Ilyenkor eszembe jut, mit csináltam tavaly ilyenkor. A vizsgaidőszak vége volt. Alig vártam, hogy ismét bejárhassak, hogy lássam a kiscsajt, hogy talán összejön az az érzés, ami nyáron elmúlt...
Valahogy mégis a tavalyelőtti február képei inkább beugranak. Az életem kezdett rendbejönni, hogy aztán megint elcsesződjön kicsit. Elkezdtem megint edzeni, találkoztam valakivel, akit azóta nem tudok kiverni a fejemből. Jártam kórházba a nagyapámhoz. Ez már sokkal komolyabb volt mint a régi, és most nem is volt ápolónő, akinek tetszettem, akivel hajnalban...
A sors fintora, hogy egy másik kórházban találkoztam vele idén nyáron... De erről nem akarok beszélni. Nem néztünk egymás szemébe. Elég csúnyán hagytam ott, de más választásom, ha a szívemet követem. Nem volt meg az a plussz, amit kerestem.
Tudom, nehezen követhető, amit írok, de én csak gépelem, ami eszembejut, és nem tudok olyan gyorsan gépelni, hogy minden képkockát, minden helyszínt visszaadjak írásban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése