D I S Z

Betonveranda, lépcső, körbe fiatalok.... A zenegép még szól mögöttem, de egyre csak halkul, ahogy hagyom magam mögött a bejáratot. Ez az én világom, minden oszlop, minden gerenda az "enyém". Jobbra fodulok, és megpillantom a lányt. A lány a giminkből, akiről bárhogy akarom, semmi emlékképem nincs korábbról. Két éve mászkálunk ugyanazokon a folyosókon, de csupán alig egy hónapja tűnt fel nekem... A szemembe néz, míg megyek felé.

-Szia.

-Szia.

Félénken, de nagyon jól csókol. Nem emlékszem, meddig tart, de életem egyik legjobb csókját kapom. Emlékszem a hajának a tapintására, az illatra...

-Na, ne pasizz, mennünk kell! -Egy barátnője zökkent ki minket a dologból. Én még folytatnám, de nyelvemmel már csak az ajkát érintem. Még állunk ott egy pár másodpercig egymást ölelve, mert tudjuk hogy ez a pillanat csak a mienk.

-Mennem kell.

-Rendben.

Csak nézem, ahogy nevetgélve sétál a két barátnőjével a buszmegálló irányába.

Az igazság az, hogy egy másik lány után jöttem ki, aki az épület másik oldalán várt rám, de tudtam, hogy a cuki vörös (mert hogy festett vörös haja van) hazaindult a barátnőivel, és azért is indultam el jobbra...

Ő 15 volt, én 17 :)

Öt évvel később villanykaron egyik barátommal sétálunk a folyosón, és ő jön szembe (itt már GTK-s a lány). Felismertük egymást, de nem szóltunk egy szót se. Dani (a barátom) tett egy csípős megjegyzést a lányra. Én csak mosolyogtam, és mondtam, hogy tudom.

Ő az a lány, akinek gyakorlatilag nincs fb profilja (nem használja), és látszólag nem vesztegeti az idejét semmilyen közösségi médiára. Érdekelne, hogy néz ki most, de csak annyit tudok róla, hogy Msc-zik, és a legutóbbi TDK-n harmadik lett.
edit: Van köztársasági ösztöndíja... Okos lány :)