Szombat este van, és itthon koptatom a notim billentyűit. Hagy koptassam, úgyis tovább húzza, mint a monitor, vagy valami az kütyü az alaplapban. Amúgy sem szeretem ezt a gépet. Ma is megvolt amúgy a szokásos szombati érzelemadagom, erről majd talán máskor. Komolyan elegem van pár emberből. Ilyenkor akar az ember környezetváltozást.
Csak nézem a teám, forró még hogy belekortyoljak, gőzölög, és eszembe juttatja, amikor még füst szállt fel a pohár aljáról mellettem. Ugyanúgy gép előtt ültem, magányos voltam. Nem annyira, mint most, és nem is úgy, mint most. Miért nem dohányzok most is? Semmivel sem voltam butább, csak kevesebbet tudtam. Semmivel sem leszek okosabb, csak tájékozottabb. Belekortyolok végre a teámba.
Elveszi a füst ízét, amit érzek, pedig nem csináltam cigit. Most körbenézve nem érzem magam otthon itt. Ismerem ezt az érzést, nem egyszer kerített már hatalmába, és tudom, hogy mivel jár, és hogy mi szokott ez után jönni.
Nem éri meg velem hosszútávra tervezni, mert úgyis elhagylak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése