feelings?

Nem volt köztünk semmi, nem vagyok féltékeny. Mégis itt van az a nyomasztó érzés, az a pár másodperc, mint egy filmjelenet... Túl sokat elárul. Csak láttam őket kettesben sétálni a kocsihoz.

A lányt pár napja ismertem meg. Ártatlan, kedves, okos csaj, emellett elég cuki.
Nem én kezdtem el közeledni felé, de én akartam elszurni a dolgot. Ez a része könnyen ment. Nem véletlen nincs barátnőm. -Hazugságra nem lehet alapozni semmit.-
Ha lenne lányom, távol akarnám tartani az olyanoktól, mint én. Ő túl tiszta ahhoz, hogy tönkretegyem...
Arra viszont nem számítottam, hogy az egyik barátommal fog összejönni. Sokan mondták már hogy a jelen apró jeleiből következtetni lehet a jövőre. Jól mutattak egymás mellett, fiatalok, és van jövőjük...
Rég nem voltam irígy, de azt hiszem egészen világos, hogy ezt éreztem. Szerelembe esni, és felfedezni egymást az egyik legjobb érzés a világon, és én irígylek mindenkit, akinek ez megadatik...

Amúgy a lány osztrák, de nagyon jól beszél angolul. Vicces egy kicsit, hogy ha németül beszél, azt is megértem, elvégre is van nyelvvizsgám, meg 10 évig tanultam németül... Nekem eléggé torz az ízlésem, de biztos jól néz ki, ha a mostani -úgymond- baráti körömben mindenki odáig van érte...

D I S Z

Betonveranda, lépcső, körbe fiatalok.... A zenegép még szól mögöttem, de egyre csak halkul, ahogy hagyom magam mögött a bejáratot. Ez az én világom, minden oszlop, minden gerenda az "enyém". Jobbra fodulok, és megpillantom a lányt. A lány a giminkből, akiről bárhogy akarom, semmi emlékképem nincs korábbról. Két éve mászkálunk ugyanazokon a folyosókon, de csupán alig egy hónapja tűnt fel nekem... A szemembe néz, míg megyek felé.

-Szia.

-Szia.

Félénken, de nagyon jól csókol. Nem emlékszem, meddig tart, de életem egyik legjobb csókját kapom. Emlékszem a hajának a tapintására, az illatra...

-Na, ne pasizz, mennünk kell! -Egy barátnője zökkent ki minket a dologból. Én még folytatnám, de nyelvemmel már csak az ajkát érintem. Még állunk ott egy pár másodpercig egymást ölelve, mert tudjuk hogy ez a pillanat csak a mienk.

-Mennem kell.

-Rendben.

Csak nézem, ahogy nevetgélve sétál a két barátnőjével a buszmegálló irányába.

Az igazság az, hogy egy másik lány után jöttem ki, aki az épület másik oldalán várt rám, de tudtam, hogy a cuki vörös (mert hogy festett vörös haja van) hazaindult a barátnőivel, és azért is indultam el jobbra...

Ő 15 volt, én 17 :)

Öt évvel később villanykaron egyik barátommal sétálunk a folyosón, és ő jön szembe (itt már GTK-s a lány). Felismertük egymást, de nem szóltunk egy szót se. Dani (a barátom) tett egy csípős megjegyzést a lányra. Én csak mosolyogtam, és mondtam, hogy tudom.

Ő az a lány, akinek gyakorlatilag nincs fb profilja (nem használja), és látszólag nem vesztegeti az idejét semmilyen közösségi médiára. Érdekelne, hogy néz ki most, de csak annyit tudok róla, hogy Msc-zik, és a legutóbbi TDK-n harmadik lett.
edit: Van köztársasági ösztöndíja... Okos lány :)

Keith

Nem tudom megmondani, mi fogott meg ebben a filmben...

in my hour of need

"Which one of you's gonna sit up front next to me?"

nem akartam senkit se bántani

-Megvárjuk, a leleteket, és azután mondom, mi a teendő.

Valami, amit nem akarsz hallani...

Nem beszélek veled, mert másé vagy, de azért írom, mert tudom, hogy elolvasod valamikor. 

Nagyon szépek vagytok együtt!

szétcsúszva

Megpróbálom leírni, hátha az segít. A legdurvább kapuzárási pánikot képzeljétek el egy kis féltékenységgel megtoldva. Körülbelül így érzek.

Az elmúlt fél évben  minden eszközzel azon voltam, hogy leromboljak mindent, ami azelőtt voltam. Csak gratulálni tudok magamnak, hogy ebben legalább sikeres voltam.

Most itthon vagyok megint, annyi emlék próbál egyszerre feltörni belőlem, de nem megy, csak töredékek jönnek. Félek, hogy örökre elszúrtam mindent.

"Lehet, hogy nem kedveled, de marha okos srác. És ő is kitűnő tanuló, mert elhivatott. És tud nekem segíteni az egyik tárgyammal."

Persze sokkal többet írt, de ez a rész, igazán fáj, mert igaz.

Ezt most nem tudom kifejteni, talán majd máskor. 

Lefeküdtek korábban. Lényegében mindegy, hogy ma este lefekszenek-e vagy sem. 

Hittem abban, ha hazajövök, folytathatom az egyetemet, hogy visszamegyek edzeni, hogy visszatalálok oda, ahonnan majd két éve eltévedtem. Hittem, hogy ebben ő fog segíteni, ahogy ígérte.

Ma mind kilátástalannak tűnt... És ami a legrosszabb, félek, hogy van szövődménye annak, ami májusban történt...

:-*

Írnom kéne egy lányról, aki titokzatos nekem, aranyos, és egyetlen ismerősöm, aki olvassa a blogom.
;)