Tetszeni tetszett, tényleg nem akarok róla rosszat mondatni. Valószínűleg az egyik legjobb film, amit valaha láttam. Kár, hogy pár színész nem tudta velem elhitetni a filmet. Tényleg, a történet, a rendezés jó. Visszaadja a kertvárosi érzést éppúgy, mint a családi drámákat. Elise pedig nagyon jól eltalált szereplő. Nem tudom a színész nevét, de a legjobban alakít. Mondjuk nagyrészt csak sírnia kellett, de azt jól csinálja.
Próbálok úgy beszélni róla, hogy ne lőjek le semmit a filmmel kapcsolatban. A három életkép érdekes módon háromféle kapcsolat. Az egyikben a nő szereti jobban a férjét, a másikban a férj az aki akarta a feleségét (míg a nő egy másik pasiba szerelmes) , a harmadik a legkiegyensúlyozottabb e tekintetben. Anna a legszebb is a három lány közül, én kicsit beleszerettem a színészbe. A sors fintora, hogy mivel a szüleik összejönnek, "testvérek" lesznek, így titokban kell tartaniuk a szerelmüket, ami nem könnyű, ha ilyen intenzív. Az életképek haladnak az elkerülhetetlen végkifejlet felé...
Ez persze csak egy része a filmnek. De tényleg nem tudok úgy írni róla, hogy ne "lőjem le a poént".
Aki élt már együtt depressziós lánnyal, (és tudom, erre az a válasz, hogy minden lány ilyen) az tudja, hogy az ott megjelenített képek mennyire valóságosak.
Én hiszem azt, hogy nem minden lány olyan, mint Elise, de tényleg nehéz megtalálni az igazit. Ha nem az érzéseinket követjük, úgy fogjuk érezni, hogy nem a mi választásunk volt. Ha pedig a szívünk választ, akkor nem tarthat vissza az, hogy a másik bizonyos tulajdonságai majd tönkretehetik az életünk, olyankor nem mérlegelünk.
Nem lesz a kedvenc filmem, de most elért nálam annyit, hogy facen a kedvenceim közé adjam. Valószínűleg megnézem még majd egyszer...
Mellesleg akkora senki vagyok mostanában, hogy amikor meséltem a tesómnak, hogy Mr Nobodi-t nézek, azt kérdezte, rólad szól?
