Mennék én, de nem mozog a lábam, valamit keresek, és azt hiszem, hogy a gép előtt ülve megtalálom. Zavar a külvilág, zavar ami körbevesz. A zajok már nem izgalmasak, csak megunt zörejek, agyonjátszott klisék. Menekülnék, de nincs hova. Tudom, hogy nem mehetek el örökre.
Nem hiszek a csodában, abban se, hogy egy kevés öröm, vagy valami meglepő történhet.
Láttam kiírva, hogy elektrosokk. Nekem nem a fejemben nincs rend, hanem a környezetemben. Legalább is igaz volt ez sokáig. Egy ideig ellenállsz, de azután engedned kell.
Nagyon nincs ez rendben...
(Megint rossz kedvem volt, és csak leültem, és írtam, ami az eszembe jutott. Utólag kicsit átjavítottam, hogy ne legyen benne annyi szóismétlés...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése