A bandában az Óbudai Egyetem hallgatói zenélnek, és már írtam korábban róluk, én szeretem a zenéjüket. Az egyik sráccal eléggé jóban is voltam valamikor, de mondjuk több hete nem beszéltem vele. Így már azt sem jelenteném ki bátran, hogy a barátom.
Volt ma PlayIT, terveztem is, hogy kimegyek, végül is közel áll a kockulás a szívemhez. A szokásos trióval mentünk volna, de közbejött egy-két dolog, úgyhogy nem lett belőle semmi. Legalább is a részemről semmi. Annáék elmentek wellneszezni.
Csütörtökön lementem edzésre a volt senseiemhez. Vele csak az elején találkoztam, két szót ha váltottunk, mert mennie kellett. Az edzést Dóri tartotta, akit régen nem szerettem, de most határozottan rendes volt. Jó volt végre azt csinálni, amiben nagyon jó vagyok.
Az állóképességem nem volt jó, de mindig szívesen keresgélem a határaimat, úgyhogy nem látszott meg annyira. Egyik feladatnál, amit megmutattam, mondta az edző, hogy nagyot rúgok, én meg mondtam, hogy ez nagyobb volt (tényleg sokkal nagyobbat rúgtam tavaly télen). Nagyon jól éreztem magam, úgyhogy igyekszem majd minél többet edzeni.
Persze megint előjött a versenyláz... Aki élsportolt, az tudja.
Volt lenn egy lány, fekete hajú, akkora, mint én, jó alakja van, látszólag le is nyűgöztem, de nem lesz semmi, mert nekem nem tetszik.
Azért az is igaz, hogy hogy olyan helyre mentem edzeni, ahova nem járnak sokan, és nincsenek nagy versenyzők. Ha igazán komolyan akarnám csinálni, akkor másik dojo, válogatott táborok, ilyesmi.
Februárban még heti 3-4 edzésre jártam le, heti 3 konditerem, minden este futottam 5km-t, és minden nap zsákoltam, javítgattam a dolgokat, videókat nézegettem, készültem kifejezetten emberekre.
Úgy ültem le, hogy írok pár sort, azután ez sikerült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése