Szóval eddíg figyeltem arra, hogy tényleg olyasmit írjak, ami érdekelhet másokat, hátha akkor xy majd úgy érzi, hogy megéri olvasni ezt a dolgot, de most oda jutottam, hogy talán kicsit túlzás, hogy azért iszom le magam nagyon, mert abból tökjó sztori lesz majd blogra, vagy megpróbálok olyan címet, vagy témát választani, ami sokakat érdekelhet.
Mostantól csak tényleg akkor írok majd, ha nagyon úgy érzem, hogy valamit el kell mondanom valakinek, de mivel olyan (csúnya szó) magányos vagyok, senkinek se tudom elmondani.
Ha nagyobb olvasottságot akarnék, amúgy is szét kéne reklámoztatnom, minél több bannert helyezni el megfelelő oldalakon, meg ilyesmi. Ha meg profin felfuttatnám, lenne likegomb, meg facebook oldal, meg minden, akkor többen olvasnák, és végeredményben akkor is végül oda jutnék, hogy arról írok, amiről szeretnék, nem pedig arról, amiről a többség szeretne olvasni.
De talán a legfontosabb, amiért most ezt írom, hogy visszamegyek edzeni. Nem tudom még, hogy versenyszinten fogom-e csinálni, de olyan emberhez megyek, aki tudom, hogy ki akarja hozni belőlem a maximumot, és tutira elkezdi majd tervezgetni, milyen kisebb versennyel kezdjek, aztán hogyan tovább.
Nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy nem lesz időm egy napi 10-15 fős olvasottságú bloggal komolyan foglalkozni, mert gyakorlatilag ennyien olvassák mostanában amiket írok. Sokkal jobban érzem magam, ha edzhetek, nekem hihetetlenül kitágul a világ olyankor. Sokkal több lehetek, mint most vagyok.
Megpróbálom összefoglalni, mit is akartam, bár ez összetettebb... Mostantól megint fontos része lesz az életemnek a sport, a régi barátok, a sulit is komolyabban veszem, írni is fogok, de nem annyira blogot, hanem írogatom a kisregényem -azt hiszem, ez a műfaja- igyekszem átgondoltan, szépen szerkeszteni, ha elkap egy hangulat, ami illik a cselekményhez, akkor először megpróbálom a könyvbe belementeni, mielőtt elmúlik...
edit: Maradt a rajz, de az nálam annyira az önkifejezés csúcsa, hogy tényleg csak akkor csinálom, ha valami nagyon erős érzés kerít hatalmába. Sosem tanultam igazán, hogyan kell, és nagyon nem szeretnék arra rádöbbenni, hogy valami gagyit alkottam. Jelenleg, vicces leírni, de félek rajzolni.
edit: Maradt a rajz, de az nálam annyira az önkifejezés csúcsa, hogy tényleg csak akkor csinálom, ha valami nagyon erős érzés kerít hatalmába. Sosem tanultam igazán, hogyan kell, és nagyon nem szeretnék arra rádöbbenni, hogy valami gagyit alkottam. Jelenleg, vicces leírni, de félek rajzolni.
Körülbelül ennyit akartam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése