i'm alive

Talán kilábalóban vagyok a rosszból, és kezdenek alakulni a dolgok. Sajnos húzni fogom a tanulmányaimat, mert ebben a félévben valószínűleg dolgozok majd. Szerencsére vannak ismerőseim, és így válogathatok a lehetőségek közül.
Ami viszont rossz hír, hogy ez egy hallgató blogja, tehát mivel biztosan passzívon leszek ebben a félévben, nem lesz semmi sulis story. Nem szívesen hagynám itt az olvasóimat, úgyhogy még nem tudom, mi legyen...

szünet

"Nem tudom." Önkéntelenül is ezt kezdik el gépelni az ujjaim. Nincs félbehagyott gondolta, hiszen még el se kezdtem. Nincs új bejegyzés, és nem is lesz mostanában.

last nights

Az Üllői út 81-ben laktam albérletben. Ma sétáltam arra, és ha már ott voltam, akkor benéztem az Orczy parkba (gyermekkori nevén Orczy kert). Már írtam róla, hogy jártam ide esténként koncertet hallgatni, ha nem volt esti programom. Hétvégén napközben is kimentem. Vittem a gyerekkorom pokrócát (ami inkább ilyen összecipzározható hálózsák), és kifeküdtem tanulni, vagy olvasni. 17 éves voltam, ez volt az első albérletem (Üllői út), egyik nap Az emlékek őrét olvastam, már sokadszorra, amikor egy 14 éves vidéki iskolás csapat jött megnézni a parkot. Egy csoport lány odajött, kérdezgették, hogy mit olvasok. Beszélgettem velük, aranyosak voltak. Volt egy, akinek tetszettem. Elkérte a számomat. Nyilván mondtam neki, hogy fiatal hozzám. Akkoriban eléggé sokat cserélgettem a barátnőim, nem volt meglepő, hogy egy kiscsajt lenyűgöztem. Összességében inkább zavartak, mint jó volt, hogy ott voltak, de ma arra sétálgatva eszembe jutott az eset.
A fiatal lányról beugrott egy edzőtáboros eset. Balatonon voltunk klubtáborban, és volt egy csapat, ami ugyanabban a kempingben szállt meg, de ők két nappal az indulásunk előtt jöttek. 15-16 éves csapat volt. Én akkor már 19 voltam. Volt köztük egy lány, aki hihetetlenül jól nézett ki. Vele is valahogy sokszor beszélgettünk, odaült az asztalunkhoz kajáláskor, meg ilyesmi. Arról a lányról folyton az ugrik be, amikor röpiztünk, és mivel tornász volt, kézállásból lement hídba (hát így felejthetetlen).
Utolsó este ittunk (ez minden sportban, minden edzőtáborban így megy). A kicsiknek nem volt szabad elhagyni a szállásukat késő este. Ott voltam a lány szobájának ablakánál. Szegény eléggé belémesett. Odaadtam a poharat, elvette, és ivott belőle. Beszélgettem vele. Nem tudom, mennyi ideig tartott, de tudtam, hogy túl fiatal, csak három év volt köztünk, de azt akkor ott soknak véltem. Mai napig nem tudom, miért, de az volt az egyik legszebb estém. Azon kevesek közé tartozom, akit arra a kis időre egy angyal szeretett.
Másnap talán csak pár pillantást váltottunk.

Az ablakos jelenet előtt lementem a partra a halászokhoz, akik a szállásadóink voltak. Rugdostam a vizet, ami nem nagyon segíthette a kapásukat, de csak mosolyogtak rajta. Voltak kis halak a vödörben, kérdeztem, hogy ezeket most fogták, mondták, hogy nem, az saját tenyésztés x'D.
Másnap tesóm mesélte, hogy "leszopatott egy lányt a parton" míg a barátnője kereste őt.
Utolsó esték...

levegő

Azt hiszem, sikerült egy kicsit előrelépnem. Nehéz gépelni, mert el vannak fagyva az ujjaim. Sétáltam egyet, és jól esett...
Esik az eső. Igazi futóidő van. Most szívtam el két szál cigit, de elmegyek, futok egyet. Tudom, hogy ez így furcsa lehet, de ha nincs az a két szál, akkor nem tudom annyira letompítani az agyam, hogy kinn a hidegben a padnak támaszkodva semmitől sem zavartatva gondolkozzak a dolgaimon. Kicsit rendbetettem a gondolataim, tudom, hogy mit fogok csinálni. Ennek a része az, hogy ma este futok egyet.

Jah, és ez nem olyan kis kocogás. Élsportoló voltam, és indultam futóversenyeken is a felkészülés miatt, és volt, hogy érmet is hoztam...

walk on water

Egy netcaféban ülök. Nem szeretek telefonról blogot írni, nekem kell a billentyűzet. Mondjuk az itteninek le van törve a lába, és kicsit billeg. Kipróbáltam lehajtva, de úgy kényelmetlenebb.
Reggel óta ezt énekelgetem:
http://www.youtube.com/watch?v=-Q5NZWmr90Q

Nincs jó kedvem, csak hiányzik a zene. Recseg a fülesem, és ez zavar annyira, hogy azzal ne hallgassak zenét. Lenne másik, de az nem olyan jó minőségű cucc. Amúgy is egy Sennheiser fejest akarok (egy drágábbat), de azt majd csak a költözés után, ha rendben lesz minden. Addig csak otthon hallgatok az otthoni fejessel (az nem utcai sétáláshoz való)...

A helyzet körülöttem változatlan, és a tükörképemmel sem vagyunk jóban mostanában :).

ezért nincs

Nem nagyon van új bejegyzés, de nem is nagyon van időm erre.
Jelenleg ott vagyok, hogy megfulladok a semmibe. Halogatok mindent, de mégis erőlködök.
Félek, hogy mi lesz a jövőben. Ha tükörbe nézek, nem tetszik, amit látok, és ez csak még jobban erősíti azt a félelmem, hogy mások is észreveszik ezt rajtam.
És tényleg. Többen is mondták, hogy szarul nézek ki.