szétcsúszva

Megpróbálom leírni, hátha az segít. A legdurvább kapuzárási pánikot képzeljétek el egy kis féltékenységgel megtoldva. Körülbelül így érzek.

Az elmúlt fél évben  minden eszközzel azon voltam, hogy leromboljak mindent, ami azelőtt voltam. Csak gratulálni tudok magamnak, hogy ebben legalább sikeres voltam.

Most itthon vagyok megint, annyi emlék próbál egyszerre feltörni belőlem, de nem megy, csak töredékek jönnek. Félek, hogy örökre elszúrtam mindent.

"Lehet, hogy nem kedveled, de marha okos srác. És ő is kitűnő tanuló, mert elhivatott. És tud nekem segíteni az egyik tárgyammal."

Persze sokkal többet írt, de ez a rész, igazán fáj, mert igaz.

Ezt most nem tudom kifejteni, talán majd máskor. 

Lefeküdtek korábban. Lényegében mindegy, hogy ma este lefekszenek-e vagy sem. 

Hittem abban, ha hazajövök, folytathatom az egyetemet, hogy visszamegyek edzeni, hogy visszatalálok oda, ahonnan majd két éve eltévedtem. Hittem, hogy ebben ő fog segíteni, ahogy ígérte.

Ma mind kilátástalannak tűnt... És ami a legrosszabb, félek, hogy van szövődménye annak, ami májusban történt...

:-*

Írnom kéne egy lányról, aki titokzatos nekem, aranyos, és egyetlen ismerősöm, aki olvassa a blogom.
;)

köszönöm

Mindig az van, hogy fellépek, és meglepődök, hogy van, akit érdekel a sorsom, hogy van, aki naponta visszajár, hogy írtam-e valamit.
Könyörgöm, nem reklámozom a blogot sehol, a kinézete sem tetszik, de mióta megcsináltam, csak a tartalom miatt jártam ide. Ti miért teszitek?!

Hivatalosan is passzívon vagyok ebben a félévben, sajnálom, már most hiányoznak dolgok, a füzeteimet bújom, feladatokat oldozgatok meg néha. Majd túl leszek rajta, de azért igyekszem minél kevesebbet felejteni.
Munkaügyben jól állok. Az olyan munkák, amik a legkevésbé mérnökik jönnek össze folyamatosan. Ma megismerkedtem egy sráccal, aki szeretné, ha náluk dolgoznék. Annyi biztos, hogy szombaton bulizok egyet velük, a többit majd meglátom.
Van egy külföldi munkaajánlat is, ami miatt 2 napot Németországban leszek. Egy elég nagy amerikai cégnél dolgoznék, akik többek között tableteket is gyártanak. Mostanában terjeszkednek Németországban, és keresnek fiatal munkaerőt. Ez a munka is inkább gazdasági lenne, semmi mérnöki, viszont mivel a cégnek van mérnöki brigádja, talán egy idő után kipróbálhatnám magam azon a területen is.

Egyelőre ennyit tudok mondani, mostanában elfoglalt vagyok, ma is még csiszolgatnom kellett a német nyelvű cv-met, mert eddig nem nagyon foglalkoztam vele, holnapra meg már készen kell lennie.

Mostanában mindig leírom, hogy nem tudom, hogy mikor lesz legközelebb bejegyzés, én nagyon szeretek blogot írni, de ez a blog a címe alapján, meg az első bejegyzésben leírtak alapján nem erről kéne, hogy szóljon...

jelenet

Beteg voltam egész héten. Most már kezdem magam rendbetenni, de esténként még mindig felmegy a lázam.
Írtam egy részt a könyvemhez. A blogolást hanyagolom, ha nagyon írni akarok valamit, foglalkozok a könyvemmel.
A rész elég meghatározó, és elég súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel. Nem is tudtam, hogy hogyan álltam neki, de így elolvasva nagyon tetszik. Tényleg kényszert is éreztem aziránt, hogy kitegyek ide pár sort (de nem fogok), hiszen a cselekmény szempontjából nem fontos, ha ezt valaki előre tudja...

Lényegében ennyi, nem tudom, mikor fogok legközelebb ide írni, de meglepődtem, hogy az olvasottsága a blognak a 0 és a 32 között mozog így is naponta.

húsvét, mint egy szilveszter

Nagyon másnapos vagyok. A tesóm születésnapja alkalmából elmentünk bulizni. Először Colorba ültünk be, majd egy elég vicces kocsikázás után átmentünk Ötkertbe, ahova nem jutott be az egyik kiskorú a csapatból, úgyhogy elmentünk Dobozba.
Colorban, nagyon jól éreztem magam. Kint ültünk a teraszon, viszonylag sokan voltunk, a fél csapatot nem is ismertem. A helyről annyit, hogy nagyon szép, és tényleg gyönyörű lányokkal van tele, nameg finom a vodkatonikjuk.
Az este jól sikerült (most nem írok róla részletesen), de én igazán a kocsikázásokat élveztem. :'D

i'm alive

Talán kilábalóban vagyok a rosszból, és kezdenek alakulni a dolgok. Sajnos húzni fogom a tanulmányaimat, mert ebben a félévben valószínűleg dolgozok majd. Szerencsére vannak ismerőseim, és így válogathatok a lehetőségek közül.
Ami viszont rossz hír, hogy ez egy hallgató blogja, tehát mivel biztosan passzívon leszek ebben a félévben, nem lesz semmi sulis story. Nem szívesen hagynám itt az olvasóimat, úgyhogy még nem tudom, mi legyen...

szünet

"Nem tudom." Önkéntelenül is ezt kezdik el gépelni az ujjaim. Nincs félbehagyott gondolta, hiszen még el se kezdtem. Nincs új bejegyzés, és nem is lesz mostanában.

last nights

Az Üllői út 81-ben laktam albérletben. Ma sétáltam arra, és ha már ott voltam, akkor benéztem az Orczy parkba (gyermekkori nevén Orczy kert). Már írtam róla, hogy jártam ide esténként koncertet hallgatni, ha nem volt esti programom. Hétvégén napközben is kimentem. Vittem a gyerekkorom pokrócát (ami inkább ilyen összecipzározható hálózsák), és kifeküdtem tanulni, vagy olvasni. 17 éves voltam, ez volt az első albérletem (Üllői út), egyik nap Az emlékek őrét olvastam, már sokadszorra, amikor egy 14 éves vidéki iskolás csapat jött megnézni a parkot. Egy csoport lány odajött, kérdezgették, hogy mit olvasok. Beszélgettem velük, aranyosak voltak. Volt egy, akinek tetszettem. Elkérte a számomat. Nyilván mondtam neki, hogy fiatal hozzám. Akkoriban eléggé sokat cserélgettem a barátnőim, nem volt meglepő, hogy egy kiscsajt lenyűgöztem. Összességében inkább zavartak, mint jó volt, hogy ott voltak, de ma arra sétálgatva eszembe jutott az eset.
A fiatal lányról beugrott egy edzőtáboros eset. Balatonon voltunk klubtáborban, és volt egy csapat, ami ugyanabban a kempingben szállt meg, de ők két nappal az indulásunk előtt jöttek. 15-16 éves csapat volt. Én akkor már 19 voltam. Volt köztük egy lány, aki hihetetlenül jól nézett ki. Vele is valahogy sokszor beszélgettünk, odaült az asztalunkhoz kajáláskor, meg ilyesmi. Arról a lányról folyton az ugrik be, amikor röpiztünk, és mivel tornász volt, kézállásból lement hídba (hát így felejthetetlen).
Utolsó este ittunk (ez minden sportban, minden edzőtáborban így megy). A kicsiknek nem volt szabad elhagyni a szállásukat késő este. Ott voltam a lány szobájának ablakánál. Szegény eléggé belémesett. Odaadtam a poharat, elvette, és ivott belőle. Beszélgettem vele. Nem tudom, mennyi ideig tartott, de tudtam, hogy túl fiatal, csak három év volt köztünk, de azt akkor ott soknak véltem. Mai napig nem tudom, miért, de az volt az egyik legszebb estém. Azon kevesek közé tartozom, akit arra a kis időre egy angyal szeretett.
Másnap talán csak pár pillantást váltottunk.

Az ablakos jelenet előtt lementem a partra a halászokhoz, akik a szállásadóink voltak. Rugdostam a vizet, ami nem nagyon segíthette a kapásukat, de csak mosolyogtak rajta. Voltak kis halak a vödörben, kérdeztem, hogy ezeket most fogták, mondták, hogy nem, az saját tenyésztés x'D.
Másnap tesóm mesélte, hogy "leszopatott egy lányt a parton" míg a barátnője kereste őt.
Utolsó esték...

levegő

Azt hiszem, sikerült egy kicsit előrelépnem. Nehéz gépelni, mert el vannak fagyva az ujjaim. Sétáltam egyet, és jól esett...
Esik az eső. Igazi futóidő van. Most szívtam el két szál cigit, de elmegyek, futok egyet. Tudom, hogy ez így furcsa lehet, de ha nincs az a két szál, akkor nem tudom annyira letompítani az agyam, hogy kinn a hidegben a padnak támaszkodva semmitől sem zavartatva gondolkozzak a dolgaimon. Kicsit rendbetettem a gondolataim, tudom, hogy mit fogok csinálni. Ennek a része az, hogy ma este futok egyet.

Jah, és ez nem olyan kis kocogás. Élsportoló voltam, és indultam futóversenyeken is a felkészülés miatt, és volt, hogy érmet is hoztam...

walk on water

Egy netcaféban ülök. Nem szeretek telefonról blogot írni, nekem kell a billentyűzet. Mondjuk az itteninek le van törve a lába, és kicsit billeg. Kipróbáltam lehajtva, de úgy kényelmetlenebb.
Reggel óta ezt énekelgetem:
http://www.youtube.com/watch?v=-Q5NZWmr90Q

Nincs jó kedvem, csak hiányzik a zene. Recseg a fülesem, és ez zavar annyira, hogy azzal ne hallgassak zenét. Lenne másik, de az nem olyan jó minőségű cucc. Amúgy is egy Sennheiser fejest akarok (egy drágábbat), de azt majd csak a költözés után, ha rendben lesz minden. Addig csak otthon hallgatok az otthoni fejessel (az nem utcai sétáláshoz való)...

A helyzet körülöttem változatlan, és a tükörképemmel sem vagyunk jóban mostanában :).

ezért nincs

Nem nagyon van új bejegyzés, de nem is nagyon van időm erre.
Jelenleg ott vagyok, hogy megfulladok a semmibe. Halogatok mindent, de mégis erőlködök.
Félek, hogy mi lesz a jövőben. Ha tükörbe nézek, nem tetszik, amit látok, és ez csak még jobban erősíti azt a félelmem, hogy mások is észreveszik ezt rajtam.
És tényleg. Többen is mondták, hogy szarul nézek ki.

fehér tipo vs. fekete

Már írtam, hogy nehéz feloldani a képernyőt az Xperia tipo készülékemen.
Tegnap fogtam a kezemben egy fekete készüléket. Az igaz, hogy nem olyan szép, de annak a tetején lévő gombja gumírozott, és vastagabb, mint a fehéren lévő műanyag. A fekete gombja kiáll a hátlap síkjából, nem belesüpped, mint az enyémnél.
Mostanában több ilyen telefont is nyomkodtam, és azt vettem észre, hogy mindre igaz, hogy a feketénél simán benyomható a gomb a tetején, míg a színeseknél ez nehezebb.

jövőterv, megállós

Nálam a blogolás úgy néz ki, hogy leülök, és legépelem, ami épp eszembe jut. Átolvasom, és kijavítgatom. Az elkészült bejegyzést kirakom, és ennyi. Nagyon ritkán utólag ha úgy érzem, hogy olyan tartalom került ki, amit nem akartam megosztani mással, akkor leszedem.

A mostanit viszont napközben írom, és este teszem majd csak fel.

Tegnap este semmit sem törődtem a jövőmmel. Nem kis terveim vannak, olyanok, amik az egész életemre hatással lesznek. Most kéne átgondoltan döntenem. Talán azért, mert nem igazán hagytak otthon békén, vagy csak a dolog súlya miatt napoltam a döntés mára. Nehéz eldönteni.

Helyette tanulgattam egy kicsit, azután leültem játszani.

Effektíve van pénzem, írtam, hogy eladtam a telefonom, meg ilyesmi, de egy költözés rengeteg pluszköltséggel jár. Jelenleg sok dolog van, amire nem szívesen költök, pedig nagyon kéne már.

Ha belenézek a tükörbe, látom, hogy nincs rendben valami. Az egy dolog, hogy fodrászhoz kéne mennem, de szerintem életemben nem voltam még ilyen fehér, mint most. Összességében amennyire rosszul érzem magam, annyira rosszul is nézek ki. Ez látszik a teljesítményemen is. Ami régen simán ment, az most csak erőlködve. Ha látná az egy évvel ezelőtti énem a mostanit, nem értené, mi történhetett.

Csapzott vagyok, olyan fehér, mint szerintem még életemben soha. Az arcom beesettebb, mégis a vonásaim kevésbé élesek. Egy erős ember voltam, most mégis kivagyok idegileg. Az új élet nem csak azért segít, mert a környezetváltozás mindig jót tesz, hanem a problémát gyökerestül szünteti meg...

Más.

Hazafele a vonatállomáson egy srác ült a padon. Az arra járó cigánybanda, körülbelül öten voltak eléggé betalálták. Az egész állomáson alig állt valaki. Én álltam a legközelebb az esethez, és én is vagy 100 méterre lehettem onnan. Odamentem egy sráchoz, aki szintén a vonatra várt, és mondtam neki, hogy menjünk oda mi ketten. A srác első reakciója az volt, hogy szerinte meg tudja védeni magát (mármint a magyar gyerek). Mondtam, hogy nem kell verekednie, én sem fogok. Ezzel ugyan nem leszünk többen, mint a cigányok, de talán békén hagyják. A srác bátor volt, úgyhogy odamentünk. A cigányok még megvárták, amíg ad cigit az áldozatuk mindegyiknek. Ahogy láttam három cigit simán elvettek fejenként, szóval nem hagytak szinte semmit a dobozban. Tőlünk is kérdezte az egyik, hogy nincs-e cigink. Mondtam, hogy nem dohányzunk. A banda még kellemetlenkedett egy kicsit, de látszólag elégedettek voltak a zsákmányukkal, és arrébbmentek. Egy vonatra szálltak velünk. Én az újdonsült barátommal beszélgettem a vonaton. Végzős a BME-n VIK-en, úgyhogy tényleg tudtunk miről beszélgetni.

Egy helyen szálltunk le. A cigányok is leszálltak ott. Kiabáltak, hogy srácok! A felszólítás nem nekünk szólt. Ezután nem tudom, hogy mit csináltak, hiszem mi másik irányba mentünk.

Az egészet azért csináltam, mert egyszer egy kistarcsai megállóban két cigány engem is le akart húzni, de akkor két magyar odajött, és talán az életem köszönhetem nekik. Akkor ott megfogadtam, hogy hasonló esetben én is ezt fogom tenni. Miután leléptek a cigányok, beszélgettem a „megmentőimmel”. Az egyik bölcsész volt. Mondta, hogy nem tud verekedni, valószínűleg összeverték volna, ha tettlegességre kerül a sor, mégsem tudta csak úgy tétlenül nézni ami történik. Mondta, hogy fordított esetben én is ezt tettem volna...

A történetnek nincs tanulsága. Mindenki levonhatja a saját következtetését ha akarja....

Nem is akartam a sakkról írni.

Egyelőre annak is örülök, hogy nem a hangos billentyűzeten gépelek.

Még mindig eléggé rossz lelki állapotban vagyok ahhoz, hogy ne legyen önbizalmam semmihez. a hétvégém legszívesebben kitörölném az emlékezetemből.
Bár felvettem az óráimat, de úgy gondolom, hogy ebben a félévben nem fogok sulizni, ezt majd lerendezem a tanulmányi osztályon. Helyette keresek valami szakmába vágó állást. Tudom, hogy vannak bizonyos cégeknek szerződése a sulival, ahol szakmai gyakorlat címen képzés, és oktatás is van, az elvégzett krediteket beszámítják, szóval nem hangzik rosszul. Utoljára erről a BME állásbörzén beszélgettem a standoknál. Akkor még úgy gondoltam, hogy ez engem nem érint...

Albérletek jók vannak eléggé olcsón hála az ingatlanpiac mélyrepülésének, úgyhogy azzal nem lesz gond. Vannak konkrét terveim is, munkával, tanulással, meg albérlettel kapcsolatban is, de azok még formálódnak.
(Van olyan terv is, miszerint nem folytatom a Kandón a tanulmányaimat, hanem átmegyek másik intézménybe.) Ma egyelőre bemegyek még egy előadásra, azután este találkozok egy sráccal, aki meg akarja venni a volt telefonomat.
Ha minden összejön, akkor elég későn érek haza.

A reggelem jó volt. Öcsémmel a vonaton sakkoztunk az iPadjén. Azért az elég vagány. Régen éreztem azt a "hülye gazdaggyerekek" tekintetet magamon...
A játszmának nem jutottunk a végére, de azért jobban állok.
Annyi előnyöm van, hogy én általánosban az a srác voltam, aki kis mágneses sakkal mászkált suliba, és a napköziben bárkit kihívott egy játszmára. A gimiben is volt sakkör. Néha gondolkoztam is, hogy jelentkezek, de akkoriban már letettem a voksom a sport mellett, és nem volt időm délutánonként egyéb foglalkozásra.

Úgy látszik már egy bejegyzést sem tudok megírni úgy, hogy ne kezdjem elölről.

Két káromkodás is szerepelt az előző verzióban, de akkor most megpróbálom újra leírni valamivel rövidebben (meg persze nem vulgárisan).

Ma játszottam főleg. Ez nálam valószínűleg egy védelmi reakció... Nem vagyok pszichológus, hogy elemezzem a viselkedésem. Loloztam, mert ahhoz volt kedvem, pont.

Nem kerestem munkát, albérletet, semmit. Tettem viszont fel hirdetést a telefonomról (eladom a régit). Nagyon olcsón adom, de ez nem a reklám helye, úgyhogy itt nem fogom hirdetni. Lehet, hogy holnap meglátogatok néhány GSM boltot, és megkérdezem, ők mennyit adnának érte. Ha a meghirdetett ár alatt nem sokkal elvinnék, akkor vigyék..

Erről kell szólnia a vasárnap reggelnek!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

...

Írtam egy bejegyzést, de teleírtam olyan dolgokkal, amik nagyon személyesek (úgyhogy kijelöltem, és elkezdtem gépelni ezt).

Hivatalosan is eldöntöttem, hogy elköltözök. 

Amikor két ember üvölt a fejedbe órákon keresztül úgy káromkodva, ahogy csak lehet, -tényleg úgy gondolom, hogy 200ból egy ember kap ilyet egyszer egy évben, amit nekem lassan hetente kell átélnem- akkor nem marad más választásod.

Lehet, hogy egy kicsit idealista világnézetem volt, de határozottan kiegyensúlyozott személyiség voltam nemrég. 

Most meg...

csak írtam

Mennék én, de nem mozog a lábam, valamit keresek, és azt hiszem, hogy a gép előtt ülve megtalálom. Zavar a külvilág, zavar ami körbevesz. A zajok már nem izgalmasak, csak megunt zörejek, agyonjátszott klisék. Menekülnék, de nincs hova. Tudom, hogy nem mehetek el örökre.
Nem hiszek a csodában, abban se, hogy egy kevés öröm, vagy valami meglepő történhet.
Láttam kiírva, hogy elektrosokk. Nekem nem a fejemben nincs rend, hanem a környezetemben. Legalább is igaz volt ez sokáig. Egy ideig ellenállsz, de azután engedned kell.
Nagyon nincs ez rendben...


(Megint rossz kedvem volt, és csak leültem, és írtam, ami az eszembe jutott. Utólag kicsit átjavítottam, hogy ne legyen benne annyi szóismétlés...)

talán ennyi volt

Mostanában hanyagoltam a blogolást. Nem tudom, hogy ez azért van, mert minden iránt érzéketlenebb vagyok, mint valaha, vagy mert tényleg nem segít semmit.
Voltam a héten pszichológusnál. Ezen mindenki meglepődne aki ismer. Persze valójában senki sem lepődik meg, mert senkinek sem beszéltem erről.(Az ismerőseim nem tudják, hogy blogot írok.) Kíváncsi voltam egy szakember véleményére, mi okozhatja azokat a dolgokat, amik mostanában zavarnak. Most papírom van róla, hogy szorongásos zavaraim vannak, normál esetben gyógyszert kéne rá szednem. Amikor mondta az orvos, hogy erre gyógyszer szokott felírni, gondolkoztam, hogy most azt akarja kiszűrni, hogy csak kamuzok, vagy csak első alkalommal még sose állít fel teljes diagnózist, és ezért nem is ad gyógyszert. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy nem kérdezem meg. Talán jobb is lenne magamtól megbírkózni a problémákkal.


Mindig úgy gondoltam, hogy az ember saját magát ismeri a legjobban, és ha elég értelmes, egyedül megoldja a problémáit. Most mégis azt tanácsolom, ha valaki szükségesnek érzi, minél hamarabb menjen pszichológushoz. Itt is érvényes az, hogy a kezdeti tüneteket könnyebb kezelni, mint egy hosszabb ideje húzódó betegséget.


Más.

Az apám cége szolgáltatót váltott, és választhattam magamnak egy ingyenes készüléket. Egy ideje akarok egy iphone-t (minimum  iPhone4) , de persze az a szolgáltatónál nem hogy nem volt ingyenes, hanem pofátlanul sokba került.Mondjuk öcsém iPadjét tudom nyomkodni, ha nagyon almázni akarok.
Nem volt sok időm, és nem is akartam problémázni, úgyhogy most egy Xperia Tipo lapul a zsebemben.
Aranyos telefon, és fehérben egész jól néz ki (egész gyors is), de hihetetlen, hogy senki nem írta kritikákban, hogy őrjítően nehéz megnyomni a tetején a gombot. Bal oldalt van (jobbkezes vagyok), és nekem át kell fognom a telefont, hogy megnyomjam, majd arrébbcsúsztatom a kezemben, és feloldom a képernyőt.
Nem biztos, hogy megtartom, lehet odaadom valamelyik családtagnak, úgyhogy egyelőre nem buherálgatom. (root, CM telepítése)


A blogról akartam még írni, méghozzá azt, hogy nem biztos, hogy túléli ezt az időszakomat. Én tényleg megpróbálok majd ezzel is foglalkozni.

i

Jellemző, hogy már a tesómnak is előbb van iPadje, mint nekem (iPad 4 32GB, ha jól tudom). Mondjuk nekem most nem annyira van szükségem egyre. Jó persze jól esne ha lenne.
Mindenesetre megfogadtam, hogy a következő telefonom egy iphone lesz. Kezd engem is elkapni az almaláz...

Régóta meg akartam nézni a Szerelmem Szarajevó című filmet, de most van is rá egy kis időm, úgyhogy nekiesek. Ha találok linket, akkor hamarosan írok róla véleményt.


edit: leszedtem, de még nem láttam (február 21.)

Harlem shake

 http://www.youtube.com/watch?v=0IJoKuTlvuM

Ez az új őrület, én először a minecraftos verziót láttam:
http://www.youtube.com/watch?v=az-YkrNFi8U

Egy kicsit azért csináltam ezt a bejegyzést, hogy dobjak az oldal olvasottságán. Most viszont tényleg nem írok többet, mert nagyon hangos ez a billentyűzet.

befejezetlen

Ma eddig nulla megtekintése van az oldalnak.
Bár nem évkezdés van, de meglepő, hogy új arcokat látok...

Nem tudom befejezni ezt a bejegyzést, mert könyvtárban vagyok, és a gép space billentyűje olyan hangos, mint egy shotgun. Mármint nem amikor elsütöd, hanem amikor felhúzod.

Xénia láz

Túlvagyok az első két napomon, már ami a szorgalmi időszakot illeti.
Este egy lánnyal álmodtam, akivel egy edzőtáborban sikerült összemelegednem. Az álom is ott zajlott. Volt nálam egy fehér műanyagpohár, és vörösbor volt benne. Bementem a szobába, bent volt a lány, meg még egy-két csaj. Szó nélkül megcsókoltam, símogattam, kapott a nyakára is puszit. A combomat a lába közé nyomtam. Hátrahajtotta a fejét, nyögött egyet, majd kérte, hogy hagyjam abba.
Kapott egy búcsúpuszit, és otthagytam.
Nem tudom, miért álmodtam ezt, de jó, hogy nem felejtettem el, amikor felkeltem...

Lenéztem konditerembe, és a Juventus ment. Volt a Tiltott szerelem című szám. Ha jól emlékszem, azt a Űrgammákból a szép csaj énekli. Ma hazamentem, és láttam, hogy álmom főszereplője a Tiéd a holnapot tette ki.
  Ez a Xénia láz!
xD

http://www.youtube.com/watch?v=clxaM2cNB-w

Nemo Nobody

Megnéztem a Mr. Nobody című filmet.

Tetszeni tetszett, tényleg nem akarok róla rosszat mondatni. Valószínűleg az egyik legjobb film, amit valaha láttam. Kár, hogy pár színész nem tudta velem elhitetni a filmet. Tényleg, a történet, a rendezés jó. Visszaadja a kertvárosi érzést éppúgy, mint a családi drámákat. Elise pedig nagyon jól eltalált szereplő. Nem tudom a színész nevét, de a legjobban alakít. Mondjuk nagyrészt csak sírnia kellett, de azt jól csinálja.

Próbálok úgy  beszélni róla, hogy ne lőjek le semmit a filmmel kapcsolatban. A három életkép érdekes módon háromféle kapcsolat. Az egyikben a nő szereti jobban a férjét, a másikban a férj az aki akarta a feleségét (míg a nő egy másik pasiba szerelmes) , a harmadik a legkiegyensúlyozottabb e tekintetben. Anna a legszebb is a három lány közül, én kicsit beleszerettem a színészbe. A sors fintora, hogy mivel a szüleik összejönnek, "testvérek" lesznek, így titokban kell tartaniuk a szerelmüket, ami nem könnyű, ha ilyen intenzív. Az életképek haladnak az elkerülhetetlen végkifejlet felé...

Ez persze csak egy része a filmnek. De tényleg nem tudok úgy írni róla, hogy ne "lőjem le a poént".

Aki  élt már együtt depressziós lánnyal, (és tudom, erre az a válasz, hogy minden lány ilyen) az tudja, hogy az ott megjelenített képek mennyire valóságosak.

Én hiszem azt, hogy nem minden lány olyan, mint Elise, de tényleg nehéz megtalálni az igazit. Ha nem az érzéseinket követjük, úgy fogjuk érezni, hogy nem a mi választásunk volt. Ha pedig a szívünk választ, akkor nem tarthat vissza az, hogy a másik bizonyos tulajdonságai majd tönkretehetik az életünk, olyankor nem mérlegelünk.

Nem lesz a kedvenc filmem, de most elért nálam annyit, hogy facen a kedvenceim közé adjam. Valószínűleg megnézem még majd egyszer...

Mellesleg akkora senki vagyok mostanában, hogy amikor meséltem a tesómnak, hogy Mr Nobodi-t nézek, azt kérdezte, rólad szól?

erőtlen

Mindenkit meg lehet törni. Van akit nehezebb, de sose lehetetlen. Rajtam sose látszik, olyan pókerarcom van, mint Robert Pattisonnak a Twillight filmekben, de belül nagyon sebezhető vagyok. Mindenen tudok stresszelni. Nem nagyon lépek át határokat senkinél, inkább túl sokat állítok magam elé. Az vagyok, akit ha zavarnak, rosszul teljesít.
Össze kéne szednem magam.

Eleve ez az egész bejegyzés szétszórt. Tudom, hogy mit akarok, de érzem, hogy nem fog sikerülni.
Sokszor teljesítettem erőmön felül, de most nem megy, ez nem fog menni.

League of Legends

Egyszer már leszedtem, de most visszatettem.

Mostanában Annievel játszom, és vele tudok hozni elég szép statokat. Az a jó benne, hogy earlyben, meg midben annyira szét lehet feedelni, hogy egyszerűen nem jön ki, hogy endgameben nem ő a legerősebb ( de azért szerintem abban is jó).

Ezen a héten mondjuk ő is rajta van az ingyen kipróbálható hősök listáján, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom.

Felvettem a tárgyaimat, úgyhogy elvileg alakulgat ez a félévkezdés is.

Ma van A/C szaknap a Kiss Árpád koleszban. Minden OE-s hallgatót szeretettel várnak.

karomban

Csak nézed a képet, az esküvői ruhát, a fodrokat. Olyan gyönyörű, hogy leírhatatlan...

Lassan múlik a görcs a gyomromból.

Tényleg át kell élni, biztos átélték már páran, hogy elveszik feleségül a lányt, akit szeret.

nem lett végül bejegyzés

Van egy vicces gif, amit linkelt valaki. Gondoltam, kiteszem a blogomra a képet, és megírom hozzá az én vicces hozzászólásom. De azután rájöttem, hogy nem akarok egy 9gagcopy.blogspot.com oldalt. Akkor se, ha azt többen olvasnák...

edit: Péntek este nem tudtam elmenni Kowára, mivel akkor már eléggé fájt a fejem, meg rosszul voltam. A többit már leírtam.

fogkefe, barátnő

Lecseréltem a fogkefémet. A régit már kezdtem szétrágni, és elállt egyik oldalt a sörtéje. Normál esetben nem rágom, de nemrég rászoktam, hogy azután megint leszokjak róla.

Eszembe jutott, hogy amikor legutóbb vettem, együtt vettem hugival. Mindketten telefonáltunk. Ő a barátjával, én a barátnőmmel.

Másnap beszélgettem a lánnyal, mondta, hogy apja kérdezte, hogy miről beszélgettünk, és ő mondta, hogy fogkefékről. :)

De aranyos!

Nem tudtam másmilyet venni. Leemeltem a polcról egy olyat, mint az előző volt.

Elmegyek, futok egyet, vettem még energiaitalt, meg bemelegítőkrémet. Az egyiket megiszom, a másikat magamra kenem. xD

Bang With Friends

A facebook új alkalmazása. Elvileg csak akkor tájékoztat, ha az érdeklődés kölcsönös.

http://apps.facebook.com/bangwithfriends/?fb_source=search&ref=ts&fref=ts

A hivatalos honlap, ha jól tudom, ez:
http://www.bangwithfriends.com/

Azért persze ezzel is lehet trükközni. Mondjuk gyanítod, hogy valaki többet érez irántad, mint barátság, és bejelölöd. Ha értesít az alkalmazás, a gyanúd beigazolódott, ráadásul lesz pár kellemetlen pillanatod az illetővel.
Persze ez csak egy a sok csapda közül, amit a dolog rejt magában.

Többet azért nem tudok az alkalmazásról, mert nem használtam, soha nem is fogom, lásd korábbi cikkem (netes párkeresés, vagy mi a címe).
Ettől függetlenül bátran kipróbálhatja bárki, jól is elsülhet a dolog ;)

edit: egy videó az appról:

http://www.youtube.com/watch?v=7_DvzD3KZ7s

Már megint Gödöllőt akarok. Hihetetlen, de nekem hiányzik a pékség a megállónál. A séták a TESCO fele.

Megy arra busz, és sokszor azzal jöttem haza, de odafele vagy BMX-el, vagy gyalog mentem. Fel tudom idézni az egész utat (tényleg a házak, minden). Emlékszem, volt egy eladó Fábia útközben. Azt terveztem, hogy megveszem magamnak.

Úristen, de hiányzik az a város!

Holnap Kowalsky koncerten láthattok :')

tavasz

Nagyon tavaszias idő van ma. Leszámítva ugye azt, hogy fúj a szél.

Ilyenkor eszembe jut, mit csináltam tavaly ilyenkor. A vizsgaidőszak vége volt. Alig vártam, hogy ismét bejárhassak, hogy lássam a kiscsajt, hogy talán összejön az az érzés, ami nyáron elmúlt...

Valahogy mégis a tavalyelőtti február képei inkább beugranak. Az életem kezdett rendbejönni, hogy aztán megint elcsesződjön kicsit. Elkezdtem megint edzeni, találkoztam valakivel, akit azóta nem tudok kiverni a fejemből. Jártam kórházba a nagyapámhoz. Ez már sokkal komolyabb volt mint a régi, és most nem is volt ápolónő, akinek tetszettem, akivel hajnalban...

A sors fintora, hogy egy másik kórházban találkoztam vele idén nyáron... De erről nem akarok beszélni. Nem néztünk egymás szemébe. Elég csúnyán hagytam ott, de más választásom, ha a szívemet követem. Nem volt meg az a plussz, amit kerestem.

Tudom, nehezen követhető, amit írok, de én csak gépelem, ami eszembejut, és nem tudok olyan gyorsan gépelni, hogy minden képkockát, minden helyszínt visszaadjak írásban...

skins meg retro-sodapopcandy

Néztem Skins videót, és kedvem támadt megint nézni:

http://www.youtube.com/watch?v=s-AD_3W-gjY

Kimentem a konyhába, és találtam golden almát.
A sulink mellett volt egy zöldséges. Akkoriban heti 5000 forint volt a zsebpénzem. Ezen felül kaptam bármire, ha kértem.
Ha mondjuk venni akartam magamnak cipőt, vagy valamit, arra külön kaptam pénzt.
Anyám nem csomagolt nekem kaját, úgyhogy valamikor másodéves koromban elkezdtem a szomszédos piacon venni almát reggelente. Lehetetlen volt engem leszoktatni róla. Imádom a mai napig a golden almát.
Egyszer, amikor a második albérletemben laktam, elmentem versenyzőedzésre, ahol rengeteg rekesszel volt. Talán a másnapi uzsonnához kellett... Nem tudom. Akkoriban azért eléggé keveset ettem, ha pénzem volt, azt elbuliztam, vagy elment a lakbérre. Teletömtem az edzőtáskámat, és azt ettem utána egy hétig.

Mondtam is anno valakinek, hogy golden  almán, tonikon, és étcsokin bármeddig elélnék. Tényleg az egyszerű ízeket szeretem.
Vannak dolgok, amik nem fognak változni, mert annyira az egyéniségem részei, hogy az én vagyok :)
Az egyik barátom foglalkozott parfümökkel, és tőle akartam venni magamnak kiskoromban. Emlékszem, nem volt olyanja, amit akartam, és mutatott nekem egyet, és nagyon tetszett az illata. Azóta is ezt használom:

http://kepfeltoltes.hu/130130/Dolce-Gabbana-Pour-Homme-EDT-125ml_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

put down

Leszedtem, nincs több lol. Tudom, hogy szenvedélybeteg vagyok, és ennyi, máshogy nem lehet abbahagyni.

lol+miegymás

A vizsgám kettes lett. Nem készültem rá eleget, de nem hiszem, hogy elmegyek kijavítani.
Van még egy csomó dolog, ami zavaros most az életemben, és nem hiszem, hogy azzal, hogy leírom, könnyebb lesz.
Igazából csak rosszabb lenne, ha leírnám.
A legrosszabb, amit tehetek, az az, hogy lolozok (League of Legends). Szerencsére hajnalban leaveltem egy gamet, meg ma is megzavartak játék közben, így összehoztam egy nap bannt. Nagy megkönnyebbülés ez azért.
A játékban Luxot kedveltem meg nagyon. Nem könnyű hős, de nagyon jó vele játszani, és valamiért nagyon jön az exp vele.
9 friendet szedtem össze 1 nap alatt (ők jelölgettek be engem)... Annyit csináltam, hogy próbálgattam a játszható hősöket, és amelyik a legjobban tetszett, azzal gyakoroltam. Utánaolvastam, hogy kell öltöztetni, meg néztem vidiket, hogy kell vele mozogni, meg milyen kombókat kell nyomni.
Ma amikor felléptem, egyből inveltek egy gamebe, de akkor még a tesómmal akartam elkezdeni egyet. Végül nyertem egy meccset, azután apám elküldött vásárolni, úgyhogy leaveltem a másodikat.

Felnéztem facere, volt barátnőm új képét nézegettem, meg egy másik lányét, akivel tetszünk egymásnak :"D

Valaki linkelte ezt: http://9gag.com/gag/6421940?ref=fb.s

A játékszenvedély tényleg nagyon komoly dolog, én már csak tudom :'DD

League of Legends

Túl vagyok életem első lol meccsén.
Tegnap a tesóm mondta, hogy "függni" akar valamin. Ezt találtam olyasminek, amit gyorsan fel lehet rakni, ingyenes, meg érdekel, úgyhogy este leszedtem.
Este még tesóm (aki nem itt lakik, csak itt aludt) lenyomott két meccset a gépemen, meg persze végigcsinálta a tutoriálokat.
Én mondom, néztem elég streamet, megoldom tutorial nélkül. Egyből joinoltam valahova, azt sem tudtam, milyen hőst választok. Végül a varázslóval mentem neki a gamenek. Nyertünk, bár én nem voltam túl jó. Mindenesetre top-ra indultam el az elején, mert láttam, hogy arra nem nagyon megy senki. Meglettek a super minionok ott, szóval annyira nem voltam rossz. Igaz többet haltam, mint öltem.

Nem tudom, hogy fogok-e még játszani vele... Anno, amikor wowoztam, folyton ts-en lógtam, hogy minél többet tanuljak a játékosoktól. Mondjuk vannak régi wowos ismerősök, akik megtaníthatnak lolozni.
A baj az, hogy már felnőtt vagyok, nem szeretnék semmin "függni".
Megyek, tolok egy utolsót xD

tegnap + hiszti

Tegnap vizsgáztam, egész jól síkerült, de tanulhattam volna rá sokkal többet. Azon ritka vizsgák egyike volt, amikor van az embernek ideje ott helyben kitalálni a feladat megoldását. Sok vizsgám sokkal jobban sikerülhetne, ha több idő lenne a megírására. Nem puskáztam semmit. Írtam ugyan puskát, de nem akartam kockáztatni. Mellettem a srác persze telón leste a fogalmakat...
Onnan jutott eszembe, hogy blogot írok, hogy anyám megint felkelt 11kor, és elkezdett velem kiabálni, hogy költözzek el a picsába.
Azon akadt ki, hogy behoztam egy kis sarat. Nem lakok együtt fogyatékosokkal, meg ilyesmit vágott a fejemhez.
Emberek, 24 éves vagyok, nem laktam itthon évekig. Örüljön, hogy lát engem, úgysem maradok sokáig.

Punnany Massif

Rájöttem egy  problémára itthon. Akármit csinálok, hallom, ahogy a süket anyám üvölteti a tévét.

A nő semmit nem csinál egész nap, csak alszik, meg tévét néz. Régen még eljárt itthonról hétvégente találkozni az ismerőseivel, de egy ideje leszokott erről. Persze ő is társas lény. Naponta hívja a családtagjait, és az itthoniakat őrjíti.

Annyira jó volt bárhol máshol. Csönd volt, hallgattam a gondoltaimat. Sokkal többet foglalkoztam magammal.

Mostanában tesóm sokat van itt, most is az én szobámban dekkolt. Nem is tudtam blogot írni. Már írtam korábban, hogy nálam nagyon fontos, hogy semmi ismerősöm ne olvassa ezt, mert addig tudok őszinte maradni.
Épp Punnany-t hallgatok, ami azért jó, mert segít kizárni a külvilág zajait. Az viszont zavar, hogy magyar, és így nehezebb leírni a gondolataimat. "Szép szádból szóló hangot innám szakadatlan" -mondja a fülembe a zenekar.

Amúgy egész jó magyar banda. Egy OE-s lány jut róluk mindig eszembe. Legyen mondjuk ez a bejegyzés címe...

Skullcandy

Nagyon pozitív véleménnyel vagyok a Skullcandy cuccokról. Sokan mondják, hogy "overpriced", meg csak erős a basszus, de nem tiszta...

Én nem szeretek fejessel mászkálni, mert nem tudom elrakni a táskámba, ha arról van szó, úgyhogy ha valahova megyek, mindig nálam van a fülesem, ami ugye azzal jár, hogy megtörhet a kábel. Ez történt az enyémmel is...

Nem is bíztam benne, hogy kicserélik, de írtam egy e-mailt, kérték, hogy küldjem el. Elküldtem, és tényleg 1 héten belül kipostáztak egy újat. Kaptam hozzá matricákat, meg mindent.

Kipróbáltam, szépen szól.

Kiírtam facere, hogy ez van, és kaptam rá egy felfele mutató hüvelykujjat a lánytól, aki tetszik is kicsit :)

linkelek egy zenét, ami rajta volt a playlisten, amivel tesztelem az újat:

http://www.youtube.com/watch?v=pz1lW8MlRDw

hajszín

Nem szoktam ennyit írni egy nap, de vizsgára kéne tanulnom, úgyhogy minden vonzóbbnak tűnik most, mint  ülni, és feladatokat oldogatni.

Alapból sötétbarna hajam van, de szerintem a legjobban az állt, amikor fekete kék, meg fehér melír volt benne.
Úgy mentem a fodrászhoz, hogy fekete hajat akarok kék meg piros csíkokkal. A csaj mondta, hogy tetszik az ötlet, de sokkal jobbat csinál, és felvázolta, hogy szerinte milyen állna jól. A végeredmény hihetetlenül jól nézett ki. Körülbelül három hónapig imádtam, de azután a sötétkék kezdett világosabbra kopni, és úgy döntöttem, hogy levágatom. Nem is akartam akkor megint sokezret kiadni azért, hogy megint olyan legyen, ráadásul akkor meg pont az alapszít akartam. A vágás után persze maradtak lenőtt csíkok. Például elöl volt egy széles világoskék tincsem.
Ma már nem csináltatnám meg olyanra, de akkor is az nézett ki a legkomolyabban.
Összesen hatezret fizettem érte, ami mai szemmel nem sok, ha azt vesszük, hogy legutóbb egy sima vágásért feleennyit adtam ki.
Ez  már vagy 4 éve volt. Azelőtt sokáig nem festettem. Előtte meg szőke melírt rakattam bele (évekig), mert akkoriban az volt a divat.
Mostanában nem változtatok a színén, és szerintem nem is fogok már...

edit előzőhöz :

Papírcsónak koncert pont egy nappal rá, elsején lesz a Dürerben. Mondjuk aznap lesz Kowa Gödöllőn, és nekem a Kowa+Gödöllő párosítás olyan, mint amilyennek a mennyországot képzelem el (erről is írtam már régebben).
Legszívesebben felmennék a volt albérletembe, a régi arcokkal, elszívnék velük pár cigit, elmennénk koncertre, majd hajnalig dumálnánk, hogy mi történ azóta...
Aztán elhoznám az öltönyöm :D

Az igazság az, hogy ha jól tudom, már egyikük sem lakik ott...


És még mondják, hogy a változás jó...

Kontrolalter

Valahogy rábukkantam erre a számra:

http://www.youtube.com/watch?v=1Xd_pWI1D7A

31-én a Hunnia bisztróban meg lehet hallgatni a csapatot. Azt hiszem, elmegyek. Szerintem az ország tele van tehetséges fiatal zenészekkel. Ez most eszembe juttatta azokat az időket, amikor a sulizenekar koncertjeire jártam, vagy a saját bandánkkal próbáltam.

Már korábban írtam, hogy elég hamar elköltöztem otthonról. Akkoriban rengeteg magyar zenekar koncertjeire jártam el, mert elhívtak, vagy nem is hívtak, csak mondjuk kiültem az Orczi kertbe, és meghallgattam az aznapi zenekart. A legtöbb nevére nem is emlékszem, de élőben hallottam először Esclin Syndot-t, Zagart, Fruttikat, 30y-t, ezek csak az ismertebbek, de persze volt egy csomó, banda, akik nem futottak be, de élőben legalább ilyen szépen szóltak.

Ma már sajnálom, hogy nem járok ilyesmire, de azért még Papírcsónakra igyekszem eljutni, mert a srácok nagyon jók, de erről már írtam...

chat csók

Az utóbbi bejegyzéseim nem tetszenek. De legalább nem csak nekem nem, nektek sem.
A helyzet velem változatlan, ráadásul le is betegedtem pénteken, úyghogy inkább teáztam, pihentem.
Leírom viszont a netes társkeresős tapasztalatomat. Egyik ismert ilyen oldalon kamunévvel regisztráltam, kíváncsi voltam, mi fog kisülni ebből. Természetesen akibe először belefutsz, az a tipikus online, függő számító picsa. Privátban beszélgettem vele, megkért, hogy küldjek facebook linket. Küldtem neki, és eléggé helyesnek talált.
Mondta, hogy msn-en jobban szeret beszélni.
MSN jézusom!
Nagy nehezen rávett, hogy folytassuk ott, mert tud küldeni magáról képeket (azért ez már több óra beszélgetés után volt), azt mondta, face linket nem szeret egyből adni. Amúgy fiatalabb volt nálam 4 évvel, BME-s kiscsaj, és tényleg az alapján, hogy ismerte az iskolát, a kolikat, a tanárokat, nem is hiszem, hogy kamu lett volna.
Szóval a frissen leszedet Win Essential, vagy mi volt az új helyszín.
Jó volt belépni újra, mert tudtam röhögni egy nagyot a csoportjaimon. Eszembe jutott, hogy régen itt beszélgettem mindenkivel. Még a gimis "big crushom" is megvolt MSN-en.
Szóval elég hamar rátért a lényegre a lányka, amint hazai pályán volt. Nem volt vebkamerája, úgyhogy szerencsére a videóbeszélgetés kizárva, de a második képen, amit küldött magáról már látszott minden. Nem leszek tapló, nem fogom feltenni ide a képeket, ráadásul semmi sem garantálja, hogy ő van rajtuk.
Nekem nem tetszett, de innetől kötelezőnek éreztem, hogy szórakoztassam. Úgy tettem, mintha érdekelne, írtam neki szépeket.
Hajnalig fentvoltam a semmiért.
Még aznap leszedtem a Messengert (vagy mit). Azóta nem keresett szerencsére facen a lányka.

Megpróbálom pár sorban összefoglalni a gondolataimat.
Sosem fogok neten csajozni. Ez áll a legtávolabb tőlem. Ettől függetlenül senkit se tiltanék ettől, hiszen az ilyen helyeken is vannak normális emberek, tényleg egy próbát megér, vagy akár többet is.
Én sem azért nem folytatom, mert a rossz tapasztalat eltántorított a dologtól (a lány amúgy fiatal volt, vékony, és szép), hanem azért, mert ez nem én vagyok...

nosztalguru

Csepelen van egy Torony nevű kocsma. Régebben sokkal romosabb volt, és mindig tele volt fiatalokkal.
Tizenéves koromban az volt a világom egyik kedvenc kis szeglete. A közeli gimibe jártam. Az első "tornyozásom" is ennek köszönhettem, valaki elhívott, és megtetszett. Már nem lakok arra, de másfél évvel ezelőtt sokat jártam arra. Régen emlékszem nem lehetett elférni pénteken benn, és kint is tele volt minden asztal, minden lépcsőfok. A tizenhárom éves épphogy középiskolástól az ötven éves szocmunkásig minden volt ott, és tök jól megfértek egymás mellett. Rengeteg embert ismertem meg, annyi gyönyörű lányt köszönhetek a helynek, hogy kimondhatatlan. Másfél éve, amikor arra laktam, ha bulizni mentem, mindig vettem benn is valamit, hisz ennyivel legalább tartozom. Mostanában nincs negyedakkora forgalma sem, ha jól tudom, már a kinti asztalok sincsenek.
Sok emlék ugrik most be. Volt, hogy szalagavató tánc próbája előtt bementünk inni, emlékszem, csúnyán nézett rám a táncpartnerem, amikor megjelentem a próbán. Ott tanultam meg csocsózni meg biliárdozni.
Minden pénteken edzés után odamentem. Nem volt szükségem arra, hogy bárkit elhívjak, mert ismertem az állandó arcokat, de volt, hogy beszéltem meg randit ott, vagy sulitársakkal beszéltem, hogy akkor lenn találkozunk. Kivétel nélkül minden alkalom jó volt.

Albérletet is ott néztem, amikor először elköltöztem otthonról. Emlékszem, fogtam a helyi lapot, karikázgattam, telefonálgattam. Volt nálam egy cetli is, amin a netes találatok voltak (nem volt még net a telefonokon, a wap is nagy dolognak számított). Délután volt, és csak néhány munkás ült benn. Kicsit zavart, hogy ilyen üres az egész,  mégis biztonságérzetet adott, hogy ott vagyok, hogy ismer a pultos...
A végső döntésem egy olyan hely lett, amit nem hívtam fel aznap. Az Üllői útra költöztem, és elkezdődött egy nagyon kalandos korszaka az életemnek, de ennyire nem szeretnék előreszaladni. Egy idős nénié volt a lakás. A suliban a tesiterem lejárójánál hívtam fel először. A hölgy azt mondta, hogy szép nevem van, és szimpatikus vagyok neki. Megadta a számát az ott lakó srácnak. Még aznap este megnéztem az első emeleti szobát. Életem egyik meghatározó helyszíne. A budapesti éjszakák meséltek nekem, és én jó hallgatónak bizonyultam...

kutyuska

Túl vagyok a vizsgámon, viszonylag jól sikerült.

Kutyaszagú a kezem, mert most etettem meg a kutyám (és persze kicsit megdögönyöztem). Róla még nem nagyon írtam.

Borisznak hívják, és egy kaukázusi juhász. A törzskönyve szerint fajtatiszta, de szerintem valamennyi farkas van benne. A múltkor néztem egy természetfilmet a farkasokról, és így ledöbbentem, hogy tiszta Borisz mind. Nincs az a kaukázusi juhászokra jellemző suta feje. Amúgy eléggé félelmetes tud lenni. Már írtam, hogy három családtagomat harapta meg, és jelenleg hárman merünk neki enni adni, abból én vagyok az egyetlen, akit még nem kapott el.

Őrkutya volt, és elég sok embert bánta ezt. Ki volt rakva, hogy harapós kutya, és szóltunk mindenkinek, hogy ne menjen a közelébe, mégis rengeteg embert harapott meg. Egyszer apám mondta is, hogy iszonyat pénzt kifizetett már miatta. Sok kutyát meg cicát is széttépett.

Szegényt viszont kezdi utolérni az öregség. Már nem verné agyon a környék összes kutyáját, ha elszabadulna, de azért még mindig erős.

Körülbelül egyéves korában láttam először, és utána nemsokkal hozzánk került. Hivatalosan az én kutyám volt, bár én hagytam itt több mint 7 évre. Most hogy már házi kutyus, sokkal szelídebb lett.

Ez komolyabb magyarázatot igényelne, de most csak leírom. Apám nagyon nehezen kel fel, ha álmos. Tizenéves koromban 

hajnalban én vettem át a szállítmányt. A kutya mindig gyakorlatilag szabad volt, hogy ne lopjanak el semmit. Nyugodtan feküdt mindig egészen addig, amíg el nem indult a teherautó (sok sofőrök szerencséjére, ugyanis sokszor kiszálltak az autóból). Amikor elindult kifele a kamion, hirtelen morogva rárontott a kutya, és mivel akkor én mindig az útjában álltam, csak remélhettem, hogy tudja, hogy én vagyok, és nem engem akar elkapni. Volt, hogy elkezdtem futni vele szembe, hogy az egyik roncs mellett fedezékben legyek. Azért kicsit feldobta ez este az adrenalinszintem. Jó volt utána visszafeküdni, és aludni tovább.

Felhőatlasz

Tegnap este nem éreztem magam valami jól, de mára szerencsére kipihentem magam.
Holnap vizsga, és dolgom is van mára bőven, úgyhogy neki is látok, ha befejezem ezt bejegyzést.

Megnéztem a Felhőatlaszt, és tényleg az egyik legjobb film, amit valaha láttam. Nem is tudom, hogy tud egyszerre vicces, elgondolkodtató, és tragikus, és látványos is lenni. Mindezt úgy, hogy  erőlködés nélkül.
Persze engem is lenyűgöz egy Bond-film látványvilága, de általában felejthetőnek ítélem az akciójeleneteket is. Jelen esetben soha nem fogom elfelekteni a sz Somni menekülésének pillanatait. A filmet direk úgy néztem meg, hogy nem olvastam róla semmit, csak egyből nekiültem. Sajnos szinkronosan néztem, mert feliratosan nem találtam meg, és ithhon a mobilnet miatt lassan jött volna le. A szinkron amúgy egész tűrhető, azért én megszerzem eredeti nyelven is.

Happy Wheels game

Addig játszottam Happy Wheelst, amíg leszakadt a gumiharang is a balranyílról. Kipróbáltam, enélkül is megy, de nehezebb lett használni. Így nehezebb visszamenni a szövegben, ha hibázok.
Legrosszabb esetben dugok a notira egy billentyűzetet.
Amúgy a játék az vicces, itt egy link:
http://www.jatekstart.com/jatekok/vicces-j%C3%A1t%C3%A9k/20100915/happy-wheels

Terézanyu

Egy kicsit hihetetlen, hogy itthon ücsörgök, romantikus filmet nézek. Mint egy negyvenéves kövér cicás nő. Nem vágyom komoly kapcsolatra, de ez most kihozta belőlem azt, hogy kéne valaki az életembe. Nagyon jó ideje senkim sincs. (Nem is lesz egyébként senkim.)

Tudtam már nem egyszer változtatni az életemen. Úgy, hogy az egyik napról a másikra mindent másképp. Valami ilyesmi kéne most is.

Nincs olyan, hogy kicsiben elkezdem, hogy csak kocogunk, egyből felrepülni, és szárnyalni. Zuhanni, és megfogni az utolsó pillanatban,  olyan közel engedve a talajt, ahogy csak én tudom.

Ezt kéne tennem.

edit: Itthon van a nangybátyám, és elhívott jövőhét végére egy beülős iszogatós dologra. Azt nem tudom, hogy kik lesznek ott, de tesóm biztos lesz, így nem lesz az, hogy vadidegenek vesznek körül.

Tesóm egyszer beszélt a rokonunkról a barátnőjének, és véletlen azt mondta, hogy a műbátyja (azt akarta mondani, hogy a nagybátyja műugró). Később házibuliztam velük, és a barátnője cukkolni próbálta:
-Na és hogy van a műbátyád?
-Épp nagyugrik! (x'D)

confused

Az fix, hogy többet gifet nem rakok ki direktbe, mert eléggé idegedítő.

Környezetváltozásra lenne szükségem, de csóró vagyok most hozzá. Úgy ahogy van, nem találom a helyem. Ennyire elveszett még sose voltam, tényleg, soha. Megy valamelyik csatornán az Állítsátok meg Terézanyut. Ma már tanultam, úgyhogy lehet, hogy most filmet fogok nézni. Persze tutira nem tévében.

Nem a noti fölött kéne vakargatnom a bögre oldalát, amikor tele van teával...

Baróti is dancing

Olvastam egy indexes cikkben, hogy a tumblr az amerikai fiatalok körében a legnépszerűbb közösségi oldal, és a korombelieknél is a lenyomja az itthon egyeduralkodó facebookot.
Úgyhogy regeltem egyet oda, és rájöttem, hogy tulajdonképpen ez egy tartalomorientált dolog, ahova blogszerűen lehet feltenni, amit gondolsz. Első ránézésre nekem nagyon a twitterre hajaz, de még tényleg nem ismrem.
Összesen egy dolgot követek, ahol egyből megtaláltam Baróti tanárurat táncolni:

( a képet töröltem, lásd fentebb)

Matematika 1 vizsgapéldákat ugyan nem találtam mellé, de engem már egyáltalán nem érint ez.
Fel kéne tenni a képet tk-ra :)

Azért egy fél perc után elég zavaró ez a gif :)

röviden

Most valahogy nincs annyira kedvem blogot írni, sokkal inkább írnám a könyvemet, az legalább fiktív. Nem nagy cucc, több, mint ezer ember olvasta eddig a blogot. Nem tudom, hogy örüljek-e ennek, vagy sem, mindenesetre vezet az á faló juhos bejegyzés toronymagasan.

Ma sokáig aludtam. A tárgyalás miatt nem vettem fel mára vizsgát, úgyhogy megtehettem. Olyan álmom volt, amit ide nem mernék leírni. Olyan ordító titok, ami nincs rendben erkölcsileg, de nem lehet érte hibáztatni senkit.

storm

A kiscsajunknak van barátja, ma benn volt vele.
Másról majd írok máskor :)

Régi zene:
http://www.youtube.com/watch?v=QU6AhH2a1cU

depresszió

Komolyan azon gondolkoztam, hogy kimegyek, és agyonsimogatom a kutyámat. És ha nem lenne ilyen hideg, és nem dögönyöztem volna ma már, akkor valószínűleg ezt is tettem volna.
Elég vicces, de most megint csábító lett a gondolat.
Olvastam a depresszióra kidobott találatok közül egyet. Elolvastam a tippeket, mi segíthet. Ez nem volt köztük, de ez is segít, hogy leírom. Nem jellemző rám ez, nem is lennék ilyen állapotban, ha nem érne ez már hónapok óta. Ez tényleg összehasonlíthatatlan a mostani énem a régivel.
10 felsorolt tünetből, 9 illett rám. Nem, nem akarok öngyilkos lenni, köszönöm szépen.

Annnyira minden blog a depresszióról szól ("ez annyira magyar"), sablon, hogy nem is folytatom.

sablon

A blog megint alap sablonkinézetet kapott, de már fehér alapon fekete betűket olvashatunk, ami nekem szimpatikusabb.
A háttér viszont gagyi, majd teszek rá másikat.

funny moments

Komolyan nehéz lenne most bármi vidámat írni. Csütörtökön megyek bíróságra, de erről majd máskor.

Levágattam a hajam. Volt egy fodrászcsaj, aki nagyon jól vágta, imádtam, sose vágott túl sokat, mindig tudta, mi áll jól nekem. Na ő már Németországban él. Kerestem egy tipikus sarki Joli néni fodrászatot. Találtam is, annyira, hogy Joli néni, és a lánya dolgozott ott.

Viszonylag drága volt ahhoz képest, hogy csak egy vágás volt, értsétek úgy, hogy a népszerű Bio Hairben fele ennyibe kerül. Mondjuk lehet, nem kellett volna annyi jattot adni, de ennyit illik...

Egy kicsit most jobb lett a kedvem, de borítékolva van, hogy ez nem tart sokáig...

mai

Az albis dolgot napolom, sajnos ezt a mostanit lemondtam, mert egyből akarta, hogy fizessek kauciót, meg első hónapot rezsivel, és a másik amit néztem, csak kicsit drágább, de nekem jobban tetszett  a szoba, és nem is akarnak egyből kiforgatni a zsebemből. Oda viszont még nem lehet költözni, szóval egyelőre maradok itthon.

Vettem egy csokit a lánynál, ma nem olvadtam el tőle (:. Nem volt egyenesítve a haja, és így elég göndör volt. Így is jól állt neki, de egyenesen jobb. De tényleg még mindig imádom. Nem beszéltem vele semmit, és nem tűnt úgy, h felismert volna, vagy ilyesmi. Gondolom elég sok emberrel beszél, a fele biztos bókol neki.

Honfoglalóztam, és egy Gödöllői sráccal játszottam. Meséltem neki, hogy mennyire imádom a várost. A srác koleszos, úgyhogy ő aztán tényleg élvezi az egészet.

Elmeséltem neki, amikor a Gödöllő feszt. vagy mi volt. Az ablakból láttuk a paneltól 50 méterre lévő rendezvényt, megbeszéltük, hogy lemegyünk, de megadtuk a módját, és elégett pár cigi. Egyszer csak nagy lett a csend.

Lekéstük a fesztivált, ami pár méterre volt, és már egy hete terveztük, hogy megyünk majd.

Életem legboldogabb korszaka volt. Még versenyt is nyertem, amikor ott laktam. Nem túl rangosat, de nyertem (a kupámat otthagytam a srácoknak emlékbe, vagy csak hamutálnak). A kedvenc városom marad örökké.

nyílvessző a térdembe

Elvileg megvan, hova fogok költözni, megígértem, hogy visszahívom őket ma este, és elmondom a döntésem. tizedikén költözök, ha a mostani befutót választom.

Ma láttam egy angyalt. Fekete haja volt, és úristen, nagyon szép.

Egy trafikban dolgozik. Majdnem továbbmentem, mert láttam, hogy valaki áll ott, de rájöttem, hogy nem vásárol, csak egy csöves. Odamentem.

-Látod, hoztam egy kuncsaftot. -mondta a csöves.

-Szia, mennyibe kerül egy kis víz? Veszek egy kis vizet. (ezt így szünet nélkül mondtam, ugyanis közben megláttam, a lányt)

-Bubis, vagy mentes?

Hihetetlenül aranyos, és milyen vékony, és milyen jól áll neki, ami rajta van!

-Mentes.

-Igyál inkább tüzes vizet! Tudod, mi az a tüzes víz? -kérdezte a csöves felém fordulva.

-A lány nagyon cuki, megértem, miért beszélget vele. -válaszoltam.

A lány nevetett. Majd elment hátra egy vízért. Kicsit göndör haja van. De aranyos!

-Az indiánok tüzes víznek hívták az italt. -folytatta a csapzott alak nem is törődve azzal, amit mondtam.

-Kétszáz forint. -mondta, és odaadott egy vizet.

Kifizettem, visszaadott, kaptam még egy mosolyt, és indultam volna, de a hajléktalan még mesélt nekem az indiánokról.

-Megy a buszom, minden jót! -mondtam a manusnak, és továbbmentem. (Nem egészen ezt mondtam, de ha elmondanám, hogy mit, akkor kitalálhatnátok, hol dolgozik.)

metró

Ma vagy holnap megyek megnézni egy albit, ami egészen tetszett. Aludtam a vonaton, úgyhogy egész kipihent vagyok.
A szombatjaim nagyon komolyak, erről majd talán írok egy egész bejegyzést.

Mentem le Nagyvárad téri metróaluljáróba, láttam, hogy benn áll a szerelvény, el is kezdtem futni, de a szembejövő emberek miatt inkább feladtam, hogy elérem. Nem akartam senkinek se nekimenni. Egyszer csak meglökött egy nő hátulról:
-Menjél már!
Megfordultam, és egy negyven körüli hölgy volt ilyen bunkó.
-Elnézést. El akartam érni, de sokan jöttek szembe.
A hölgy szó nélkül továbbment, majd megfordult.
-Te se fogod semmire se vinni az életben. -mondta.
-Aha.
Ennyit tudtam hozzáfűzni, nem akartam feleslegesen vitatkozni. Az meg, hogy nem viszem semmire az életben, annyira nem fenyeget. Nem nagy dolog, de nyertem már majd egy tucat magyar bajnokságot, van egy Európa kupa-második helyem, tényleg semmire se vittem eddig se. A dolog nem idegesített fel, el is gondolkoztam azon, amit mondott...

Az érem másik oldala

Annyira izgulok, hogy nem tudok aludni...

Azt hiszem ezzel el is árultam, mi lett az eredmény. A feldobott pénz a a sólyommal nyomott oldalán landolt, ami azt jelenti, hogy annyit olvashattam le róla, hogy 50 FORINT BP.
Nem lassú a felfogásom, de először csak néztem a kezemre, nem gondoltam semmire, túl gyors volt. Azután szomorúság lett úrrá rajtam, valahogy az az érzés fogott el, hogy nem változik semmi. De ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy az írás a szabadságot jelenti.
Elkapott az utazók láza. Mindenki, aki valaha az ismeretlenbe indult, tudja, milyen ez. Úgy érzem, mintha már holnap indulnék, és meg sem állnék soha...

Az elköltözés persze rengeteg dologgal jár együtt. Keresnem kell majd valami mellékállást, mert ugyan van némi bevételem, de az nem lesz elég mindenre. Majd el kell mondanom pár embernek a dolgot.

