vonatosdi

Az ágyamban olvastam telefonon a cikket a srácról, aki lefejelte a vonatot, majd felszállt a sajátjára.

http://index.hu/kulfold/2012/11/30/lefejelte_a_szaguldo_vonatot/

Anno 15 évesen leestem egy Szegedre tartó vonatról, még aznap találkoztam a lánnyal, akihez igyekeztem, igaz, késtem egy kicsit.

Ő volt az első lány, akivel lefeküdtem (bár erről a mai napig nem tud). 

Eléggé fájdalmas volt, de megúsztam pár apróbb sebbel.

de megint?

Előre szólok, hogy nyavajgás az egész poszt, és most nagyon nem vagyok büszke arra, amit ma itt művelek (először azt kezdtem írni, h műbelek)

Mosnom kell, majd befejezem :"

Nem fejezem be, mert elmúlt, helyette itt van zene:
http://www.youtube.com/watch?v=6pXQD4nix-w

különös érzés

Laborról akartam írni, de félek, hogy ez senkit sem érdekelne, szóval ez a bejegyzés ennyi.

fame

Énekeltem egy rockbandában egyszer, a csapat csupa tehetségből állt, csak én voltam béna szerintem. Nem tudom, mi lehet most velük, csak a basszusgitárost szerettem meg nagyon. Igazából nem a hírnévért csináltam, hanem mert úgy éreztem, hogy ez is az önkifejezésemhez, a fejlődésemhez kell.

Életem egyik legjobb versenye teljesen rendhagyó volt, utánpótlás, és felnőtt verseny volt egyben, és utána tulajdonképpen egy kisebb buli volt, mindenki fotózkodott mindenkivel, autogramot kezdtünk osztogatni, mert a kicsik emlékeztek a meccseinkre, és tetszett nekik, vagy ilyesmi, az lett a vége, rengeteg autogram, közös fénykép után egy kicsit megtapasztaltam a "hírnév" jó oldalát. :)

Így el lehet viselni.

titkos

Annyira hiányoznak dolgok, hogy az kimondhatatlan. Illatok, érzések, gondtalan órák, volt, hogy megpróbáltam visszacsinálni mindent a régire, mert nem akkor minden jobb volt. Nem is ment olyan rosszul, de azután rosszra fordult minden. Most csak annyit kérek, hogy valami kössön le annyira, hogy ne legyen időm, ne kelljen visszaemlékeznem...

Remélem annyi azért tiszta, hogy ez nem egy hülye szerelmi csalódás, vagy ilyesmi.

azaciki

Ma három zéhát írtam volna, abból kettőre tanultam is, egyet reménylennek tituáltam, persze kettő elmarad, és az lesz biztosan megtartva, ami most jön, és null a tudásom.
Valószínűleg be se megyek, de helyette akkor labort kéne pótolnom, ami meg ugye azért problémás, mert arra sem készültem, viszont lassan évvége, és ha nincs meg az összes mérésem, akkor buktam a tárgyat mindenestül.
Gondolom, mindenki hasonló gondokkal küzd, de talán én vagyok az egyetlen, aki inkább meghátrál, és hazamegy, vagy intéz valami mást...
Nagyon nem jó ez így.

á faló juh

Emberek, 1 óra múlva zéhát írok, amire semmit se tanultam, úgyhogy sürgősen nekiesek, hogy összeírjak egy kettes szintet egy puskára. Nagyon azt sem tudom,  hogy milyen képleteket kellene tudnom, szóval táska lesz, hogy az általános iskolás tesitanáromat idézzem.
Közben telóról fellépve neptunra rájöttem, hogy csak a kezem tudja a neptunba a belépőjelszavam, ugyanis, én meghagytam azt, amit anno alapból kaptam, mert az elején lusta voltam lecserélni, azután meg ezt jegyeztem meg. De mivel tudok vakon gépelni, ezért már csak reflexből begépelem a betűket, nem is gondolkozva azon, hogy most ez kicsi, vagy nagy... Telefonról viszont más a dolog, és gondolkoztam azon, hogy melyik betűnél nyomom le a kisujjam a shiften.

Hosszú, lesz, már is csak 50 percem van kb.

edit:
a címhez magyarázat (még mindig nem tudok semmit)
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=297530363692130&set=a.117600765018425.18706.115089668602868&type=1&relevant_count=1

edit: Mivel ez a legnépszerűbb bejegyzésem, ideírom, hogy a Márton Gergő fiktív név. Megnéztem egy közösségi oldalon, mit dob ki... Semmi közöm az úrhoz, aki majmokkal ücsörög a korláton. A képe viszont nagyon jó.

blolond

Igazából, ha valaki kandós, a címet elolvasva tudja, hogy kiről is van szó.
Van ugyebár egy gondnokunk, olyan mindenes, vagy ilyesmi. Reggel gyakorlatom után felmentem a 2.ra, és néztem az ablakon át, mit csinál az udvaron.
Kivonszolta a kukát maga után azzal a rá jellemző vontatott mozgással. Komolyan vagy 1 percig húzta azon a négy méteren.Kinyitotta a fedelét, majd megállt. Ott állt több percig mozdulatlanul, csak nézett ki a fejéből. Szemből láttam azt az üres tekintetet. Valaki kinyitotta mögötte a C épület ajtaját. A zajra összerezzent, végre nekiállt valamit csinálni. Babrált a kukával kicsit, majd elkezdett szedegetni hibás gyeptégladarabokat. Talán a rossz idő miatt kerültek ilyen állapotba. Bár ugyanonnan szedegetett, mégis többször áthúzta a kukát máshova, egyszer a padot is megkerülte vele. Az is túlzás, hogy szedegetett, ugyanis két hibás gyeptéglát szedett össze, de közben többször megállt, mintha lefagyott volna. Amit csinált munkát olyan 15-20 perc alatt, azt igazából egy perc alatt kényelmesen el lehetett végezni. Teljesen lenyűgözve néztem... Kicsit a Donnie Darkoból az öreg lányra emlékeztetett. Észre se vettem, hogy egy ismerős jön oda hozzám. Köszöntünk egymásnak, azután elment órára. Én néztem még pár percig a mindenesünket. Ezalatt annyi történt, hogy a kukának lecsukta a tetejét, és benne a sérült két gyeptéglával elhúzta valahova.
Viszonylag fiatal emberről van szó, de szegényen sokan röhögnek, mert magában beszél, és ha észreveszi, hogy valaki észrevette, akkor zavarában még hangosabban folytatja.
Egyik évfolyamtársam mondta, hogy egyszer vagy egy óráig figyelte, ahogy az üres kerekeskocsit tologatja az épületek között.
Én egyszer beszéltem vele, meg a tesitanárral hármasban. A focipályát takarította a tesitanár a gondnokkal. Valamit segítettem nekik, és a munka után a sportokról beszélgettünk. Gondnokunk, mint igazi kívülálló szólt a témához, egyszerű sablonokat mondott, azokat is helytelenül.

Nem is tudom, hogy miért írtam ezt meg, talán, hogy magamat emlékeztessem, hogy nem  is sokban különbözök ettől az embertől, én is képes vagyok elszakadni a külvilágtól, nagyon belemerülni a gondolataimba, talán egy baleset következtében, vagy valahogy én is válhatok ilyen zombivá...

wow story

Akit nem érdekel a wow, attól elnézést kérek.

Régen volt, még a legismertebb magyar törtszerveren level 70 volt. A realm pvpszerverén sámánozgattam, és láttam channelen, hogy írja a gyerek, hogy skilles retripala arénatársat keres, ts-ed legyen. Mosolyogtam egyet magamban, tudtam, mennyire skilles az a retripala (Pythagoras volt a neve).
Pár perc múlva találkoztam is vele skirmen. Talált maga mellé egy másik retrit, és úgy alakult, hogy a társam nem jött be, így 2v1ben kellett megvívnom a skillesekkel. Ami igaz, hogy a meccs után nagyon vert a szívem. Gondoltam is, hogy ez biztos nem tett jót az egészségemnek, de tény, meghallgattam volna azt a tsbeszélgetést, hogy magyarázzák meg, hogy lehozta őket egy sami 2v1ben. :)

az angyallány megint

Visszaolvastam a visszaemlékezős posztomat :)

A baj az, hogy miközben írtam, átgondoltam azt az estét, akaratlanul is képeket gyártottam, amik most keverednek az eredetiekkel. Tisztán van előttem egy kép a fiatalkori lányról úgy, hogy a falak rózsaszínek, ami lehetetlen, ugyanis később lettek átfestve. Régen sárga volt. Ha ezzel jár az, hogy megírom a régi dolgokat, -hogy közben megváltoznak,- akkor inkább nem akarom őket "papírra vetni'. Eredetiben sokkal jobbak, és úgy akarok rájuk emlékezni.
Pár napja egy oldalt sem írtam a könyvembe. Terveztem, hogy kerül bele olyasmi, ami tényleg megtörtént velem, lényegében már írtam is bele ilyet, de mostantól szerintem a fantáziám szüleménye lesz a többi.

(1)

Komolyan azért frissítgetem a papírcsónak youtubeoldalát, hogy lássam a feltöltött klipet végre. Ugyanézért nézegetek fel a facebook oldalukra is néha.

A bandában az Óbudai Egyetem hallgatói zenélnek, és már írtam korábban róluk, én szeretem a zenéjüket. Az egyik sráccal eléggé jóban is voltam valamikor, de mondjuk több hete nem beszéltem vele. Így már azt sem jelenteném ki bátran, hogy a barátom.

Volt ma PlayIT, terveztem is, hogy kimegyek, végül is közel áll a kockulás a szívemhez. A szokásos trióval mentünk volna, de közbejött egy-két dolog, úgyhogy nem lett belőle semmi. Legalább is a részemről semmi. Annáék elmentek wellneszezni.

Csütörtökön lementem edzésre a volt senseiemhez. Vele csak az elején találkoztam, két szót ha váltottunk, mert mennie kellett. Az edzést Dóri tartotta, akit régen nem szerettem, de most határozottan rendes volt. Jó volt végre azt csinálni, amiben nagyon jó vagyok.

Az állóképességem nem volt jó, de mindig szívesen keresgélem a határaimat, úgyhogy nem látszott meg annyira. Egyik feladatnál, amit megmutattam, mondta az edző, hogy nagyot rúgok, én meg mondtam, hogy ez nagyobb volt (tényleg sokkal nagyobbat rúgtam tavaly télen). Nagyon jól éreztem magam, úgyhogy igyekszem majd minél többet edzeni.

Persze megint előjött a versenyláz... Aki élsportolt, az tudja.

Volt lenn egy lány, fekete hajú, akkora, mint én, jó alakja van, látszólag le is nyűgöztem, de nem lesz semmi, mert nekem nem tetszik.

Azért az is igaz, hogy hogy olyan helyre mentem edzeni, ahova nem járnak sokan, és nincsenek nagy versenyzők. Ha igazán komolyan akarnám csinálni, akkor másik dojo, válogatott táborok, ilyesmi.

Februárban még heti 3-4 edzésre jártam le, heti 3 konditerem, minden este futottam 5km-t, és minden nap zsákoltam, javítgattam a dolgokat, videókat nézegettem, készültem kifejezetten emberekre.

Úgy ültem le, hogy írok pár sort, azután ez sikerült...

otthon

A szüleim úgy tűnik, el akarják adni a házat, és mivel most én is itt lakok velük, így engem is érint. Fel kell tennem netre hirdetéseket, szóval nem most fogok tanulni a jövőheti villany zéhámra.
Nem tudom megmondani, hogy hiányzik-e majd nekem a hely. Nem szerettem itt kezdetben, hiszen itt kezdett el elromlani minden, és minden vágyam volt, hogy itthagyjam ezt a helyet. Érdet viszont kicsit megszerettem. Mégiscsak szerelmek, meg csatangolások kötnek engem ide. Valamiért sokszor az a kép ugrik be, amikor már az utolsó heteimet töltöttem itt, 17 éves voltam. Egyik versenyről jöttem haza, tesóm hozott minket autóval. Boldog voltam, hiszen nyertem. A hátsó bejáratot használtuk akkoriban, de nem tudtunk bejutni valamiért. Kinn leültünk, beszélgettem a testvéreimmel, és nagyon jól éreztük magunkat. Sosem tartottunk kertipartit, de ez kicsit olyasmi lett.

Felteszem a hirdetéseket.

21

Álmokat dédelgetni jó dolog, hiszem embervoltunkat bizonyítja. De aki álmai részleteibe merengve tölti napjait úgy, hogy a valóság már szürrealista érzést kelt benne. Menekül minden evilági elől, hogy csalóka vágyát kielégíthesse, az a merengő ember rossz úton jár. Tudni kell megállni, elképzelni, átérezni, de nem szabad nagyon elszakadni az evilágitól. Inkább vesd időd abba, hogy a vágyad tárgyáért ténylegesen cselekszel, és ha egyszer a tied lesz, meglátod, hogy nem csak az odáig vezető út volt gyöngyökkel rakva, de a tényleges érzés is más, valami sokkal több lesz.

Mennyire könnyű ilyesmit írni, de annyira idegen tőlem, hogy nagyon. Ha ennyire könnyű okoskodni, akkor minek másolgatunk ilyeneket facere?

Tudom, régen írtam, de most ennyi.

angel

Toronyban vagyunk. Edzés után elég kócos voltam. Még nem akartam hazamenni. Pénteken ilyenkor kocsmázni jártam.
Egy fekete hajú alacsony kislányt fűzögettem, látszólag tetszettem, neki, de nem adta magát könnyen. Egyszer csak egy papírt tett le elém egy vékony, nagyon szép arcú lány. Nálam fiatalabb volt, de nem tudtam megmondani, mennyi lehet. A papíron egy rajz volt. Én voltam lefirkantva. A hajam kockákból állt, és a rajzon kócosabb volt, mint eredetileg. Fölé volt írva, hogy Mr. Salátafej. alá meg, hogy "türümmmmmtürümmm". A lány mosolygott azzal a lágy, titokzatos mosolyával. Látszott a tekintetén, hogy intelligens, és tényleg vonzóan intelligens. Nem volt szüksége arra, hogy jól táncoljon, hogy nagy mellei legyenek, vagy hasonló pasifogó dolgokra. Ez a tekintet elég volt. Vékony volt nagyon, de úgy volt felöltözve, hogy semmiképp sem illett a romkocsma átlagos emberei közé. Mondjuk péntek este fiatalokkal volt tele a hely. Ő mégis sokkal szebben ragyogott, mint ott bárki más. Akárhogy igyekszem, nem tudom, miről beszélgettünk, de tudom, hogy megbántottam azzal, hogy a fekete hajú lányról kérdeztem. Van az Alpokban egy ritka vanília illatú virág. Olyan volt őt megbántani, mintha egy olyanra taposnék rá.

A torony előtt vagyunk, a fekete hajú lány után rohanok, és ez nem esik jól az angyali tekintetnek. Megállok, mondtam neki valamit, és egy lágy csókot adtam neki. Ez volt az első csókunk. Ha van pillantás, ami azt mondja, maradj még, vegyél észre! Akkor ez egyértelműen az volt, értettem is, de továbbmentem.

A rajzot a pénztárcámban őriztem. A hátuljára rá volt írva a lány neve. Két év múlva, amikor ellopták a táskám, akkor vesztettem el. Az akkori barátnőm nagyon féltékenykedős volt, valószínűleg, ha megtalálja, kidobta volna. Annyira elővenném most,  gyűrögetném annak a törékeny lánynak a rajzát. Egy picit most beleszerettem, és lehet, hogy ez csak nosztalgia, de nagyon hasonló érzés. Ami érdekes, hogy most érzek a lány iránt a legerősebben... Ezt a szívem nagyon rosszul ütemezte. Nem írhatom le a nevét, de a lány mindig így, angyalként marad meg az emlékezetemben.

y

Nagyon régen nem hallgattam 30y-t pedig anno szerettem. Ha így hívják, ha minden számukat tudom fejből, és havonta egyszer elmegyek koncertre, akkor igen, szerettem a bandát. Mostanában nem hallgatok alternatív rockot, és valahogy így őket is elfelejtettem. De most néztem youtube felvételeket idénről. Ha ő még mindig tudja csinálni, akkor én is tudom folytatni, amit akkor csináltam. Lehet, hogy ez a sorsa, hogy a színpadon zenéljen, hogy akik elmennek átérezzék, amit csak egy ipszilon koncert adhat, aztán elfelejtsék. Lehet, hogy az a sorsom, hogy szétverjenek hétvégente, hogy senki se emlékezzen az eredményeimre, és a többiek csak néznek majd, hogy ez ennyi idősen még mindig ezt csinálja, van emellett ideje másra? Van már valamije az életben? Persze a választ tudják, és valahol belül lenézhetnek ezért, tudják, hogy egyszer lesérül, vagy csak abbahagyja, és akkor rájön, hogy sehol sem tart az életében. És persze élvezik azt, amit egy verseny élőben nyújt. Csak egy ember voltam, aki szórakoztatta, ráadásul nem is a legjobban, mert egy akármilyen koncerten tegnap jobban érezte magát, találkozott egy lánnyal...

Emlékszem, amikor még csak páran énekeltük az Azt hittem érdemest koncerten. Tizennyolc voltam még csak. Gödöllőn laktam albérletben. Az a város a szívem, a mindenem, ahol életemben a legboldogabb voltam. Szerettem a barátaim, rengeteget beszélgettem velük, sportoltam, bmxeztem, csajoztam, tanultam gitározni, szabadidőmben tanulgattam, de az egyetemen passzív féléven voltam (még GTKra jártam). Első felnőtt versenyeimet vívtam nagyon lefogyva, mert pénzem az kevés volt, de olyan szívből, hogy azt nem  lehetett nem tisztelni, hoztam is érmeket, akkor nyertem első felnőtt versenyem. 

A szám azóta lemezre is felkerült, és már nem csak néhány srác üvölti telitorokból:

https://www.youtube.com/watch?v=XbvFKCQB6lM

időgép kéne

Digit laborom van tizenegy negyventől, de annyi de fél háromra át kéne érnem a másik épületbe pótzh-t írni.

telefon, hogy induljak versenyen

Ma hívott egyik volt edzőtársam, hogy lesz egy verseny decemberben. Olyan, mint egy rendes verseny, de a csapat összeredménye számít. Szoktak ilyet rendezni, én még nem indultam ilyenen. Kell nekik egy 70 kilós induló, és rám gondoltak. A gond csak az, hogy a 80-as sráccal rosszban vagyok, ez személyes ügy, és nem fog megoldódni, ráadásul a srác mostanában 1 meccsig jut versenyeken. A többi tag nagyon jó, a lányunk EB 2. helyezett. Mondjuk engem sose a kupa vagy az érem érdekelt. Ha valaki olvasta a korábbi bejegyzésemet, írtam, hogy hagytam szanaszét albérleteimben kupákat, mert már a dekoráció része volt, vagy hogy emlékeztessen valami rám.

Sosem ezekért csináltam. Így annyira nem is zavarna, hogy mondjuk megnyerem a súlycsoportomat, de nem nyerünk végül semmit csapatban.

A gond inkább az, hogy nem szeretek nem maximumot nyújtani, és nagyon komolyan fel kell építenem a felkészülésem addig. Én már tudom, hogy mit fogok csinálni, de alszom rá azért egyet.

sporttéma

Könyvtárból írok, úgyhogy nem nagyon lesz hosszú. Azt gondolom tudtátok, hogy nem lesz az előző az utolsó bejegyzés.
Nem hoztam magammal edzőcuccot, szóval ma még biztosan nem kezdem el az edzést.
Ráadásul rájöttem, hogy jó rám az a gífelső, amit anno már kiizmosodtam. Erre sose jó rádöbbenni. Annyiban viszont tetszik a dolog, hogy az jól néz ki, mivel a másiknak lenyestem a karját kicsit, mert féltem, hogy openen rámszólnak, ha felhajtom. Nem zavart versenyen, viszont nem néz ki így jól, szóval rendelhetnék másik felsőt, vagy hordhatom a régit. Jó lesz a régi egyelőre, úgy döntöttem.
Az hogy hol edzek megint nem tiszta, mert visszamehetnék a régi klubomhoz, ami messze van, és így sok időkiesés. De ami talán jobban zavar, hogy ott nagyon jó versenyzők edzenek, akikkel jóban vagyok, és eléggé szar érzés lenne, hogy megvernek, amíg bele nem rázódom. A belerázódom meg ugye megint érdekes, mert sokat gyengültem, tehát kondiznom kéne sokat. Én meg most pont nem akarok túl sok időt erre fordítani.
14:25kor zéházok, úgyhogy keresek egy félreeső helyet, és tanulok rá.

utolsó bejegyzés :"

Változtatok a blogolási szokásaimon. Nem is nagyon alakultak még ki ilyenek... Nah kikapcsolom a videót a háttérben, mert zavar.

Szóval eddíg figyeltem arra, hogy tényleg olyasmit írjak, ami érdekelhet másokat, hátha akkor xy majd úgy érzi, hogy megéri olvasni ezt a dolgot, de most oda jutottam, hogy talán kicsit túlzás, hogy azért iszom le magam nagyon, mert abból tökjó sztori lesz majd blogra, vagy megpróbálok olyan címet, vagy témát választani, ami sokakat érdekelhet.

Mostantól csak tényleg akkor írok majd, ha nagyon úgy érzem, hogy valamit el kell mondanom valakinek, de mivel olyan (csúnya szó) magányos vagyok, senkinek se tudom elmondani.

Ha nagyobb olvasottságot akarnék, amúgy is szét kéne reklámoztatnom, minél több bannert helyezni el megfelelő oldalakon, meg ilyesmi. Ha meg profin felfuttatnám, lenne likegomb, meg facebook oldal, meg minden, akkor többen olvasnák, és végeredményben akkor is végül oda jutnék, hogy arról írok, amiről szeretnék, nem pedig arról, amiről a többség szeretne olvasni.

De talán a legfontosabb, amiért most ezt írom, hogy visszamegyek edzeni. Nem tudom még, hogy versenyszinten fogom-e csinálni, de olyan emberhez megyek, aki tudom, hogy ki akarja hozni belőlem a maximumot, és tutira elkezdi majd tervezgetni, milyen kisebb versennyel kezdjek, aztán hogyan tovább.

Nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy nem lesz időm egy napi 10-15 fős olvasottságú bloggal komolyan foglalkozni, mert gyakorlatilag ennyien olvassák mostanában amiket írok. Sokkal jobban érzem magam, ha edzhetek, nekem hihetetlenül kitágul a világ olyankor. Sokkal több lehetek, mint most vagyok.

Megpróbálom összefoglalni, mit is akartam, bár ez összetettebb... Mostantól megint fontos része lesz az életemnek a sport, a régi barátok, a sulit is komolyabban veszem, írni is fogok, de nem annyira blogot, hanem írogatom a kisregényem -azt hiszem, ez a műfaja- igyekszem átgondoltan, szépen szerkeszteni, ha elkap egy hangulat, ami illik a cselekményhez, akkor először megpróbálom a könyvbe belementeni, mielőtt elmúlik...

edit: Maradt a rajz, de az nálam annyira az önkifejezés csúcsa, hogy tényleg csak akkor csinálom, ha valami nagyon erős érzés kerít hatalmába. Sosem tanultam igazán, hogyan kell, és nagyon nem szeretnék arra rádöbbenni, hogy valami gagyit alkottam. Jelenleg, vicces leírni, de félek rajzolni.

Körülbelül ennyit akartam.

Nnnno!

Mostanában kicsit ellaposodott szerintem a blogom, aminek nem örülök, nincsenek pucér lányok, semmi izgalmas csínytevés, vagy tanárszívatás. Ennek az lehet az oka, hogy nagyrészt a tanárok szívatnak engem, én meg igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Azt meg ugye nehezebb megírni, hogy mennyit tanultam ma, meg ilyesmi.
Mindenesetre annyit mondjuk csináltam, hogy a reggeli zh-m után feszültséglevezetésként, az egyik "Vécékefe használata kötelező" kiírás alá odaírtam,  hogy kézmosás helyett ( ugyanis nem volt víz). Mondjuk utólag a "de fogkrémet hozzon magával" jobban tetszik, ugyanis mindenhol a mosdó mellé van kiírva.
ma még sokáig bent leszek, de annyiban örülök neki, hogy nem kell tesóm volt barátnőjénél üveget cserélnem az ajtóban, amire meg lettem kérve.
A dologhoz pont annyi közöm van, hogy voltam ott pénteken. Az üveget nem én vertem ki, hanem a saját tulajdonosa, ugyanis nem tudott bejutni, mert a vendégei annyira készen voltak, hogy nem keltek fel a kopogásra, a kulcs meg a zárban maradt, ha jól tudom.
Tökre tetszik viszont ahogy a lány mellettem tolja, a tanulmányi osztályos nagy gépen nézegeti a feltett jegyzeteket, miközben a netbookján facen beszélget, meg néha lecsekkolja, hogy az a jegyzet megvan-e már neki.

immortal

Még nincs is este, de máris kicsit érzelgősebb kedvemben vagyok. Ugye, jó annak, akinek van ideje érzelegni.
A Rasmus Immortal c. számának néztem a klipjét, és van benne egy lány, olyan 1:07-nél, az az a rész, ami miatt 18 éves korom óta minden évben egyszer tutira meghallgatom ezt a számot. Ha kéne most kedvenc öt másodpercet mondanom az összes klipből, amit életemben láttam, akkor ez lenne az.
Nem tudok most többet írni róla, nézzétek meg, a szám amúgy nagyon szép.

http://www.youtube.com/watch?v=UKpGxXrym44

Doboz, csajok, avagy 2 gils 1 box reloaded

Nagyon nulla a blogom olvasottsága, mindjárt vlogot kezdek helyette, az népszerűbb mostanában.
Nah megpróbálom megírni, mi volt velem tegnap. Nagyon berúgtam, és ma nem mentem be suliba, lesz  ebből még bajom, tudom én.
Az estét a Rózsában kezdtük, és azt kell, hogy mondjam, ha szekszi tizenéves lányokat akarsz összeszedni, nincs jobb hely. Több lány volt, mint fiú, és tényleg nagyon szépek voltak. Én persze nem csajoztam. Ennek főleg Attila barátnője volt az oka. Ha csajokat akarsz összeszedni, vigyél magaddal egy barátot, aki kicsit kevésbé vonzó, mint te, de nem hozhatja a barátnőjét. Szóval ittunk kint, ittunk benn, aztán amikor pont ellőttem egy pénz és shárm dumát, nagyon nevettek a szomszéd asztalnál figyelő lányok. Anna meg is jegyezte, hogy simán összeszedhetném őket. (pénz és shárm egyenlő barátok közt hülyülés)
Itt van ugye a gond, mert én nem fogok egyedül odamenni, az elég nehéz. Ilyenkor jön jól a szárnysegéd. Nagy igazság ez a How I Met Your Motherből.
Jó tudom, egyedül is lehet, higgyétek el, régen nem izgatott, ha egyedül maradtam is valahol, becsajoztam, és kész. Magamban hülyéztem azokat, akik korán hazamentek.
Nah de most foglalkoznom kellett azokkal, akik velem voltak, meg azért a 3 csajból 3 volt rehabos, tehát így ennyi, ez szerintem mindent megmagyaráz. Mindegy is, átmentünk Íjászba, csocsóztunk úgy, hogy beállt egy profi versenyző is. Általában az a csapat nyert, ahol ő játszott. Kint ittunk még előtte, meg utána is. Azután visszamentünk Rózsába. Addigra nagyon berúgtunk mindhárman. Addigra megittunk egy Captian Morgant, rengeteg sört, egy üveg pezsgőt, egy fél üveg bort, meg még több sört. Általában ha beültünk valahova, sört ittunk. Kajáltunk a nyugati aluljárós Burgerben is, azt elfelejtettem, ezzel a csapattal nagyon rombolunk Burgerben, amikor először buliztunk hármasban, a biztonságiak tessékeltek ki minket, miután a lányvécében pisiltünk mind :"). Most sem voltunk egyszerűek, a takarítós mosolyogva tartotta az ajtót, amikor kimentünk. Majd nem mosolyog, ha meglátja, mit hagytunk neki, gondoltam magamban.
Szóval Rózsában felhívtam bályámat, aki harmadik napja minden éjjel bulizott, mondta, h Zsuzsi lakásán van, és hogy ez céges buli, úgyhogy nem kéne mennem. Mondtam, hogy megyek, azt mondta, jó. Annáék hazamentek, mert már nagyon szerelmesre itták magukat.
Átbattyogtam a Rákóczi térre, vettem egy üveg bort egy éjjelnappaliban. Ahhoz képest, hogy  este 11 után nem lehet alkoholt értékesíteni sok kerületben, sehol se szóltak érte, vagy néztek csúnyán. Akkor se, ha egyértelműen oda volt írva az ajtóra, hogy 11 után nem adnak ki szeszes italt. Mentem valami mellékutcában, amikor jött egy rendőrautó. Próbáltam letenni az üvegeket, de az lett belőle, hogy kicsúszott a kezemből az egyik üveg (egy kézzel fogtam 2 üveget, meg a sapkámat), és eltört. Kirúgtam az út közepére a cserepeket, és végre felvette tesóm a telefont. Beszéltem vele, pont jó helyen voltam, végignéztük, ahogy a rendőrök eltakarítják a szilánkokat, hogy ne szúrja ki az autó kerekét, azután lejött értem a kapuhoz, és beengedett.
Rövidre kéne fognom. Szóval ott voltunk egy darabig, aztán hárman elindultunk Dobozba.
Emberek, ha kevésbé ismert, jó szórakozóhelyet kerestek 20-28 év körüli emberekkel tele, akkor jó választás a Doboz. Tesóm Zsuzsizott, én dumálgattam lányokkal, meg elvoltam, ittam két sört. Volt egy nagyon szép csaj, akit Zitának hívtak, és nem igazán tudtam összeszedni, sokat bénáztam egy kozmetikus lánnyal, akitől örülök, hogy elrángattak, mert buta volt nagyon szegényke. Viszonylag táncoltam is, mert mégis buliról van szó.
Ha valakinek tetszik a kajálós résznél dolgozó lány, tudok mondani egy dumát, amit nagyon kajált.
Odamentem, hogy inni akarok, de magamtól is rájöttem, hogy itt nem tudok. Nem tudom pontosan mit mondtam, talán kértem egy retroburgert, és mondtam, hogy van smart kártyám. Láttam, hogy világos szeme van, úgyhogy a pultra támaszkodva közelebb hajoltam úgy, hogy a lábam elemelkedett, de hülyén éreztem magam, úgyhogy mondtam, hogy nem azért, hogy magasabbnak látszódjak, mert gecialacsony vagyok (174cm), de minden közeledés nélkül, nagyon szép szemed van. Körülbelül ennyi, nagyon tetszett neki.
Lényeg, hogy a pultosokkal nem szabad kikezdeni alapon nem eröltettem semmit, igazából ezért mondtam, hogy minden közeledés nélkül.
Valamit még mondtam, és elmentem venni piát.
Egyszer csak tesóm elkapott, h Zsuzsi menni akar, és menjünk. Kifele elkapott a bizti őr, hogy alkohollal nem mehetek ki (erről jut eszembe ez már a második volt, egyszer azért kapott el valamelyik, mert bent dohányoztam, aminek az lett a következménye, hogy körülöttem mindenki kért belőle  xD, persze, hogy akkor megy arra, amikor én szívom), úgyhogy lehúztam négy deci sört. Egyrészt, mert az vagány, másrészt, meg mert rég kerültem ilyen tipikus gólyatáboros kihívás elé.
Elköszöntem mindenkitől, az este nagyon bejövős volt. Tény, hogy nem lett csajozós a buli, de nem is nagyon kerestem a lányokat. Magamhoz képest keveset dohányoztam, és ahhoz képest, mennyit ittam, semmi bajom. A Zsuzsiékról annyit, hogy meglátszik rajtuk az a cégükre jellemző leszarom, van pénzem, azt csinálok, amit akarok, ki vagy te, hogy beleszólj dolog, amit büszkén vállalnak. Én is öntörvényű vagyok, és szabálytalankodok, de nem nagy pofával, és tényleg csak azért teszem, hogy jobban érezzem magam.

Végezetül bocsánat a hosszú posztért, remélem tetszett.

gykét dolog

Egy lánynak, aki régen tetszett van barátja megint :"(
Annyira nem nagy baj, amúgy is messze lakik, de azért kicsit szíven talált, úgyhogy megpróbálom túlélni.
Vettem végre jó számológépet, Casio fx 570 ES asszem a típusa, és eddig tetszik, először fogalmam sem volt, hogy kell megcsinálni, hogy ne a gyök alá írja a következő számot, de felütöttem a használati utasítást, és voala, meglett. Vettem egy szürke pulcsit, ami szerintem kicsi, szóval remélem be tudom cserélni egy nagyobbra, ha nem, akkor kidobtam az ablakon az árát. Ma este iszogatok, de még nem tudom, hol... Szerintem az lesz, hogy beülök egy kocsmába Attilával, aztán ha nem tetszik, továbbmegyünk, aztán majd közben kialakul, hogy ki merre, és attól függ, hogy otthon x-boxozással, vagy valami fergeteges házibulival fejelem meg a péntekem :").
Jah szétment a telómon a képernyőzár gomb, ami annyira nem baj, mert Cyanogen moddal tudom helyettesíteni másik gombbal, csak fura, hogy nem nyomódik be véletlen, meg ki kell vennem teljesen a zsebemből, hogy megnézzem, mennyi az idő. Az viszon tetszik, hogy mivel én a hangerő fel gomb hosszannyomásával szoktam számot váltani, sokszor előfordult, hogy véletlen megnyomódott a képernyőzár gomb, és olyankor adtam a dobhártyámnak, meg a Candy fülesemnek is egyet, mert csutkahangerőig felnyomtam számváltás helyett. Mármint, hogy nem ez tetszik, hanem az, hogy ez megszűnt ezzel, hogy a gomb tönkrement. Kéne másik telefon, de inkább csak a gond lenne vele, mert nem vennék olcsót, viszont félnék, hogy elhagyom. Kötöttem is magammal egy alkut, hogy ha veszek egy S3-mat, azt nem fogom rootolni, nem rakok rá Cyanogen mod-ot, nem főzök hozzá saját romot, de félek, hogy ezt kábé egy hónapig tartanám be, azután nekiállnék buherálgatni, ami ugye könnyen szervízzel végződhet (bár nekem még nem sikerült elrontani).

forever and a day

Lényeg a lényeg, nem wowozok, nem is nagyon tudnék, mert nincs rá időm, de sokszor azon kapom magam, ha hallgatok egy zenét, és arra gondolok, hogy erre milyen jó pvpvideót tudnék csinálni.
A videóról jutott eszembe, megnézem a bónusz brigádos jelentkezővidiket.
Most így ennyi, majd írok, ha eszembe jut valami halaszthatatlan.

elfogyott

Nagyon nem tudom mirő írhatnék. Vissza kéne mennem villany gyakorlatra, mert ha így folytatom, el kell kapnom Szini tanárnőt, hogy meglegyen ez a tárgy. Lehet, hogy nem nézne furán levágnék neki egy ilyesmit.
-Már az első pillanatban feltűnt nekem a tanárnő. Emlékszem szívem vad kergetőzésbe kezdett, szinte a torkomban éreztem a végén. Először azt gondoltam, a tanárnő zsenialitása az oka, amikor felrajzol egy kapcsolást, és -elnézést a kifejezésért- a szart is kianalizálja egy pillantással belőle, de később rádöbbentem, hogy hasonló dolog zajlik le bennem, amikor szembejön velem a folyosón, nem is beszélve azokról a percekről, amikor kettesben maradtunk a liftben.
:"D
Valahogy így kezdenék hozzá az aláíráspótláshoz Villany 2ből :")

Hiányzol

Megint esteledik, még be kell mennem a városba a számológépért, amit ma vettem, a régi srác felszívódott.
A levegő az illatok, a zene, amit épp hallgatok, minden eszembejuttatta, mennyire régen korcsolyáztam. Legutoljára tavaly decemberben voltam az öcsémmel, azóta nyilván elkerült ez a mozgás, de voltak olyan teleim, amiket szinte végigsiklottam. Nem tudom, hogy nyitnak a pályák, de ha kedvetek van, sokkal jobb időtöltés, mint otthon X-Faktort nézni, vagy ilyesmi.
A cím nem csak a korizásnak szól, de azt most hagy tartsam meg magamnak, ki hiányzik :"

Éneklő lovak?

http://www.dennyweb.com/singing_horses.htm

álommeló

Nem tudtam egy ideig bejelentkezni a google fiókomba, mert a megadott név nem tetszett a google-nek, nem is volt mondjuk valós. Mondjuk a mostani sem az, de meg lehet valahogy adni azt hiszem fedőnevet, vagy ilyesmi. Talán megnézem majd, hogyan kell, de egyelőre most ennyi.
Nem tetszik továbbra sem a fekete alapon fehér szöveg, mert nehezen olvasható, még ha kicsit szép is, egy idő után fárasztja a szemet. Nagyon találó például a hagyományosnak mondható, de mégis zseniális fehér alapon fekete betűk használata, erre fogok áttérni.
Biztos hallottatok a bónusz brigád álommelós ajánlatáról, ha nem, akkor csináltam nekik egy kis ingyenreklámot. Elolvastam, miről szól, és fontolóra vettem a dolgot, de nem hiszem, hogy emiatt vállalnék 2 passzív félévet. Ettől függetlenül lehet, csinálok rá videót. Van azért érdekes feltétele már a jelentkezésnek is szóval óvatosan. Mivel a vállalat rendelkezik az általad elkészített vidikkel, mint szellemi tulajdonnal, így kellő partner kiválasztásával, és mivel ez egy reklámokból élő cég, nyilván összehozzák, kellő nézettséggel már vissza is nyerték a neked felajánlott 400ezres fizut, így nekik nincs más dolguk, mint félmillió forint értékű kupont biztosítani, ami ugye, mivel ezzel foglalkoznak, megint csak nem probléma.
Én például nem hiszem, hogy egy szétreklámozott blogra feltett videóimmal nem csinálnék párezres nézettséget videónként. Mivel heti 3 kötelező, ezért havi 12 videónak, ha mindet csak háromezren nézik meg, akkor is 36ezres nézettség. Nem tudom, pl. a Machinima, mint egyik ismert partnercég mennyit fizet, de ha kellően sokan kattintanak a reklámokra, akkor már visszakapta a bónusz brigád a rád költött pénzét. Erre rájön még a kötelező blogon elhelyezett reklámok bevétele is.
Itt réjöhet az ember, hogy cég igazából egy arcot keres magának, akit megismernek, megszeretnek az emberek, akivel később reklámozhatnak is majd.
Ez az, ami sokakat biztosan vonz, de engem egyáltalán nem.
Sokkal büszkébb leszek magamra, ha mint elismert mérnök dolgozhatok majd olyan területen, ami érdekel, vagy később érdekelni fog.
Írogatok egy  könyvet is, de elég lassan haladok vele, ráadásul folyamatosan formálom, átgondolom, tehát valahogy úgy készül, mint a La Sagrada Familia templom, és az is tudjuk, mennyire készült el végül.

Még annyi, hogy elnézést, hogy ilyen hosszú lett a bejegyzés, eléggé szerkesztetlen is, mivel csak gépeltem, ami eszembe jutott, azért remélem tetszett.

ráfüggés megint

Nagyon durván végigwowoztam a napot. Beloggoltam a volt karimra (a legismertebb magyar törtszerón). És így "ahh"... Nagyon jól esett, hiányzott már. A gearje elég gagyinak számít már, és még a gamer egeremen sem megy rendesen a görgő, mert mert anno eltört, és nem javítható, és így spamolom, és csak néha érzékeli. Felvettek egy pvpguildbe, és ma már 3v3 eventen nyomultam alacsony gearscore-al, meg nem beállított interface-el.
Nagyon jól esett, megmozgattam az agyamnak egy olyan területét, amit már régen. A pro gamerek tudják, hogy milyen ez. Próbálok most leállni. Kinyomtam, elraktam a winyót, de nagyon feldobott a dolog, kedvem van tanulni, edzeni, meg mindenhez. Amúgy valószínűleg egész nap csak tengődnék, mint általában ha szünetem van.
Szóval lényegében jó hatással volt rám. Hihetetlen, azt hittem, hogy nincs szükségem társaságra, hogy magamnak való vagyok. De a legjobban az esett, hogy beszélgettem ts-en.