kutyuska

Túl vagyok a vizsgámon, viszonylag jól sikerült.

Kutyaszagú a kezem, mert most etettem meg a kutyám (és persze kicsit megdögönyöztem). Róla még nem nagyon írtam.

Borisznak hívják, és egy kaukázusi juhász. A törzskönyve szerint fajtatiszta, de szerintem valamennyi farkas van benne. A múltkor néztem egy természetfilmet a farkasokról, és így ledöbbentem, hogy tiszta Borisz mind. Nincs az a kaukázusi juhászokra jellemző suta feje. Amúgy eléggé félelmetes tud lenni. Már írtam, hogy három családtagomat harapta meg, és jelenleg hárman merünk neki enni adni, abból én vagyok az egyetlen, akit még nem kapott el.

Őrkutya volt, és elég sok embert bánta ezt. Ki volt rakva, hogy harapós kutya, és szóltunk mindenkinek, hogy ne menjen a közelébe, mégis rengeteg embert harapott meg. Egyszer apám mondta is, hogy iszonyat pénzt kifizetett már miatta. Sok kutyát meg cicát is széttépett.

Szegényt viszont kezdi utolérni az öregség. Már nem verné agyon a környék összes kutyáját, ha elszabadulna, de azért még mindig erős.

Körülbelül egyéves korában láttam először, és utána nemsokkal hozzánk került. Hivatalosan az én kutyám volt, bár én hagytam itt több mint 7 évre. Most hogy már házi kutyus, sokkal szelídebb lett.

Ez komolyabb magyarázatot igényelne, de most csak leírom. Apám nagyon nehezen kel fel, ha álmos. Tizenéves koromban 

hajnalban én vettem át a szállítmányt. A kutya mindig gyakorlatilag szabad volt, hogy ne lopjanak el semmit. Nyugodtan feküdt mindig egészen addig, amíg el nem indult a teherautó (sok sofőrök szerencséjére, ugyanis sokszor kiszálltak az autóból). Amikor elindult kifele a kamion, hirtelen morogva rárontott a kutya, és mivel akkor én mindig az útjában álltam, csak remélhettem, hogy tudja, hogy én vagyok, és nem engem akar elkapni. Volt, hogy elkezdtem futni vele szembe, hogy az egyik roncs mellett fedezékben legyek. Azért kicsit feldobta ez este az adrenalinszintem. Jó volt utána visszafeküdni, és aludni tovább.