in my hour of need

"Which one of you's gonna sit up front next to me?"

nem akartam senkit se bántani

-Megvárjuk, a leleteket, és azután mondom, mi a teendő.

Valami, amit nem akarsz hallani...

Nem beszélek veled, mert másé vagy, de azért írom, mert tudom, hogy elolvasod valamikor. 

Nagyon szépek vagytok együtt!

szétcsúszva

Megpróbálom leírni, hátha az segít. A legdurvább kapuzárási pánikot képzeljétek el egy kis féltékenységgel megtoldva. Körülbelül így érzek.

Az elmúlt fél évben  minden eszközzel azon voltam, hogy leromboljak mindent, ami azelőtt voltam. Csak gratulálni tudok magamnak, hogy ebben legalább sikeres voltam.

Most itthon vagyok megint, annyi emlék próbál egyszerre feltörni belőlem, de nem megy, csak töredékek jönnek. Félek, hogy örökre elszúrtam mindent.

"Lehet, hogy nem kedveled, de marha okos srác. És ő is kitűnő tanuló, mert elhivatott. És tud nekem segíteni az egyik tárgyammal."

Persze sokkal többet írt, de ez a rész, igazán fáj, mert igaz.

Ezt most nem tudom kifejteni, talán majd máskor. 

Lefeküdtek korábban. Lényegében mindegy, hogy ma este lefekszenek-e vagy sem. 

Hittem abban, ha hazajövök, folytathatom az egyetemet, hogy visszamegyek edzeni, hogy visszatalálok oda, ahonnan majd két éve eltévedtem. Hittem, hogy ebben ő fog segíteni, ahogy ígérte.

Ma mind kilátástalannak tűnt... És ami a legrosszabb, félek, hogy van szövődménye annak, ami májusban történt...

:-*

Írnom kéne egy lányról, aki titokzatos nekem, aranyos, és egyetlen ismerősöm, aki olvassa a blogom.
;)

köszönöm

Mindig az van, hogy fellépek, és meglepődök, hogy van, akit érdekel a sorsom, hogy van, aki naponta visszajár, hogy írtam-e valamit.
Könyörgöm, nem reklámozom a blogot sehol, a kinézete sem tetszik, de mióta megcsináltam, csak a tartalom miatt jártam ide. Ti miért teszitek?!

Hivatalosan is passzívon vagyok ebben a félévben, sajnálom, már most hiányoznak dolgok, a füzeteimet bújom, feladatokat oldozgatok meg néha. Majd túl leszek rajta, de azért igyekszem minél kevesebbet felejteni.
Munkaügyben jól állok. Az olyan munkák, amik a legkevésbé mérnökik jönnek össze folyamatosan. Ma megismerkedtem egy sráccal, aki szeretné, ha náluk dolgoznék. Annyi biztos, hogy szombaton bulizok egyet velük, a többit majd meglátom.
Van egy külföldi munkaajánlat is, ami miatt 2 napot Németországban leszek. Egy elég nagy amerikai cégnél dolgoznék, akik többek között tableteket is gyártanak. Mostanában terjeszkednek Németországban, és keresnek fiatal munkaerőt. Ez a munka is inkább gazdasági lenne, semmi mérnöki, viszont mivel a cégnek van mérnöki brigádja, talán egy idő után kipróbálhatnám magam azon a területen is.

Egyelőre ennyit tudok mondani, mostanában elfoglalt vagyok, ma is még csiszolgatnom kellett a német nyelvű cv-met, mert eddig nem nagyon foglalkoztam vele, holnapra meg már készen kell lennie.

Mostanában mindig leírom, hogy nem tudom, hogy mikor lesz legközelebb bejegyzés, én nagyon szeretek blogot írni, de ez a blog a címe alapján, meg az első bejegyzésben leírtak alapján nem erről kéne, hogy szóljon...

jelenet

Beteg voltam egész héten. Most már kezdem magam rendbetenni, de esténként még mindig felmegy a lázam.
Írtam egy részt a könyvemhez. A blogolást hanyagolom, ha nagyon írni akarok valamit, foglalkozok a könyvemmel.
A rész elég meghatározó, és elég súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel. Nem is tudtam, hogy hogyan álltam neki, de így elolvasva nagyon tetszik. Tényleg kényszert is éreztem aziránt, hogy kitegyek ide pár sort (de nem fogok), hiszen a cselekmény szempontjából nem fontos, ha ezt valaki előre tudja...

Lényegében ennyi, nem tudom, mikor fogok legközelebb ide írni, de meglepődtem, hogy az olvasottsága a blognak a 0 és a 32 között mozog így is naponta.

húsvét, mint egy szilveszter

Nagyon másnapos vagyok. A tesóm születésnapja alkalmából elmentünk bulizni. Először Colorba ültünk be, majd egy elég vicces kocsikázás után átmentünk Ötkertbe, ahova nem jutott be az egyik kiskorú a csapatból, úgyhogy elmentünk Dobozba.
Colorban, nagyon jól éreztem magam. Kint ültünk a teraszon, viszonylag sokan voltunk, a fél csapatot nem is ismertem. A helyről annyit, hogy nagyon szép, és tényleg gyönyörű lányokkal van tele, nameg finom a vodkatonikjuk.
Az este jól sikerült (most nem írok róla részletesen), de én igazán a kocsikázásokat élveztem. :'D