volna.
Egy kicsit "pávás" is lett, mert elöl rövidebb, mint fülöl, de ez még nem is lenne baj. Kérdezte, hogy a fülem körül levágja-e. Erre azt feleltem, hogy igen, mert hosszú volt ott még. Erre nekiesett géppel, aminek az lett a következménye, hogy a fülem körül nagyon vastag sávban nincs hajam, ami elég bénán fest. Ráadásul nem is következetes, mert egyik oldalon rosszabb, mint a másikon. Erre nincs az a sötét lebuj, ami megoldást jelent, szóval megköszöntem, nem hagytam borravalót, és eldöntöttem, hogy többet ide nem jövök. Ráadásul annyit bőven ad az önbecsülésemnek, hogy így nem fogok csajozni.
Alapból szimplán kiröhögöm azt, aki neten keres magának barátnőt, de ha olvasottabb lesz a blogom, lehet megpróbálkozok vele. Nem fogom megtartani, de kísérletnek jó. Egyedül attól tartok, hogy valamelyik haver meglátja, és ezzel fog szivatni évekig.
Én mindig személyesen ismerkedtem meg a lányokkal. Lehet ódivatú, de én az az odamegyek, leszólítom típus vagyok, vagy ha nagyon látom, hogy kölcsönös az érdeklődés, akkor viccesen oldom meg (pl. elveszem a telóját, és felveszem magam facen). Nah öt perc múlva órám van, megyek.

edit: Most néztem tükörben a hajam, hivatalosan is úgy nézek ki, mint egy debil. Azt hiszem, húzok egy sapit, és hazamegyek...

2012. október 10., szerda

azmegez

Néhány dolog, ami a bloggal kapcsolatos:

A kinézet egyáltalán nem végleges. Szerencsére a bloggernek elég jó "súgója van arra vonatkozólag, mit csináljak, ha valamin változtatni akarok.
http://blogsegito.blogger.hu/2011/01/23/html-kodok-haladoknak

Egyelőre úgy gondolom a tartalom nekem fontosabb, mint az, hogy legyen like gomb, vagy egyéb érdekességek.
Egyszer megpróbáltam magamtól kiszedegetni a felesleges kódokat a forrásból, meg ilyesmi, tényleg csak elkezdtem, és azt sikerült elérnem, hogy a mobilos verziónak fehér a háttere, ami nem volt célom, mert jóformán csak a mobilos kinézettel voltam elégedett. De majd visszaállítom a sémát (azt hiszem így hívják), és azzal rendbejöhet a kinézet. (Most húzom közelebb a notim, mert szétvágja az asztal a könyököm.)
Nem annyira külső dolog, sokkal inkább a motivációmmal, meg hogy miért is írok itt, ezzel kapcsolatos:
Mostanában kicsit nem érzem, hogy segítene... Nyilván új, meg először blogolok, és ez nem arról szól, de úgy hiányolom magamból is a szárnyaló gondolatokat, amikor leülök írni, meg egy kicsit nekem ez olyan egyirányú. Lehet inkább beszélek valakivel "facen", vagy telón, vagy skypeon, mint bloggerre írogatok.
Nem is "beszélek a sorok között", vagy nem is teszek kódolt dolgokat a szövegbe, ami alapvetően szórakoztatna :').
Igyekszem viszont őszinte lenni, nekem ehhez kell a névtelenség, hogy nem mutogatom senkinek ismerőseim közül a blogot. Ha tudnám, hogy olyan emberek olvassák, akik ismernek, akkor máshogy kezdenék írni. És abban a pillanatban csak hazugság lenne az egész.

téyleg semmi

Hallgasd meg a kedvenc számod!


edit: Kb. két perc alatta akartam írni egy bejegyzést, és ennyi sikerült.

Este Kowa koncert, ha valaki Budapesten lesz, és nem tud mit kezdeni magával, vagy csak tényleg egy jó programot  keres, vagy találkozni akar velem :'), akkor így bulinak ezt tudom ajánlani. Kivéve, ha valami jó kis házibuliban lesz dolgod. Azok mindig a legjobbak. Pláne, ha van kert, medence, vagy ilyesmi. Kedvem lett házibulizni :"
Még annyi, hogy nem Kowa szám a kedvencem. Amúgy is nálam ez a fogalom képlékeny. Van, hogy nem bírom abbahagyni egy szám hallgatását... Akkor valószínűleg az a favorit, egyébként mindig más. Stílust sem igazán tudnék mondani, mert nagyon mindenevő vagyok. Hallgatok rockot, hc, alternatív, metal, metalcore stílusokat, de tele vagyok DnB, dubstep, chill zenékkel is. És persze rengeteg magyar rengeteg stílusban. Felsorolni sem igazán tudom.