Most hirtelen az az érzés fogott el, hogy gyáva vagyok ehhez....

Hogy aludjak így?

0:18

Negyed egy.
Hajnali "költözz el a picsába" hiszti a semmiért (persze részegen kiabál).
Azért ez már kezd gyakori lenni. Kezdek lemondani arról, hogy veszek egy s2-t.
Annyira nem akarok erről írni, de egyszerűen ez most a legdurvább dolog az életemben, akaratlanul ezen jár az agyam...

edit: Ez a jubileumi századik post!
Feldobok egy érmét. Ha fej, maradok, és magamra költöm a pénzem, ha írás, akkor új fejezet nyílik az életemben.

Annyira nem is rossz 100. post. Egy 1993-mas 50 forintos érmét dobok fel...

van baj

Eléggé valószínű, hogy albérletbe költözök...
Életem legszebb éveiben laktam albérletben. Kell valami fogadalmat tennem, hogy nem lesznek hajnalig tartó bulik, nem fogom a szabadidőm (meg mindenféle időm) 100 százalékát csajozással tölteni, meg hasonló dolgokról, amikről a blogolvasó gondolom hallani sem akar :')

Nem biztos, hogy sokáig maradok albiban, gondolkoztam már a koleszon is, ami a tanulmányaim szempontjából a legjobb lenne, de egyelőre nincs jelentkezési időszak. Meg aztán nem tudok olyan koleszról, ahol külön szoba van...

Zooey Deschanel

Nem fejezem be az előző bejegyzést, de így hagyom.

 9gaget nézegettem, és egyszer csak ez happened:

http://9gag.com/gag/6243857

Nem tudtam, hogy ők tesók, de nekem Zooey kell! Bones szerintem csúnya.

Meghalt a Candy fülesem, megnézem, jó-e még a gari.

Amúgy a szüleim furcsán viselkednek mióta hazajöttem. Vagy titkolnak valamit, vagy azt gondolják, hogy a tegnapi balhéjukkal átléptek egy határt.
Nem áltatom magam, ezt biztosan nem gondolják.
Anyám konkrétan azzal fenyegetett, hogy kidob a picsába. Múlt héten hallottam, ahogy beszéltek erről apámmal (elég vicces amikor ezt hallod a szüleidtől, talán nem véletlen költöztem el 17 évesen). Engem nem annyira zavar, egy olcsó albira van pénzem, de akkor mondják a szemembe!
Az a vicces az egészben, hogy nincs is velem semmi baj, én vagyok egyedül rendes, úgy értem, az én szobám az, ami mindig úgy néz ki, hogy oda akár vendég is jöhetne, év közben nem nagyon vagyok otthon, meg tényleg nem koszolok össze semmit, megcsinálok ezt-azt. Az mondjuk igaz, hogy nem nagyon beszélgetek itthon senkivel, de ez az én dolgom, inkább vagyok a szobámban, zenét hallgatok, ilyesmi.
Nem tudom, hogy ez áll-e a dolog mögött, de anyámat zavarja, hogy nem igazán viselkedek úgy, mint aki szereti az őt. Amúgy sem az az ember vagyok, aki kimutatja az érzéseit, de nem is nagyon lenne mit. Ez van, eleget tett érte, hogy ez így legyen. Nem haragszom rá, egyszerűen ez van, nem tehetek ellene semmit.

Sikerült olyasmiről írnom, amiről nem akarok.

Jól néz ki az új BKV bérlet, ha valaki azért bliccel, mert nem akar még egy olyan csúnya kéket venni, az most fellélegezhet. Nem tudom, hogy a többi milyen, de a felsőoktatásban tanuló hallgatóknak szóló bérlet (már ilyen külön van) ezüstszínű, és én tényleg ma azért vettem elő többször a pénztárcám, hogy megcsodáljam.

Még meg van nyitva a google képkereső Zooey Deschanel nevére keresve. Cuki ez a csaj :')

Tegnap honfoglalóztam. Mellettem ült öcsém, aki azért jött, hogy majd segít, de inkább csak nevetgéltünk, és hátráltatott.
Kérdés a végső tippelésnél (pontegyenlőség miatt):  mikor volt a spanyol örökösödési háború?
Öcsi 3-4 mp után: -Baaz ezt tudom! Ezt tudom!
Beírtam, hogy 1
-Baaz, baz ezt tudom, és hogy tudtomra adja jobban, el is kezdte verni a vállam.
-Ezt tudom.
-Évszázad? -kérdeztem.
-Ezt tudoom! Hetven öööö...
2 mp volt hátra, rájöttem, hogy nem fogok választ kapni, és az sem segítség, hogy verik a vállam. Beírtam, hogy 1755.
A helyes válasz 1713, de az enyém volt közelebb, úgyhogy nyertem.
Ment a következő játék eleje, bejött anyám. (Náluk lakok egy éve.)
Anyám nem könnyű eset, elkezdett kiabálni, trágárul beszélni, csak ahogy szokott, ha fejébe veszi, hogy most baszogatni akar. Egyszer egy festőbrigádot cseszett le úgy a semmiért (de tényleg a semmiért), hogy kijelentették, hogy többet ők nem jönnek. A munkájuk persze ki lett fizetve. Valami ilyesmit kaptam:
-Mi a faszomat képzelsz itt magadról? Azt hiszed, csak szarom a pénzt...
Körülbelül így viselkedik, amikor megbolondul. A helyzeten rontott, hogy apám is bejött, és ő is úgy gondolta, hogy valamit tehettünk, úgyhogy elkezdett engem lebaszni. Aznap tanultam benn a suliban a vizsgára. Azért benn, mert gyakorlatilag itthon nem tudok, mert anyám monopóljoga egész nap itthon tespedni, és ha itt tanulok, egy idő után idegbeteg lesz.
Apám mondta, hogy nem hiszi, hogy nincs mit tanulnom, egyetemre járok, mondtam, hogy de van, ma is tanultam vagy hat órát.
-Ne hazudj a képembe! Legalább a képembe ne hazudj! Nem tanultál te semmit! -üvöltözte.
-De, benn a suliban ma egész nap azt csináltam.
-Ne hazudj, gyere ide, mert úgy pofán baszlak!...
Igazából ennél mindketten trágárabbak voltak, de a helyzetet ez is egész jól szemlélteti.
Lényeg, hogy a számba adta, hogy ma se, meg tegnap se tanultam semmit, ami persze egyik sem volta igaz.
Nem félek egyébként tőle, mert azért nem kicsit erősebb vagyok (felnőtt sportemberek nem tudnak megverni) ezeket a fenyegetéseket ő azért komolyan gondolja...

(postot majd befejezem, most mennem kell)

Boldog újévet

Huhh. Ez az elseje nagyon a legkeményebb része eddig az évnek.
Kétszer felkeltem délután inni, zuhanyoztam, úgyhogy egész jól érzem magam most már. Az estém tényleg leírhatatlan volt. Rájöttem, mennyire elszoktam az emberektől. Komolyan szinte törekedtem arra, hogy minél kevesebb ember legyen az életemben. (Ha egyszer úgy érzem, hogy most szeretnék más környezetet, más országot, akkor ne kelljen emiatt aggódnom.)
Ez az egész így most szilveszterkor a nyakamba szakadt... Nem is kezeltem jól.

(Ki kell nyomnom ezt az idegesítő csajhangot a háttérben: http://www.youtube.com/watch?v=RSW1gQ1-HmM&list=UUuTXJ9h5J0vU6cPHSdTk4tw&index=5)

Határozottan nem voltam még ilyen környezetben. Eléggé gazdag fiatalok körében töltöttem a szilveszterem, eléggé sokan megfordultak a házban aznap este, és nem is nagyon voltak ott a régi ismerőseim. Akik voltak, azokkal meg nem vagyok jóban. Eléggé elvoltam az új emberekkel, azután egy srác oltott le, akivel aznap egész jókat beszélgettem, Igaza volt, de el is baszta a hangulatom, úgyhogy nemsokkal utána elindultam haza.

Tényleg nehéz írnom az estéről. Olyan dolgok hangoztak el, hogy "megerőszakolta a mennyországot", sok szobában beszélgettünk sokan sokmindenről. Ment a hülyéskedés is, de azért igyekezett mindenki a saját világképét vázolni.
Már korábban írtam, azt szeretem a tanulmányaimban, hogy a világról alkotott képemet bővíthetem. Megérthetek dolgokat abból a szemszögből, ahonnan engem érdekel. Meg lehet filozófiai, vagy vallásos szemszögből is közelíteni a világ keletkezését, a dolgok működését, de az én szívemhez közelebb áll a természettudományokkal foglalkozó tárgyak megközelítésé.
Nem akartam az ottaniakat Balázs Zoltán tanárúr szavaival terhelni, inkább csendben hallgattam, mi a véleményük a világ körforgásáról.

Jól éreztem magam, de jövőre biztos, hogy nem Atival, meg Danival megyek szilveszterezni.

Úgydöntöttem, leírok néhány szót, ami eszembejut az estével kapcsolatban: elvesztetük a srácot, fux, közgázosok, telefon, busz, hegy, drótok, kandallő, cica, kisasztal, magyar, dnb, mosdó, megint új emberek, séta, hajnal