jövőterv, megállós

Nálam a blogolás úgy néz ki, hogy leülök, és legépelem, ami épp eszembe jut. Átolvasom, és kijavítgatom. Az elkészült bejegyzést kirakom, és ennyi. Nagyon ritkán utólag ha úgy érzem, hogy olyan tartalom került ki, amit nem akartam megosztani mással, akkor leszedem.

A mostanit viszont napközben írom, és este teszem majd csak fel.

Tegnap este semmit sem törődtem a jövőmmel. Nem kis terveim vannak, olyanok, amik az egész életemre hatással lesznek. Most kéne átgondoltan döntenem. Talán azért, mert nem igazán hagytak otthon békén, vagy csak a dolog súlya miatt napoltam a döntés mára. Nehéz eldönteni.

Helyette tanulgattam egy kicsit, azután leültem játszani.

Effektíve van pénzem, írtam, hogy eladtam a telefonom, meg ilyesmi, de egy költözés rengeteg pluszköltséggel jár. Jelenleg sok dolog van, amire nem szívesen költök, pedig nagyon kéne már.

Ha belenézek a tükörbe, látom, hogy nincs rendben valami. Az egy dolog, hogy fodrászhoz kéne mennem, de szerintem életemben nem voltam még ilyen fehér, mint most. Összességében amennyire rosszul érzem magam, annyira rosszul is nézek ki. Ez látszik a teljesítményemen is. Ami régen simán ment, az most csak erőlködve. Ha látná az egy évvel ezelőtti énem a mostanit, nem értené, mi történhetett.

Csapzott vagyok, olyan fehér, mint szerintem még életemben soha. Az arcom beesettebb, mégis a vonásaim kevésbé élesek. Egy erős ember voltam, most mégis kivagyok idegileg. Az új élet nem csak azért segít, mert a környezetváltozás mindig jót tesz, hanem a problémát gyökerestül szünteti meg...

Más.

Hazafele a vonatállomáson egy srác ült a padon. Az arra járó cigánybanda, körülbelül öten voltak eléggé betalálták. Az egész állomáson alig állt valaki. Én álltam a legközelebb az esethez, és én is vagy 100 méterre lehettem onnan. Odamentem egy sráchoz, aki szintén a vonatra várt, és mondtam neki, hogy menjünk oda mi ketten. A srác első reakciója az volt, hogy szerinte meg tudja védeni magát (mármint a magyar gyerek). Mondtam, hogy nem kell verekednie, én sem fogok. Ezzel ugyan nem leszünk többen, mint a cigányok, de talán békén hagyják. A srác bátor volt, úgyhogy odamentünk. A cigányok még megvárták, amíg ad cigit az áldozatuk mindegyiknek. Ahogy láttam három cigit simán elvettek fejenként, szóval nem hagytak szinte semmit a dobozban. Tőlünk is kérdezte az egyik, hogy nincs-e cigink. Mondtam, hogy nem dohányzunk. A banda még kellemetlenkedett egy kicsit, de látszólag elégedettek voltak a zsákmányukkal, és arrébbmentek. Egy vonatra szálltak velünk. Én az újdonsült barátommal beszélgettem a vonaton. Végzős a BME-n VIK-en, úgyhogy tényleg tudtunk miről beszélgetni.

Egy helyen szálltunk le. A cigányok is leszálltak ott. Kiabáltak, hogy srácok! A felszólítás nem nekünk szólt. Ezután nem tudom, hogy mit csináltak, hiszem mi másik irányba mentünk.

Az egészet azért csináltam, mert egyszer egy kistarcsai megállóban két cigány engem is le akart húzni, de akkor két magyar odajött, és talán az életem köszönhetem nekik. Akkor ott megfogadtam, hogy hasonló esetben én is ezt fogom tenni. Miután leléptek a cigányok, beszélgettem a „megmentőimmel”. Az egyik bölcsész volt. Mondta, hogy nem tud verekedni, valószínűleg összeverték volna, ha tettlegességre kerül a sor, mégsem tudta csak úgy tétlenül nézni ami történik. Mondta, hogy fordított esetben én is ezt tettem volna...

A történetnek nincs tanulsága. Mindenki levonhatja a saját következtetését ha akarja....