Álom

Kb. fél 7 van. Tutira veszem, hogy ez sokak számára olyan időpont, amit nem látott hétköznap az órán, csak ha rémálmából kelt fel. Én ilyenkor kelek, szóval tényleg masszív sajnálat, és együttérzés az egyetlen reakció, amit el tudok fogadni.

Az álmom viszont érdekes volt.

Kezdem onnan, hogy egy kipakolt házban vagyok, jött egy pár gyerek. Az a 16-18 év körüli csapat. Az egyik annyira otthon érezte magát nálam, hogy egyből elkezdett szétverni mindent. Amikor megpróbáltam megakadályozni, nekilökött valami üvegnek, ami betört. Erre elővett egy kalapácsot, és szétverte az üveg térelválasztó elemet. Mondtam neki, hogy ezt most söpörje össze. Kicsit megijedt a srác, és el is kezdte összeszedni a szilánkokat.

Kimentem. Kint a barátai ugrattak folyamatosan, rájöttem, hogy a srác megvette a házam. Hallottam, ahogy folytatódik bent a rombolás. Eléggé összeszólalkoztunk a kintiekkel, és egyszer csak elkezdtünk verekedni. Hideg lehetett, mert jégcsapok lógtak mindenhol. Letörtem egyet, és azzal szúrtam meg az egyik srácot, aki eléggé megsérült. Ezután a többi srác még erőszakosabb lett, kést rántottak, és azzal jöttek ellenem. Álmomban eléggé elbántam velük, most nem részletezem. Ezután az egyik fekvő ellenfelem szemszögéből láttam, hogy bemegyek a házamba, majd kicsit később egy alak tántorog kifele. Jégcsap állt ki a torkából, és elsőre azt gondoltam, hogy én lehetek az, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a benti srác volt. Ezután a hullákat a kerítés melletti árokba dobáltam, letakartam őket. Azt terveztem, hogy a kerítésen túli erdőbe viszem őket. Láttam hogy jön a családom, úgyhogy eléjük siettem. Álmomban volt egy feleségem, és egy fiam.

Hárman mentünk egy fura helyre. Több csóró ember ült padokon. Egyszer csak betoltak egy asztalt, és bejött egy ember. Az asztalon kaja volt. Többen felálltak, valósággal megrohamozták az asztalt. Volt egy manus, aki megpróbálta elosztani az élelmet, de hamar feladta.

Nekem sikerült magamnak egy szelet kenyeret, rengeteg sajtot, meg néhány szelet felvágottat szereznem. Ahogy sétáltam el az asztaltól egy rövidre nyírt hajú kisfiú rángatta a nadrágom. Sovány volt, és éhes. Adtam neki a kajámból. Egy darabka sajtot leejtettem, de egyből felvette, és megette. Megnéztem a családom, volt náluk elég élelem, joghurtot, meg kenyeret kajáltak. Odamentem hozzájuk, majd a fiamat ölelgettem, könnyeztem. Rádöbbentem, hogy elég kilátástalan a helyzetük, pláne, ha kiderül, mit tettem.

Ezután felkeltem. Kb hajnali három óra lehetett. Gondolkoztam, miért álmodhattam ilyesmit. Egyáltalán nem jellemző rám. A leírás kicsit tömör, de így is késésben vagyok.