Ma vagy holnap megyek megnézni egy albit, ami egészen tetszett. Aludtam a vonaton, úgyhogy egész kipihent vagyok.
A szombatjaim nagyon komolyak, erről majd talán írok egy egész bejegyzést.
Mentem le Nagyvárad téri metróaluljáróba, láttam, hogy benn áll a szerelvény, el is kezdtem futni, de a szembejövő emberek miatt inkább feladtam, hogy elérem. Nem akartam senkinek se nekimenni. Egyszer csak meglökött egy nő hátulról:
-Menjél már!
Megfordultam, és egy negyven körüli hölgy volt ilyen bunkó.
-Elnézést. El akartam érni, de sokan jöttek szembe.
A hölgy szó nélkül továbbment, majd megfordult.
-Te se fogod semmire se vinni az életben. -mondta.
-Aha.
Ennyit tudtam hozzáfűzni, nem akartam feleslegesen vitatkozni. Az meg, hogy nem viszem semmire az életben, annyira nem fenyeget. Nem nagy dolog, de nyertem már majd egy tucat magyar bajnokságot, van egy Európa kupa-második helyem, tényleg semmire se vittem eddig se. A dolog nem idegesített fel, el is gondolkoztam azon, amit mondott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése