nosztalguru

Csepelen van egy Torony nevű kocsma. Régebben sokkal romosabb volt, és mindig tele volt fiatalokkal.
Tizenéves koromban az volt a világom egyik kedvenc kis szeglete. A közeli gimibe jártam. Az első "tornyozásom" is ennek köszönhettem, valaki elhívott, és megtetszett. Már nem lakok arra, de másfél évvel ezelőtt sokat jártam arra. Régen emlékszem nem lehetett elférni pénteken benn, és kint is tele volt minden asztal, minden lépcsőfok. A tizenhárom éves épphogy középiskolástól az ötven éves szocmunkásig minden volt ott, és tök jól megfértek egymás mellett. Rengeteg embert ismertem meg, annyi gyönyörű lányt köszönhetek a helynek, hogy kimondhatatlan. Másfél éve, amikor arra laktam, ha bulizni mentem, mindig vettem benn is valamit, hisz ennyivel legalább tartozom. Mostanában nincs negyedakkora forgalma sem, ha jól tudom, már a kinti asztalok sincsenek.
Sok emlék ugrik most be. Volt, hogy szalagavató tánc próbája előtt bementünk inni, emlékszem, csúnyán nézett rám a táncpartnerem, amikor megjelentem a próbán. Ott tanultam meg csocsózni meg biliárdozni.
Minden pénteken edzés után odamentem. Nem volt szükségem arra, hogy bárkit elhívjak, mert ismertem az állandó arcokat, de volt, hogy beszéltem meg randit ott, vagy sulitársakkal beszéltem, hogy akkor lenn találkozunk. Kivétel nélkül minden alkalom jó volt.

Albérletet is ott néztem, amikor először elköltöztem otthonról. Emlékszem, fogtam a helyi lapot, karikázgattam, telefonálgattam. Volt nálam egy cetli is, amin a netes találatok voltak (nem volt még net a telefonokon, a wap is nagy dolognak számított). Délután volt, és csak néhány munkás ült benn. Kicsit zavart, hogy ilyen üres az egész,  mégis biztonságérzetet adott, hogy ott vagyok, hogy ismer a pultos...
A végső döntésem egy olyan hely lett, amit nem hívtam fel aznap. Az Üllői útra költöztem, és elkezdődött egy nagyon kalandos korszaka az életemnek, de ennyire nem szeretnék előreszaladni. Egy idős nénié volt a lakás. A suliban a tesiterem lejárójánál hívtam fel először. A hölgy azt mondta, hogy szép nevem van, és szimpatikus vagyok neki. Megadta a számát az ott lakó srácnak. Még aznap este megnéztem az első emeleti szobát. Életem egyik meghatározó helyszíne. A budapesti éjszakák meséltek nekem, és én jó hallgatónak bizonyultam...