Starcraft

Igazából az ünnepi családlátogatásról nem fogok írni, nem is vagyok még túl rajta egészen.

Annyira fiatalok problémái terhelnek most, hogy már szinte szégyenlem leírni is. Apámmal sokat beszélgettem mostanában, mert az ünnepek "a családról szólnak" (nekem nincs senkim, akivel átvészelhetném). Tudom, én is éltem úgy, hogy azt gondoltam, én mondom meg az igazat, és csak az a nézet létezik, ami az enyém. Szerintem mára már annyit változtam, hogy senkinek nem mondom meg, hogy mit tegyen, vagy hogy mit kell tenni az életben. Ugyanakkor el is várom, hogy nekem se mondja meg senki.
Ha én valami hülyeséggel szeretek foglalkozni, amiből jelen állás szerint  nem lehet megélni, akkor is azt fogom tenni, és azok az emberek lesznek szimpatikusak, akik hasonlóan gondolkoznak.
Egy kicsit elkanyarodtam a témától, és nem is tudok úgy beszélni róla, hogy nem írok konkrétumokat.

A bejegyzés címe azért ez, mert előkotortam a játékot, és játszottam vele mostanában egy keveset. Igazából nem illik a poszthoz, de nem is szoktak a címeim.
A másik, hogy néha leírok valamit, és így visszaolvasva eléggé nyakatekertnek találom a megfogalmazást. Talán furcsa a gondolkodásmódom. Sokszor gondolom, hogy valaki fordítva gondolkodik, de lehet, hogy én gondolom fordítva a dolgokat.

Próbálnék valami "kézzelfoghatót" is írni, de most nem megy.