2012. október 9., kedd

Nyilas

Tegnap este hazafele a metrón horoszkópot olvastam. Kíváncsi voltam, hogy október az körülbelül milyen csillagjegyhez tartozik. Ezúton kívánok boldog szülinapot minden mérleg olvasónak.
Elkezdtem böngészni a sajátomat, és nem tudtam nem nevetni pár dolgon.
"Ha a férfi Nyilas-jegyű: Amilyen gyorsan belekezd, olyan gyorsan kielégül, éppen ezért szeret egymás után többször szeretkezni."
Köszönöm, jó, hogy nem lettem nyíltan legyorstüzelőzve. x'D. Megtudtam, hogy erogén zónám a két lapockám közötti rész, meg hasonló dolgokat.
Volt ami mondjuk igaz volt rám. Kitalálta a kedvenc színem, és az is igaz, hogy nehéz velem veszekedni, általában kedvelem a békés megoldásokat.

Tegnap este még leültünk sorozatot nézni. Elfogyott pár sör is, nagyon nevettem a második évad 22. részének a végén. Eléggé le vagyok maradva még. A sorozat már a 6. évadnál jár.

Álom

Kb. fél 7 van. Tutira veszem, hogy ez sokak számára olyan időpont, amit nem látott hétköznap az órán, csak ha rémálmából kelt fel. Én ilyenkor kelek, szóval tényleg masszív sajnálat, és együttérzés az egyetlen reakció, amit el tudok fogadni.
Az álmom viszont érdekes volt.
Kezdem onnan, hogy egy kipakolt házban vagyok, jött egy pár gyerek. Az a 16-18 év körüli csapat. Az egyik annyira otthon érezte magát nálam, hogy egyből elkezdett szétverni mindent. Amikor megpróbáltam megakadályozni, nekilökött valami üvegnek, ami betört. Erre elővett egy kalapácsot, és szétverte az üveg térelválasztó elemet. Mondtam neki, hogy ezt most söpörje össze. Kicsit megijedt a srác, és el is kezdte összeszedni a szilánkokat.
Kimentem. Kint a barátai ugrattak folyamatosan, rájöttem, hogy a srác megvette a házam. Hallottam, ahogy folytatódik bent a rombolás. Eléggé összeszólalkoztunk a kintiekkel, és egyszer csak elkezdtünk verekedni. Hideg lehetett, mert jégcsapok lógtak mindenhol. Letörtem egyet, és azzal szúrtam meg az egyik srácot, aki eléggé megsérült. Ezután a többi srác még erőszakosabb lett, kést rántottak, és azzal jöttek ellenem. Álmomban eléggé elbántam velük, most nem részletezem. Ezután az egyik fekvő ellenfelem szemszögéből láttam, hogy bemegyek a házamba, majd kicsit később egy alak tántorog kifele. Jégcsap állt ki a torkából, és elsőre azt gondoltam, hogy én lehetek az, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a benti srác volt. Ezután a hullákat a kerítés melletti árokba dobáltam, letakartam őket. Azt terveztem, hogy a kerítésen túli erdőbe viszem őket. Láttam hogy jön a családom, úgyhogy eléjük siettem. Álmomban volt egy feleségem, és egy fiam.
Hárman mentünk egy fura helyre. Több csóró ember ült padokon. Egyszer csak betoltak egy asztalt, és bejött egy ember. Az asztalon kaja volt. Többen felálltak, valósággal megrohamozták az asztalt. Volt egy manus, aki megpróbálta elosztani az élelmet, de hamar feladta.
Nekem sikerült magamnak egy szelet kenyeret, rengeteg sajtot, meg néhány szelet felvágottat szereznem. Ahogy sétáltam el az asztaltól egy rövidre nyírt hajú kisfiú rángatta a nadrágom. Sovány volt, és éhes. Adtam neki a kajámból. Egy darabka sajtot leejtettem, de egyből felvette, és megette. Megnéztem a családom, volt náluk elég élelem, joghurtot, meg kenyeret kajáltak. Odamentem hozzájuk, majd a fiamat ölelgettem, könnyeztem. Rádöbbentem, hogy elég kilátástalan a helyzetük, pláne, ha kiderül, mit tettem.

Ezután felkeltem. Kb hajnali három óra lehetett. Gondolkoztam, miért álmodhattam ilyesmit. Egyáltalán nem jellemző rám. A leírás kicsit tömör, de így is késésben vagyok.

2012. október 7., vasárnap

story

Amúgy a sorozat elég népszerű lehet, mert viszonylag sokan olvasták el az előző bejegyzést viszonylag  rövid idő alatt, és kicsit lelkiismeret-furdalásom van, hogy semmit írtam róla.
A főszereplő Sheldon Cooper, egy igazi zseni a zsenikre jellemző hóbortokkal. Vannak kényszeres tevékenységei, jó matekból, de az elméleti fizika a szakterülete, fiatalon diplomázott, és a barátai is egyetemet végzett emberek. Bár Shaldon a főszereplő, mégis a figyelem sokkal inkább Leonardra, Shaldon legjobb barátjára, és lakótársára összpontosul. A szálakat rögtön felkavarja a szomszédba költözött fiatal felszolgáló lány, Penny, akibe Leonard beleszeret, és néhány jel utal arra, hogy a lánynak sem közömbös a srác. A sorozat mindenki számára nézhető, kifigurázza a "geekeket", de mégsem ad a szájukba olyan mondatokat, ami ellehetetlenítené a sorozat nézését.
Néhány 10 perces beszélgetésem prog labor után például simán nem kerülhetne bele.
Sheldonnak további két barátját kell még megemlítenem (itt puskáznom kell). Rajesh Koothrappali, barátainak csak Raj, aki indiai, foglalkozását tekintve csillagász, és személyiségi problémája, hogy nem tud lányokkal beszélni. Egyszerűen képtelen egy lány szemébe nézve megszólalni. Ezt a félelmét azért különböző módszerekkel igyekszik legyőzni. Folyton Shaldonéknál lóg még másik barátjuk, Horward is, aki mérnökként dongozik, és az anyjánál lakik.
A sztori izgalmas, és tényleg csak ajánlani tudom a sorozatot.

Big Bang Theory

Ma egy kicsit ráfüggtem a The Big Bang Theory című sorozatra, és megnéztem az első évadot, persze, hogy tovább akarom nézni, úgyhogy izzítottam a torrentem, és azt hiszem, mindjárt adok prioritást az első résznek.
Vettem magamnak bőrradírt. A régi Clean and Clear-t, és már az illatától is nosztalgikus érzések fogtak el. Egy pillanatra megint 17 voltam, a srác, aki veszettül hajkurássza a csajokat. Tudja jól, hogy nem lesz hosszú egyik kapcsolata sem, hogy az igazi szerelme az, amit hétvégéken művel, hogy tipikus, de neki is van egy elérhetetlen gimis szerelme, hogy talán a szíve túl nagy, de már most van több lány is, aki egy életre, vagy amennyit akkor el tud képzelni, a szívében lesz, és egy szavuk többet jelent bárminél, ami addig kézzelfoghatót tapasztalt, vagy érzett.
Tudom, hogy az előző mondat nyelvtanilag nem helyes, de első szándékból ez sikerült, és ha bármit javítok rajta, azzal csak kevesebb, hazugabb lesz.
Komolyan gondolom, hogy meg kell adni az esélyt a fiataloknak, hogy éljenek, szeressenek. Vannak érzések, amiket akkor élünk meg a legintenzívebben. Meglepően sok idő telt el azóta, de a szívemben még mindig ezek a lányok élnek a legmélyebben, nekik van saját trónjuk, helyük, amiből kibillenthetetlenek. A pénztárnál egy kicsit korosabb pár állt előttem, de látszott rajtuk, hogy fiatalon ismerkedtek meg, a nő minden pillantásában lehetett látni, hogy szereti a párját, hogy szemének nem hisz, és a fiatal fiút látja ha a szakállas emberre néz.

2012. október 5., péntek

Diablo 3

Igen, péntek este van, sztorit kéne gyűjtenem, de őszintén szólva az egyetlen dolog, amire el voltam hívva az egy Diablozás. Gépet se kellett volna vinnem.
Nem játszottam még a Diablo III.-mal, szóval még érdekelne is a dolog, attól meg nem félek, hogy rászokok, mert ahhoz meg kéne vennem. Terveztem, hogy veszek magamnak pár dolgot, de Blizzard játék most nincs köztük. Igazából egyáltalán semmilyen játék nincs a listán.

2012. október 4., csütörtök

csak semmi illegális

Hazafele sétálva szembejövő srác köszönt, pedig nem is ismertem, úgy látszik, ez egy ilyen nap.
-Heló, heló!
-Szia.
-Na szerinted mi ez? -mutatott valamit a kezében
-Gyújtó? -kérdeztem, de már láttam, hogy van ott egy zacsi is.
Megmutatta úgy is, hogy jobban lássam. Nem volt rá nagyon szükség, tudom, mi volt nála.
-Hát az innen elég zöld. -mondtam.
-Halkabban.
-Nem veszem meg.
-Csak az érdekelt, van-e nálad papír?
-Otthon van cp-m. -mondtam.
-Otthon nekem is van. -válaszolta, majd minden jót kívánt, és elköszönt.

tolerance

Reggel mozgólépcsőn metróból feljövet egy sötét bőrű manus ment el mellettem, és majdnem visszaesett, de ügyesen megoldotta, azután egy kicsit rá is játszott. Nem bírtam megállni nevetés nélkül, nagyon jól csinálta. Erre fogta és átölelt. Mondott is valamit, de nem hallottam, mert zene volt a fülemen. Igazából nem tudnám sehogy se tagadni, hogy jól esett, emberi volt, nem is tolakodó. Szombat óta nem ölelt át senki, és most így egy vadidegen. Adott nekem 5 perc boldogságot.

homo floresiensis

Ma ügyesen elköltöttem minden pénzem, ami nálam volt, és kártyán sincs kb semmim. Szóval iszok csapvizet a mosdóban, ami vicces. Megpróbálok minél hamarabb hazaérni, mert el kéne mennem fodrászhoz. Jól tud állni a hosszú haj, de nem foglalkozok vele, szóval inkább csapzott vagyok ma. Jah és még csak nem is borotválkoztam reggel.

2012. október 3., szerda

vonat

Hazafele a vonaton beszélgettem a kallerral, egy idősebb hölgy volt. Mindketten vártuk a megállót, de az utolsó néhány kilómétert nagyon lassan tettük meg. Szerintem a fél életét elmondta volna, ha valamiért meg kellett volna állnunk egy órára :"D

Fifty Shades of Grey

Elolvastam a szürke ötven árnyalata c. könyv leírását.
http://bookline.hu/product/home.action?id=111689&type=22&_v=E_L_James_A_szurke_otven_arnyalata_
Eldöntöttem, hogy megszerzem valahogy. Gondolom megveszem. Úgy is lógok a tesóm barátnőjének egy könyvvel. Persze előbb elolvasom.
Más: mostanában hanyagolom a tanulást nagyon, pedig azt gondoltam, hogy ha megcsinálom a blogot, akkor többet foglalkozok majd azzal, mit is kéne csinálnom. Holnapra meg kéne írnom egy jegyzőkönyvet, felkészülnöm laborra, ehelyett azt nézegetem, mennyien olvasnak, meg gondolkozom, hogy kéne kinéznie a blognak. A jelenlegi kinézet nagyon "béta". Nekem például egyáltalán nem tetszik.
A html tudásom is fel kéne frissíteni, aminek neki is álltam, de ez is a tanulástól veszi el az időt.
Ez egy csapda...

2012. október 2., kedd

meleg tea

Vidit nézek, benne a volt barátnőm. Egyértelmű, hol állítom meg. Mennyire kevés maradt meg a többi történésből, csak azok a jelenetek, amikor ott van mellettem.
Írok inkább valami másról.
Az Into the wild című filmben a főszereplő kereste a szabadságot, a boldogságot, olyasmit, amit ezek a szavak leírnak, de ennél sokkal többet. Én is csináltam ezt, amikor még sokkal inkább az érzéseim után mentem, és úgy gondoltam, hogy jobban csináltam. De igazából ezt mindenkinek máshol, meg másban kell meglelnie. 
Ha úgy érzed, valamit változtatnod kell, hogy több legyél, hogy jobban érezd magad, akkor kezdd el most, vagy legalább kezdj el felkészülni rá.
A film nagyon jó, szóval ha épp nincs filmötleted, és nem láttad, akkor ajánlani tudom.

Ez egy kicsit filozófiai lett...

2012. október 1., hétfő

pucér lány

Laboron bennvolt a srác, akiről annyit tudok, hogy a médiásokat tanítja. Ezek szerint villany labort is felügyel. Egyszer kértem, hogy segítsen, de nem segített semmit.
Azon gondolkoztam, vajon emlékszik-e rám. Tavasszal néztem nála annak a lánynak a gólyatáboros vetkőzős videóját, aki akkor még nagyon tetszett. Az utolsó rajzom is arról a lányról készült. Olyan régen volt. Furcsa, most nem érzek iránta semmit.

sziasztok

Ma még negyed óra múlva vár rám egy villamosságtan labor. Nem tudom, azt hiszem a kettes méréssel.
Majd megírom, hogy sikerült :'D

léptetőmotor németül -.-'

A reggelem viszonylag tűrhető volt, bár még nem szoktam meg az átrendezett szobám, és ennek köszönhetően reggeli kómámban majdnem leestem a lépcsőn. De 10 év sport, és egy kis egyensúlyérzék segített.
A könyvtárban vagyok, csiszolgatom az előadásom, meg csinálgatom hozzá a ppt-t. Fogalmam sincs, hogy a léptetőmotort hogy mondják németül...

2012. szeptember 30., vasárnap

short

Még el sem kezdtem, már hanyagolom a blogot, szép.
Nem történt sokminden a hétvégémen, ami történt, arról még nem tudom eldönteni, hogy olyasmi-e, amit szeretnék megosztani.
Kihagytam viszont egy bulit, amire megígértem, hogy megyek, meg hvg állásbörzére is ki akartam nézni, amit szintén hanyagoltam. Szép.
A design-al egyelőre még nem foglalkozok, majd ha lesz rá időm. A másik blognak neki se láttam.
Az se biztos, hogy ezt itt fogom csinálni, szóval blogger, vagy nem blogger?

A holnapi napom elég sűrű, most nézem. Villanytan gyakkal kezdek, azután prog előadás, szakmai nyelv, és estére egy kis labor. :'D

2012. szeptember 26., szerda

Néhány szó

Sziasztok, a blogot ad-hoc jelleggel hoztam létre. Már ez után a pár szó leírása után is iszonyat jó érzés öntött el. Nem tudom, hogy ez megmarad-e, de már ezért megérte kattintanom párat.
Amit érdemes rólam tudni:
Egyetemre járok, villamosmérnöki szakra. Szerintem sokakban él az a tévhit, hogy a mérnökhallgató srácok érzéketlenek, maguknak valók, furák, csúnyák. Tényleg elég sok fura ember vesz körül, de nekem már fel se tűnik. Én azért kicsit kilógok közülük. Szeretek sportolni, rajzolni, egyáltalán alkotni, és még csak különösen csúnya sem vagyok. Mostanában elég sokmindent nem tudtam, hogy "adjak ki magamból". Ez erre egy próbálkozás
A blogon jelenlegi célom, megtalálni (hogy mit írjak ide) a boldogságot, vagy csak egy boldogabb létet,   jelentsen ez bármit.
Elég furcsa dolgokon mentem át, 17 éves koromban elköltöztem otthonról, és tényleg nagyon sok dolog felhalmozódott azóta, amit szeretnék megírni, mert egyszerűen ki akarom írni magamból. Erre csinálok majd valami más helyet, talán egy másik blogot. Ennek a linkjét majd kirakom ide, de valószínűleg, ha tényleg beindul, nem hagyom kint, mert elég mély érzésekről szeretnék írni, átgondoltan, és nem igazán akarom, hogy személyhez köthető legyen.
Jelenleg ez egy mérnökhallgató naplója, remélem tetszeni fog :)