tolerance

Reggel mozgólépcsőn metróból feljövet egy sötét bőrű manus ment el mellettem, és majdnem visszaesett, de ügyesen megoldotta, azután egy kicsit rá is játszott. Nem bírtam megállni nevetés nélkül, nagyon jól csinálta. Erre fogta és átölelt. Mondott is valamit, de nem hallottam, mert zene volt a fülemen. Igazából nem tudnám sehogy se tagadni, hogy jól esett, emberi volt, nem is tolakodó. Szombat óta nem ölelt át senki, és most így egy vadidegen. Adott nekem 5 perc boldogságot.